Az árulás csókja spoileres jegyzetek

Szerző: Mary E. Pearson

Fordító: Miks-Rédai Viktória

Eredeti cím: The Kiss of Deception

Kiadó: Gabo Könyvkiadó

Kiadás éve: 2015

ISBN: 978 963 406 127 4

Fülszöveg: EGY HERCEGNŐ KERESI A HELYÉT AZ ÚJJÁSZÜLETETT VILÁGBAN.

Megszökik az esküvője napján. Ősi iratokat lop el a kancellár titkos gyűjteményéből. A saját apja küld fejvadászokat utána.
Ő Lia hercegnő, Morrighan Királyságának Első Leánya.
Morrighan Királyságának rendjét hagyományok és egy letűnt világ történetei szabják meg, de bizonyos hagyományoknak Lia nem hajlandó engedelmeskedni. Az elrendezett házasság elől menekülő és új életre vágyó lány az esküvője reggelén egy távoli halászfaluba szökik. Egy fogadóban talál munkát, ahová hamarosan két idegen érkezik, de Lia mit sem tud arról, hogy egyikük az elhagyott herceg, a másik pedig egy ellene küldött orgyilkos.
Megtévesztés és árulás szövi hálóját a három fiatal köré, és Lia veszedelmes titkokra bukkan, amelyek elpusztíthatják a világát. A titkokon túl azonban olyasmit is talál, amire nem számított – szerelmet.

Figyelem: ezek a jegyzetek cselekmény leírást tartalmaznak. Ha a spoiler mentes kritika érdekel, kattints a következő linkre.

Forrás: MFKata gondolatai

A történet a felelősségei elől menekülő hercegnő és az őt kereső herceg és orgyilkos szemszögéből íródott, a legtöbb esetben Lián keresztül figyelhetjük meg a történéseket, de itt-ott található egy-egy olyan fejezet, amely a herceg vagy az orgyilkos, Rafe vagy Kaden szemszögéből íródott (pl. az egyik fejezetcím az, hogy A herceg, a következőé meg az, hogy Az orgyilkos, majd későbbi fejezet címe az, hogy Kaden, majd pedig az, hogy Rafe). Vizuális típus lévén, engem sokáig összezavart, hogy nem tudni melyik a herceg és melyik az orgyilkos, hiszen így nem tudtam elképzelni a jeleneteket. Számomra az olvasás olyan, mint a filmnézés: nem a betűket látom, hanem a jelenetet, ezért különösen zavaró, ha nem lehetek biztos abban, hogy ki-kicsoda. Az egyetlen megoldás az volt, hogy kitaláljam kit rejtenek a megadott nevek. Szerencsére eltaláltam, habár nem egy félrevezető információt kaptunk.

• Rafe = Jaxon Tyrus Rafferty herceg.
  Gwyneth leírása: "[...] halász lehet.Erős a válla, sötét, napszítta a haja, és ráférne a fésülködés. A keze is össze van vagdalva. Komor fajta, aligha ad nagyobb borravalót."
  Lia leírása: "A halásznak nevezett napszítta, sötét hajával, és felhorzsolt kezével sokkal számítóbbnak tűnt, mint a városi halászok. Valami szokatlan merészség is sugárzott róla, a tartásából, mintha minden lépését tökéletesen magabiztosan tenné meg. [...] Igaz, a haja hosszú volt és fésületlenül hullott a vállára, ám meglehet, csak nehéz útja volt és nem talált semmit, amivel hátrakösse."
• Kaden = vendai orgyilkos
  Gwyneth leírása: "A jobb oldali, a szőke, meg kereskedő. Talán szőrméket árul. Kicsit ringatózva jár, mint azok mindig. És nézd a kezét, még sosem vont hálót, nem is kapált, legfeljebb nyilazott."
  Lia leírása: "A szőke testalkatra csaknem ugyanolyan volt, de talán egy ujjnyival alacsonyabb növésű és kissé szélesebb vállú; a haja is csak a gallérjáig ért. Ő is, mint a  barátja, józan életűnek tűnt, ugyanakkor valami komolyság lengte körül, mint egy saját felhő."

Az első nyom számomra Rafe lova volt. A herceg lováról tudjuk, hogy nehéz természetű, ez Svennel folytatott, indulás előtti beszélgetése közben derül ki. A fogadóban az első este Kaden szól Rafe-nek, hogy a lova ki akarja rúgni a pajta falát, majd egy másik alkalommal ugyanez a ló megharapja Kadent.

Három mozzanat volt, ami számomra félrevezető volt.

1. A Lia és Gwyneth által adott leírás, hiszen a hercegről feltételeznénk a összeszedettebb külsőt. 
2. Mivel ez a regény a sorozat első kötete még nem sokat tudni az említett országok kultúrájáról, így én azt feltételeztem, hogy Morrighan és Dalbreck hitvilága azonos. Kiderül azonban a fesztivál alkalmával, hogy Rafe nem ismeri az imákat és szent dalokat. Lehet, hogy tettette, hogy Lia ne ismerje fel, de az is lehet, hogy az ő országában más hitvilág él. Engem utóbbi lehetőség azért lepne meg, mert ők is hisznek az Első Leány adottságában, így feltételeztem, hogy ugyanazok a mondák körül épült fel hitrendszerük, mint Morrighan királysága esetében.
3. Amikor a Kancellár által küldött orgyilkost megölik, Rafe az, aki vállalja, hogy eltünteti a hullát, Kaden pedig bekíséri a remegő Liát. Az ember feltételezné, hogy az orgyilkosnak ebben nagyobb tapasztalata lévén, vállalja majd a feladatot, de nem így történt.

Mindenképpen érdekes, hogy Kaden nem csak jól beszéli a morrighani nyelvet, de ismeri is a dalokat, imákat. A regényből annyi derül ki a múltjáról, hogy királyi származású férfiak bántalmazhatták gyermekkorában. Talán ő is morrighani lett volna, és éppen Lia családjából bántotta volna valaki? Ez gondolom a későbbi kötetekben derül ki.

Egy újabb kiválasztott

A vendaiakon kívül a regényben a morrighani Kancellár is Lia életére tör, leginkább egy olyan dokumentum elrablása miatt, amely a hercegnőhöz hasonló tulajdonságokkal bíró hölgy valamiféle kiválasztott lenne.

"Morrighan ágyékából,
a pusztulás távolából,
uralkodók fondorkodásából,
a királynő félelméből
remény születik.

A halál túloldalán,
a nagy szakadékon átkelvén,
ahol az éhség lelkeket zabál,
ezer könnyet sírnak majd el.

A sárkány feléled majd,
ezer arcot vesz fel,
becsapja az elnyomottakat, összegyűjti a gonoszokat,
istenként, megállíthatatlanul csap le,
ítélete kérlelhetetlen,
törvénye hajthatatlan,
elrabolja az álmokat,
eltapossa a reményt.

Míg egy hatalmasabb nem támad,
a nyomorúság gyermeke,
aki gyenge volt,
akit meghurcoltak,
akit karommal és indákkal jelöltek meg,
aki titokban kapta meg a Jezelia nevet."

1. versszak: ez a leírás bármilyen morrighani uralkodótól született személyre illik, lehetne akár Lia egyik testvére, de akár lehet egy már meghalt, vagy még meg sem született ember is.

2. versszak: ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy a vers Liáról szól, akkor ez a leírás vonatkozhat arra az időszakra, amikor a hercegnőt rabként Terravinből Vendába viszik, hiszen egy sivatagon kelnek át, majd a folyó felett egy hídon Vendába. Persze jelenthet teljesen mást, és talán szó szerint a halálra vonatkoztatható, nem pedig egy halott vidékre.

3. versszak: a korábban vázolt feltételezésből kiindulva, azt gondolom, hogy ez a rész a Komizárról szólhat, hiszen láthatóan nem csak Vendaiakat gyűjtött maga köré. Szerintem Kaden például morrighani származású lehet, hiszen tökéletesen beszéli a nyelvet, de még a szent dalokat és imákat is ismerte a fesztiválkor.
Szintén illik a Komizárra az a kijelentés, hogy elnyomottakat használ ki, hiszen Kadenről és Ebenről is tudni lehet, hogy a morrighani rendszer keményen elbánt velük, menekülniük kellett az országból. Valószínűleg az ilyen emberek ellenérzéseire épít a Komizár, hiszen őket lehet legjobban fanatizálni.

4. versszak: ez az a rész, amely egyértelműen Liára utal. A lány kavahja (a hátára festett tetoválás) a morrighani és a dalbrecki királyság jelképeinek összefonódását ábrázolja: az oroszlán és a szőlő indák, tehát szó szerint "karommal és indákkal jelölték meg". Liát valójában Arabella Celestine Idris Jezeliának hívják, beceneve a Jezelia rövidítése. A nevet édesanyjától kapta úgy, hogy apja nem egyezett bele.
Az utolsó versszaknak csupán az első szava, a "Míg" szócska utal arra, hogy mi lehet Lia feladata: valószínűleg a "sárkányt" kell megállítania valahogy.

Őszintén szólva engem ez a szál nem hozott lázba, hiszen jó pár "kiválasztott" történetet olvastam már el, kicsit elkopottnak érzem már ezt a megoldást. Ami nekem legkevésbé tetszik az, hogy az utolsó versszak alapján teljesen egyértelmű, hogy Liáról van szó, egy pillanatig sem lehet kételkedni benne, vagy agyalni azon, hogy ki lehet az. Valahol ez így túl könnyűnek hat.

A szereplők

A történet főbb szereplői tehát Lia, Rafe, Kaden, Pauline (a hercegnő legjobb barátnője) és Berdi. Tetszettek a karakterek, habár sokáig nem derülnek ki a motivációik, a múltjukból sem tudunk meg sokat, mégis árnyaltak, több síkuak, és érdekesek. Személy szerint és nagyon örültem annak, hogy végül a hercegbe, azaz Rafe-be szeretett bele Lia, hiszen mindvégig neki szurkoltam. Nem vagyok oda a szerelmi háromszögekért, általában nem is nagyon olvasok olyan regényeket, amelyekben kiemelt szerepet kap egy ilyen szerelmi szál. Ebben a regényben azonban tetszett, hogy a főszereplő már az első pillanattól fogva jobban vonzódott az egyikhez, mint a másikhoz, és kitartott választottja mellett. Nagyon remélem, hogy a következő kötetben ezt nem kívánja bonyolítani a szerző, mert hatalmas csalódás érne.

A szereplők, akármilyen keveset is szerepelnek, mind rétegeltek, megvannak a maguk motivációi, története, problémái, így mindegyik valóságosnak hat. Azt hiszem ez az egyik oka annak, hogy ez a regény egyszerűen magába szippant, és nem enged. A szereplőgárda hitelessége miatt az olvasó könnyen együttérezhet velük, a helyükbe képzelheti magát. Ott van például a kedves és naiv, mégis erős Pauline szerelmi története és annak következményei, Berdi története, a teravinni pap, Berdi kisegítői, a vendai csapat története (Griz, Eben, Finch és Malich) ... minden szereplő jelenére hatással van a múlt, és nagyon érdekes végignézni azt, hogyan engednek ennek a hatásnak, vagy épp hogy küzdenek ellene.

Az univerzum

Mint már írtam, nagyon keveset tudunk meg arról a világról, amelyben a történet játszódik. A mondavilág szerint a morrighani nép a Túlélők leszármazottai. Úgy tűnik, hogy valamilyen tragédia folytán, egy korábbi technikailag igen fejlett civilizáció eltűnt, a kataklizmát pedig csak kevesen élték túl. A romok és az Ősök leírása alapján, nekem az a tippem, hogy a mi civilizációnk bukása után játszódik a történet, Európában. A térkép alapján ez persze nem igazolható (hiszen a térkép nem méretarányos, a földrajzi lenevezések pedig változhattak), nekem akkor is ez az érzésem támadt olvasás közben.

A túlélők vándorolni kezdtek, amíg letelepedésre alkalmas helyet nem találtak. Az énekekben hullarablókról is van szó, mindenesetre biztosan tudni, hogy Morrighan és Dalbreck birodalmait a Túlélők leszármazottai alapították. Van egy harmadik nép is, amely valószínűleg hasonlóképpen alakult, Lia anyjáé, habár arról alig tesznek említést a regényben. Szerintem a vagabundok (a fogságba ejtett Lia a regény második felében találkozik ezzel a vándorló-kereskedő néppel) is ugyaninnen származnak, ők Gaudrei népe.

Jelenleg három királyságról tudunk: Morrighan, Dalbreck és Venda.

• Morrighan: Lia, Pauline, Berdi otthona, fővárosa Civica, tengerparti királyság.
• Dalbreck: Jaxon Tyrus Rafferty herceg otthona.
• Venda: Kaden, Griz, Eben, Finch és Malich, a "barbárok" országa, vezetője a Komizár.

A hitvilágról sem derült még ki sok minden. A nagy vándorlásról szóló történetek amolyan szentírásnak minősülnek, az ezzel kapcsolatos dalok pedig amolyan imák. Több istenük is van, de egyiknek sincs saját neve, az általuk vezérelt dolgok alapján különböztetik meg őket. Nekem a fesztiválos jelentben leírt vallási ünnepség nagyon hasonlított a katolikus ünnepere, az utána következő mulatság pedig a búcsúkat juttatta eszembe. 

A hiedelmek szerint, egy család első leány gyermeke különleges adottsággal rendelkezik. Az istenek adták ezt az ajándékot a Túlélőknek, hogy ezzel is könnyítsék akkori nehéz helyzetüket. Abból, ami a regényben kiderül, ez az adottság valahol az előérzet és a jövőbe látás között van fél úton. A vagabund nép egyik tagja szerint azonban nem csak az első leányok rendelkeznek az adottsággal, hanem minden személy, aki hajlandó megtanulni odafigyelni a környezetére. Az adottság szerinte tehát megtanulható, nem pedig vele született képesség.
Eleinte úgy tűnik, hogy Lia nem rendelkezik az adottsággal. A regény folyamán azonban többször is hall különös dalokat, amik arról figyelmeztetik (habár erre ő nem jön rá), hogy valaki a nyomában van. Rabsága idején egy hang figyelmezteti, hogy nem jött el a szökés pillanat, később pedig a rá leselkedő veszélyt érzékeli előre, így képes megmenekülni. A fesztivál jelentben kiderül, hogy mekkora becsben tartják az első szülött lányokat.

• A kavah: Lia esküvői ceremóniájába beletartozik egy kavah rajzolása a hátára. A későbbiekben kiderül, hogy a kavah festékkel festett szimbólum, ami idővel lekopik a bőrről. A kavah festése drága szolgáltatás, így csak a nemesek engedhetik meg maguknak, ezért is aggódik Lia, hogy valaki meglátja, hiszen ez alapján felismerhetik. A hercegnő esetében viszont a kavah nem jön le, úgy viselkedik, mint egy tetoválás.

Egyéb

A regény egy másik zseniális tulajdonsága azok az apró momentumok,a melyekre az ember első olvasásra talán fel sem figyel. Egy elejtett mondat, egy különös kérés, amelynek abban a pillanatban nincs jelentősége, mégis, ha az olvasó elgondolkozik rajtuk rájön, hogy a későbbiekben ezeknek hatalmas jelentősége lesz majd. Talán kicsit túlzónak hat, de ilyen szempontból emlékeztet a Harry Potter sorozatra, hiszen arra is jellemző volt az ilyesmi.

Példák:

- Lia meglopja a Kancellárt (aki valamiért utálja a hercegnőt)

- A terravini pap segít Liának, de valójában miért?

- Gwyneth kém volt (kinek kémkedett, milyen ügyben)
- Gwyneth sok időt tölt egy idős házaspár gyermekével, aki hasonlít rá

- Griz beszéli a morrighani nyelvet, de nem akarja, hogy a többiek tudjanak róla. Talán ő is kém?

- A tigris és Lia kapcsolata

- A naplót, amit Lia ellopott, tollal írták... mert lehetett volna másképp is? Van/volt könyvnyomtatás? Vajon lúdtollra, vagy golyóstollra gondolt a szerző? (angolul a szerző a "pen" szót használta, ami szintén több értelmű szó)

Mint láthatjátok, nagyon tetszett nekem ez a regény, hiszen még mindig gondolkozom a megoldáson, habár pontosan tudom, hogy csak a következő kötet megjelenésekor fogok többet tudni. Tetszett a karakterek személyiségének felépítése, a történet struktúrája és tempója, a bizonytalanság, ami a herceg és az orgyilkos kilétét övezte hozzáadott egy kis izgalmat a történethez. Tetszik, hogy Lia döntésének következményei vannak, amiket ő fel is ismer. Különösen tetszik, hogy ilyen erős női karakter lett a történet főszereplője, aki valójában egyedül is boldogul, nem feltétlenül van szüksége arra, hogy megmentsék.

A váltott szemszögből, illetve első szám első személyben íródott regényeket nem kedvelem annyira, így ez volt az egyik olyan dolog, ami nem tetszett. Ennek szövődménye lett az, hogy a herceg és orgyilkost övező titokzatosság összezavart, hiszen nem lett volna gond, ha csak Lia szempontjából ismerjük meg a történetet, az izgalom viszont megmaradt volna.

A történetet meglehetősen izgalmas ponton szakította félbe a szerző, ami bosszantó lehet az olyan türelmetlen és kíváncsi olvasók számára, mint amilyen én vagyok. Lia, Kade és Rafe épp Venda területére lépnek, én pedig a Könyvfesztiválig izgulhatok, hogy vajon mi vár rájuk a szakadék túloldalán...
A regény végén persze mindenképpen maradtak megválaszolatlan kérdések, ami több részes sorozatnál természetes. Engem azért némiképpen zavart, hogy olyan keveset tudtunk meg a világról, amelyben a történet játszódik, pedig engem ez érdekelne leginkább. Úgy éreztem, hogy ez a tudatlanság megakadályoz abban, hogy teljes mértékben érthessem a különböző karakterek motivációit, döntéseinek következményét (pl. miért kell egy esküvő, a szövetséghez, azaz miért nem lehet szövetség, ha a hercegnő elszökik... hiszen közös érdek fűződik hozzá).

Megválaszolatlan kérdések:

1. A vendaiak miért is támadják szomszédaikat/mik a Komizár motivációi?

2. Kaden múltjában mi történhetett, ami Vendába taszította?

3. Mi pontosan az adottság?

4. Mire lett Lia "kiválasztva"?

5. Mi vagy van-e a királyságok között történelmi és kulturális kapocs?

6. Miért nem bízik egymásban a morrighani és a dalbercki királyság?
7. Most komolyan, Eben lovának megölése előtt mit mond Lia vendaiul? Ez csak engem foglalkoztat?

Mindenképpen ajánlom neked ezt a regényt, ha szereted a fantasyt, a romantikát, az erős női szereplőket és a misztikumot. Ha tetszett az első regény, akkor a második, Az árulás szíve című kötet első fejezetét ITT olvashatod el. Megjelenés: 2016 könyvfesztivál.