2017. március 30., csütörtök

Költözünk!


A szemfülesek a Facebookon és a molyon már észrevehették, hogy az új tartalom nem ide, a bloggeres címre kerül, hanem egy új honlapra. Most azonban hivatalosan is közlöm a kedves olvasóimmal:

AZ OLDAL KÖLTÖZIK!

Mostantól az új kritikák, cikkek, frissítések a http://www.napikonyv.com/konyvkritika/ címen érhetők el! A régiek szépen lassan szintén átemelésre kerülnek, szóval ne féljetek, nem vész el semmi.

Várlak titeket az új honlapon!
Köszönöm a hűségeteket, a támogatásotokat!

2017. március 16., csütörtök

A nyereményjáték eredményhirdetése!



Lezárult a nyereményjáték, ideje kihírdetni az eredményt!!!
A nyertesek *dobpergés* 

Kiss Virág – Jennifer Nielsen: Hamis herceg 
dora178 – Szalai Mónika: Gondold újra 

és symboly – Ernest Cline: Armada

Emailben felveszem veletek a kapcsolatot, hogy megbeszéljük a részketeket.
MINDENKINEK KÖSZÖNÖM A RÉSZVÉTELT! Több mint 300-an válaszoltatok a kérdőívemre, soha nem is mertem volna álmodni ekkora részvételről.
Rengeteg munka lesz a kérdőív eredményeinek feldolgozása és elemzése, de megígérem, hogy májusra biztosan elkészül. Bejegyzés formájában természetesen veletek is megosztom majd, hogy mire következtetéseket vontam le, mik az eredmények.

2017. március 7., kedd

2017 legvártabb megjelenései

Van pár könyv, aminek idei megjelenését különösen várom. Ezek általában egy könyvsorozat folytatásai, de önálló kötetek is lehetnek, ha azokról valahol már hallottam biztató kritikát (korábbi külföldi megjelenés esetén).
Sajnos a magyar könyvpiacon nem olyan könnyű információt szerezni a megjelenésekről, így gyakran megesik, hogy a listához csak a megjelenési dátum közeledtével tudok hozzáadni elemeket.

Francesca Zappia: Csak kitaláltalak?

Megjelenés: 2017. március 15.

Történet Alexről, a végzős gimnazistáról, aki skizofréniával küzd, és aki nehezen tudja eldönteni néha, hogy amit lát, az a valóság-e, vagy csak elképzeli. Vicces, provokatív könyv, amelyben néha az olvasó sem tudja, mi a valóság, és mi nem az.
Néha az élet őrültebb dolgokat produkál, mint a képzelet. Ezt Alex is megtapasztalja, aki próbál megbirkózni hallucinációival. Minden vágya, hogy normális diákként leérettségizhessen, de amikor új iskolájában felbukkan gyermekkori – talán csak kitalált – barátja, minden összezavarodik körülötte. Napról napra meg kell küzdenie hallucinációival, s ebben csak bátorságára, egy kopott jósgolyóra és egyetlen szövetségesére, a húgára számíthat. Ahogy telik az idő, Alex barátokat szerez, különböző kalandokba keveredik, a szerelem is rátalál, valamint rábukkan egy szörnyű titokra is, mely több ember életét fenyegetheti – de vajon mindez valóság vagy csak az elméje szüleménye? A lebilincselő történet végére talán kiderül…
Sok jót hallottam róla különböző könyves Youtube csatornákon, így örülök, hogy végre magyarul is elérhetővé válik.
Diane Ackerman: Menedék

Megjelenés: 2017. március 21

1939-ben ​dr. Jan Żabińskit bízzák meg a Varsói Állatkert vezetésével. Ebben a munkában nagyszerű segítőtársa intuitív felesége, a grafikus Antonina.
Amikor Lengyelországot megszállják a németek, a házaspárnak kapcsolatba kell lépnie a Harmadik Birodalom újonnan kinevezett, fő zoológusával, Lutz Heckkel, hogy amennyire lehetséges mentsék az állatkert lakóit. Közben Jan és Antonina részt vesz a lengyel földalatti ellenállásban; szabad bejárásuk van a varsói gettóba, ahonnan embereket mentenek ki.
Miután állatkertjüket lebombázzák, a két állatkertésznek, Jannak és Antoninának úgy sikerült megmentenie több mint háromszáz embert a náciktól, hogy az üres állatketrecekben bújtatták el őket. Mivel ezeknek a „vendégeknek” állati, az állatoknak viszont emberi neveket adtak, nem csoda, hogy az állatkert fedőneve „ Ház, az őrült csillagzat alatt” lett.
A természettudós író, Diane Ackerman élvezetes stílusban újrateremti ezt az elfeledett, igaz és szép történetet a varsóiak második világháborús ellenállásáról úgy, hogy igazából Antoninának, az állatkertész feleségének életét meséli el.
Mindig szívesen olvasok a világháborúkról, főleg ha valamilyen új, különleges nézőpontból tehetem meg.

Mary E. Pearson: Az árulás szépsége – A Fennmaradottak krónikái 3.
Mary E. Pearson: Morrighan (novella) – A Fennmaradottak krónikái

Megjelenés: 2017. március vége



Lia túlélte Vendát – de a Morrighan elpusztítására törekvő gonosz erő is életben maradt, és csak a hercegnő állíthatja meg.
A közelgő háború miatt Liának nincs más választása, magára kell öltenie az Első Leány, a katona – és a vezér – szerepét. Amikor megpróbálja figyelmeztetni Morrighant, összekülönbözik Rafe-fel, és nem tudja, megbízhat-e Kadenben, aki követte őt.
A Fennmaradottak krónikájának fináléjában árulókat kell leleplezni, áldozatokat kell hozni, és végre kell hajtani a lehetetlent, mert valamennyi királyság sorsa a tét.
A kötet tartalmazza a birodalmak múltját elbeszélő történetet, a Morrighant is.
A Fennmaradottak krónikái egyike a kedvenc könyvsorozataimnak, türelmetlenül várom a történetet lezáró kötetet. Nem szólva arról, hogy a novellát is tartalmazza!


Ransom Riggs: A ​különlegesek regéi  – Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Megjelenés: 2017. április 14.


Az amerikai Ransom Riggs a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című könyvvel tűnt fel (2011). E regény világszerte óriási sikert aratott – nagyszerű film is készült belőle –, majd további két sikerregénnyel (Üresek városa, Lelkek könyvtára) trilógiává bővült. Riggs legújabb, gyönyörű, művészi grafikákkal illusztrált könyvében azokat a regéket írja meg, amelyek a trilógiában szereplő „különlegesek” eredetét és legősibb történeteit beszélik el. A „különlegesekről” szóló szokatlan mesék minden darabja egy-egy meglepetés: sosem az történtik, amire számítunk, a szereplők furák, a fordulatok kiszámíthatatlanok, az atmoszféra pedig különös. Minden történet egy másik világ, de megegyeznek abban, hogy különlegesek.
Nagyon szeretem a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei sorozatot, így nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy Ransom Riggs megírja ezt a könyvet. Sokáig nem kaptunk információt azonban arról, hogy magyarul is megjelenik-e, így nagy örömet okozott, amikor végre kiderült, hogy igen.

2017. február 24., péntek

Olvassunk több klasszkust!

Úgy döntöttem, megpróbálok több klasszikust olvasni, mert amióta nem kényszerítenek rá kötelező olvasmányok formájában, csak ritkán kerül sor rájuk, pedig nem véletlenül maradtak ilyen sokáig a köztudatban. Arra gondoltam, hátha csatlakozna más is, ezért is készült ez a kihívás: https://moly.hu/kihivasok/olvassunk-tobb-klasszikust



A kihívás teljesítésének kritériumai:

– Nyomd meg a „Részt veszek” gombot.
– Az elkövetkezendő egy évben (2018. február 28-ig) havonta olvass el egy klasszikus regényt. Ez azt jelenti, hogy minimum 12 könyvet kellene elolvasnod egy év alatt. Ha nincs ötleted, nézd meg a „klasszikus” címkével ellátott könyveket itt: https://moly.hu/cimkek/klasszikus
– Az elolvasott könyvekről készíts listát vagy polcot olvasási linkekkel (megjegyzésben), amit 2018. február 28. előtt hozzászólásban linkelj.
– Az újraolvasás is ér, de látókörünk szélesítése szempontjából, én mindenképpen ajánlom, hogy inkább olyat keressetek, amit nem olvastatok még el.
– A kihívás kezdetétől számítva veszem figyelembe a kiolvasott könyveket, vagyis nem baj, ha korábban kezdtétek el olvasni, de csak akkor számít, ha 2017. február 21. után fejeztétek be.

Bármi kérdésetek adódik, nyugodtan keressetek fel a molyon privát üzenetben, vagy itt, illetve a kihívás alatt hozzászólás formájában.

Jó olvasást!

2017. február 22., szerda

A szemtanú

Szerző: Carrie Cooper
Kiadó: Álomgyár kiadó
Kiadás éve: 2016
ISBN: 978 615 569 205 5















Fülszöveg: Ki ne várná repesve, hogy beteljesíthesse gyermekkori vágyát?
Hogy kiszakadva a hétköznapok egyhangúságából végre nekivághasson egy kalandos világ körüli útnak?
Lili Green izgatottan készül a régóta szervezett utazásra. Összekészített csomagokkal és új élmények reményével vág bele az indulás előtti utolsó munkanapjába. Ám egy pillanat alatt minden a feje tetejére áll, amikor Lili egy bűncselekmény szemtanújává válik, és ezáltal egy bérgyilkos céltáblájának közepére kerül. A teljesen félresiklott utazás pedig immár nem a szép emlékek gyűjtéséről, hanem az életben maradásról szól.
Carrie Cooper kalanddal, érzelemmel, humorral és váratlan fordulatokkal teli története során végigizgulhatjuk, hogy egy teljesen hétköznapi lány mit tesz olyan cseppet sem mindennapi helyzetek sodrásában, amelyek végérvényesen megváltoztatják az életét.


Ezzel a regénnyel kapcsolatban a legszembetűnőbb amit mindenképpen meg kell említenem , hogy krimiként adják el, de körülbelül csak a feléig tűnik annak. Már az elején kiderül, hogy amúgy sem a klasszikus "ki tette" típusú történetet olvashatjuk, hiszen a könyv arról szól, hogy a főszereplő, Lili Green, tanúja lesz egy gyilkosság előkészületeinek, látja a gyilkost: a központi szál tehát úgy tűnik arról szól, hogy meg kell tőle védeni a nőt. Lili különös körülmények között tanúvédelem alá kerül, de csak még nagyobb galibába keveredik, hiszen egy teljesen másik rendőrségi (esetünkben FBI) ügybe csöppen bele. Itt azonban el is válunk a krimire jellemző struktúrától. A főszereplő nem nyomozó, és nem is tesz semmit azért, hogy a történet során útjába kerülő bűnözőkről többet tudjon meg.  A két FBI ügynökötakik a védelmét biztosítják nem bízták meg annak a gyilkosnak a kézhez kerítésével, akit Lili a történet elején meglátott, ők ugyanis egy teljesen másik üggyel foglalkoznak. Másodszereplők lévén azonban az ő nyomozási munkájukból mondhatni semmit nem látunk. Hamar kiderül, hogy az FBI-on belül van egy tégla, de a szereplők ennek sem néznek utána, sőt, a regény végére sem derül ki róla semmi, nem tudja meg az olvasó, hogy ki adott ki információkat a gyilkosnak.
A regény izgalmasan indít, és ezt sikerül a történet végéig fenntartani, de az olvasóban mégis különös érzést válthat ki az, hogy a közepére valahogy műfajt vált az egész. Pörgős krimiből ugyanis átmegy érdekfeszítő romantikus történetbe. Lili beleszeret egy maffiózóba, és ugyan a környezet miatt (beépülés, bűnözők, bűnözés stb.) izgalmas marad a történet, középpontba viszont a nő tépelődése kerül. Hogyan szerethet bele egy ilyen rossz emberbe? Vajon tényleg olyan rossz, mint amilyennek látszik/beállítják? A maga nemében ez is lehet ugyanolyan érdekes téma, hiszen komoly morális dilemma előtt áll a szereplő, a fülszöveg és a moly címkéi alapján viszont nem erre számít az ember, amikor megveszi, emiatt pedig csalódhat az olvasó.

Nem mi választjuk, hogy kibe szeretünk bele: erről szól a történet romantikus része. Lili Green ugyanis vonzódik a görög származású maffiózóhoz, akiről pedig azt állítják, hogy a múltban egy egész családot is kiirtott. Amikor a nyakukba szakadt Lili a nőt felügyelő két FBI ügynök, Zac és Johnny, éppen beépültek Nikosz hálózatába abban a reményben, hogy lebuktathatják. A nőt végül úgy próbálják megvédeni, hogy Johnny barátnőjeként jelentik be, Lili tehát így kerül kapcsolatba az alvilággal, és ismeri meg a férfit.
A leginkább zavaró ebben a kapcsolatban nem is a helyzet valószínűtlensége, hanem sokkal inkább az, hogy megerősíti azt a sztereotípiát miszerint a nők a "rosszfiúhoz" vonzódnak, a kedves férfiakat pedig csak barátnak képesek elfogadni. Az egyik FBI ügynök ugyanis végig roppant kedvesen és megértően áll a nyakukba szakadt szemtanúhoz. Lelkiismeretesen végzi a munkáját, de Lili testi és lelki egészsége foglalkoztatja leginkább, akár hajlandó lenne a küldetést is kockáztatni, ha ezzel biztonságban tudhatja a nőt. Egyszer sem esik szó sem kölcsönös, sem egyirányú vonzalomról kettejük között, nincs tehát szerelmi háromszög, de sokkal értékesebb üzenetet adott volna át a könyv, ha Lili a végén rájön, hogy valójában egy ilyen társra van szüksége. Az életben fontos az izgalom, de csak bizonyos fokig élvezhető. Ha az ember lánya választhat egy gyilkos, drogokat forgalmazó bűnöző és egy kedves, megértő FBI ügynök között, nem hiszem, hogy előbbi mellett dönt. Ha pedig már felmerül a kérdés, érdekes lett volna jobban kidolgozni a főszereplő vívódását, a szerelem és az ésszerűség harcát.

Mindezekkel együtt nagyon jó, hogy a történetben több férfi típust is láthatunk, a szerző törekedett változatos mellékszereplők megírására. Nikosz a rosszfiú, Johnny a piperkőc, Zac a megértő: ezek a legfőbb jellemvonásaik, de ennél mindegyik bonyolultabb, a kényes szituációkban tisztázódnak rejtett tulajdonságaik, olyankor derül csak ki, milyenek is valójában. Komolyabb háttértörténetet viszont csak Johnny kap, ezt is csak azért, mert a cselekmény szükségessé teszi. A szereplők múltjáról valójában nagyon keveset tudunk meg, megismerni őket tehát leginkább a jelen történésekre adott reakcióik alapján lehet. Az olvasó viszont nem érzi szükségét annak, hogy többet tudjon meg róluk, talán azért, mert olyan lendületes sodrásba kerülnek a szereplők, hogy furcsának tűnne, ha azzal töltenék a kevés szabadidejüket, hogy mesélni kezdenek magukról. Gyakran megesik, hogy a szerzők nem törődnek karaktereik sokszínűségével, csak a főszereplőket dolgozzák ki. Szerencsére itt nem ez  a helyzet.
Lili Green is érdekes, hiszen erős, bátor, okos női karakter. Néha persze neki is szüksége van segítségre, de általában egyedül is meg tudja oldani a problémáit, eléri a céljait. A történet elején csupán el akar utazni, kicsit elszabadulni élete monotonitásától, ezért indul világ körüli útra. A váratlan eseményekkel szembe tud nézni, kiderül, hogy milyen erős a jelleme, de hibái, gyengeségei is vannak. Maga a szereplő tehát realisztikus, sőt, a történetben fejlődési ívet is megfigyelhetünk esetében (ő az egyetlen, aki karakterfejlődésen esik át). Képes ugyanis tanulni a történetekből, és mindezek alapján megalapozott döntéseket hozni. Látja saját hibáit és gyengeségeit, és törekszik azok legyőzésére, kiküszöbölésére, ettől válik szerethető, figyelemreméltó szereplővé.

A történet narratív típusú, tehát az olvasó külső szemlélőként követheti végig a cselekményt. A főszereplő Lili Green, de párszor megesik, hogy Johnny vagy Nikosz szemszögéből láthatjuk az eseményeket, ezért a könyv férfiak számára is érdekes lehet.
A fent felsorolt bökkenőkkel együtt, veszettül élveztem az olvasást. Mivel megfelelően adagolta az izgalmat és kitűnő tempót diktált, Carrie Cooper fenn tudta tartani az érdeklődésemet a váratlan műfajváltás ellenére is. A regény szövege választékos, modern, könnyen olvasható, élvezhető volt. Tökéletes példája annak, hogy zsáner könyvet is lehet jól írni, amiben a közelmúltban olvasott könyvek után pedig kételkedni kezdtem.

2017. február 16., csütörtök

Születésnapi nyereményjáték!



Szeretném folytatni a tavaly indított szülinapi szokást, miszerint kérdőív kitöltésével egybekötött nyereményjátékkal ünnepeljük, hogy eltelt egy újabb év.
A játék egyszerű, töltsd ki az alábbi kérdőívet, amely az olvasási és könyv vásárlási szokásokat hivatott felmérni, és esélyed lehet megnyerni az alábbi könyvek egyikét:
- Szalai Mónika: Gondold újra
- Ernest Cline: Armada
- Jennifer A. Nielsen: A hamis herceg
A játék március 15-ig tart, március 16-án sorsolom ki a három szerencsés nyertest!

Ha teljes méretben szeretnéd kitölteni a kérdőívet, kattints IDE

Nagy segítség lenne, ha megosztanátok a kérdőívet, de a sorsolás nem függ a megosztástól!


2017. január 30., hétfő

Gondold újra

Szerző: Szalai Mónika
Kiadó: Álomgyár kiadó
Kiadás éve: 2016
ISBN: 978 615 559 679 7















Fülszöveg: Minden ​család múltja befolyásolja annak jövőjét?
Az 1800-as évek Európájában járunk. Emma felismerve hibáit és tévedéseit megpróbálja újragondolni az életét, változtatni a viselkedésén, de lépten-nyomon akadályokba ütközik. A Headey család fokozatosan elénk táruló szövevényes titkai alaposan felforgatják Emma mindennapjait.
A fiatal lány, aki eddig makacsul ellenállt a házasság gondolatának, egy napon szembesül vele, hogy néhai nagyanyja, az erős akaratú, a családot vaskézzel irányító Anne Marie Shields döntései milyen nagy hatással bírhatnak még leszármazottai életére is, ha egyszer csak bepillanthatunk a múlt kútjába.
Mindeközben Emma egy régi jó barátjával való kapcsolatát is felülvizsgálja, aki hosszú távollét után újra felbukkan a nő életében.
Vajon csak hazugság volt, hogy a férfi rendszeresen írt neki? Vagy valami rejtélyes okból tűntek el az egymásnak küldött levelek? Kiderül-e valaha az igazság? Tisztázhatók-e a családot beárnyékoló titkok és félreértések? Kitart-e Emma az egyedüllét mellett?
Szalai Mónika hisz benne: nem véletlen, hogy a romantikus és fordulatos családregény hőseiben a modern olvasó is magára ismerhet.

Girl Seated by Shore by George Elgar Hicks, 1878

Általában a kritikáim írását azzal kezdem, hogy utána nézek, mit lehet tudni a szerzőről, hiszen az életében történtek gyakran befolyásolhatják, új értelmet adhatnak a regénynek, illetve nem figyelmen kívül hagyható szempont, hogy első könyves szerzőről van-e szó. Ez esetben azonban még az internet végtelen forrásai sem tudták kielégíteni kíváncsiságomat,egy Facebook adatlapon, és egy Titokzatos éjszaka című regényen kívül ugyanis semmit nem találtam a szerzőről. Amúgy a könyv története hasonlít a Gondold újra című regényéhez: egy hölgy kutatja saját múltját.
"Anne csak anyja halálos ágyánál tudja meg, hogyan is került az Arcin családhoz. Nyomozni kezd valódi származása, szülei után, de arra álmában sem számít, amivel végül szembesülnie kell. A megtalált múlt rég elfeledett sebeket tép fel, amelyre sem régi, sem újonnan megtalált családja nincs felkészülve. A múltról senki sem beszél szívesen, így szinte lehetetlennek tűnik kiderítenie, hogy mi is történhetett azon a titokzatos éjszakán, mikor édesanyja meghalt, ő pedig nevelőszüleihez került. Történet a XVIII. századból, kicsit másképp, egy cseppnyi romantikával fűszerezve."
Úgyhogy másodszor is a könyvhöz fordultam, és mily meglepetés! a jogok Borsa Brownt, az Arab és a Maffia sorozatok íróját illetik. Vajon a Szalai Mónika csupán álnév lenne? Úgy döntöttem hát, hogy felkeresem az Álomgyár kiadót, és egyenesen feltettem nekik a kérdést. Mészáros Judit nagyon hamar válaszolt is nekem:
"Ő valóban Szalai Mónika, méghozzá a saját nevén. Sajnos egy hiba miatt Borsa Brown került a könyvbe, de nem ő írta. E-könyvben már javították, de az eddig megjelent nyomtatott példányok esetében ugye lehetetlen sajnos."
A fent említett Titokzatos éjszaka című regényt is ő írta, a két történet közötti hasonlóság tehát nem véletlen. Ezek alapján a Gondold újra című regény a szerző második publikált könyve, ezt mindenképpen vegyétek figyelembe olvasás közben.


The Letter by Carl Larsson, 1885

Elég sok problémám volt ezzel a regénnyel, akkor is, ha maga az alapötlet tetszett. Az egyik legnagyobb bajom a történet szerkezetével volt, amit elsősorban a könyvben előforduló ellentmondások tükröznek, illetve az idő múlásának nem megfelelő ábrázolása, ami a szereplők hirtelen és megmagyarázhatatlan "hangulatváltozásában" mutatkozik meg.
  • Az 54. oldalon például Miss Carvahall meglátogatja Emmát, aki ennek okán gondolkozik. Hamar levonja a következtetést, hogy valószínűleg udvariasságból nézett be hozzá, hiszen szomszédok lesznek. Pár mondattal később azonban "nem értette, mi a valódi oka látogatója jövetelének, mert hogy nem csak udvariasságból tette tiszteletét, abban Emma egy pillanatig sem kételkedett". Ezt a hirtelen hangulatváltozást nem magyarázza meg a szerző, hiszen udvariasan viselkedett a látogató, a főszereplőnek nem lett egyre gyanúsabb a helyzet, korábban pedig már talált megfelelő magyarázatot a látogatásra. Természetesen elképzelhető, hogy egy beszélgetés során a partner hangsúlyából vagy viselkedéséből az ember levon bizonyos következtetéseket, de az író olyan hamar el akar jutni a számára érdekes részhez, hogy megfeledkezik minket is beavatni ezekbe a részletekbe.
  • Újabb hasonló probléma merül fel a 105. oldalon is. Emma néhány távoli rokonnál tölt pár napot, de az olvasót csak az első nap történéseibe avatják bele. Amikor ideje hazamenni, Emma "sokáig nézte sóvárogva az elsuhanó tájat, mert az elmúlt két hét élete talán legszebb szakasza volt". Miért volt az? Hiszen majdnem ismeretlen rokonoknál töltött el két hetet, nem volt kellemetlen, feszengő stb.? Mikor barátkozott meg annyira velük, vagy mit csinált ezalatt az idő alatt, hogy ez az időszak válik hirtelen élete legszebb szakaszává? A szerző ezt nem magyarázza el nekünk.
  • A 171. oldalt, a könyv második részét azzal nyitja, hogy "Augusztus hava rekkenő hőséggel köszöntött a ház lakóira", majd két oldallal később eljutunk "egy borús szeptemberi napig". Itt megint túl gyorsan telik az idő, egyszer meleg van, aztán borús, az olvasó pedig csak kapkodja a fejét, hogy akkor most mi van.

Az író tehát rosszul kezeli az időt: nem érezni annyira a múlását, nem beszél arról, ami két esemény között zajlik, így meglepetésszerű érzései vannak a főszereplőnek. Erre a legszebb példa, amikor a 249. oldalon megannyi álmatlan éjszakáról beszél, amiről most hallunk először.
Ugyanígy az idővel kapcsolatos az, ahogyan a szereplőket bemutatja. A könyv elején csupán egy fejezet játszódik Emma fiatal korában, a regény többi részében 27 éves. Amikor gyerekkorára utal vissza általában a nagymamájára gondol, a többi szereplő múltjára nem igazán. Így nehezünkre esik megérteni Emma szüleinek hozzáállását, vagy Ralph-fal való barátságát. A regény végére hangzik el olyasmi, hogy soha nem hallgatott a szülei tanácsaira, illetve nem tanult a hibáiból, de az is kiderül, hogy Ralph mindig megdorgálta, ha Emma rosszat tett és a lány őrá mindig hallgatott. Nagyon kíváncsi lettem volna egy újabb Mr. Knightleyra, mert szerettem Jane Austen karakterét (az Emma című regényéből), azonban egészen a 245. oldalig nem is derül ki, hogy ilyesmi kapcsolat lett volna a két szereplő között, csak annyit tudunk, hogy sok időt töltöttek együtt (a hét éves korkülönbség ellenére).

Összességébe az olvasási élmény olyan volt, mint az esti álmodozás, amelyről egy korábbi bejegyzésemben már említettem. Elalvás előtt történeteket találok ki, ha van egy olyan ami tetszik, akár egy hétig is azzal alszom el. Mivel ezek a történetek csak nekem szólnak, nem bajlódok a részletekkel, hanem csakis a nekem tetsző jelenetekkel foglalkozok, hiszen én tudom, hogy mi történt közöttük. Azt tapasztaltam a regényben is, hogy a szerző gyorsan el akart jutni az érdekes mozzanatokhoz, és nem fektetett elég energiát arra, hogy ezeket megfelelően összekösse.

Stamner Church, Sussex, by John Martin, 1834

A másik problémám az volt, hogy sok szempontból nem korhű a regény. Úgy látogatnak el különböző személyekhez, hogy érkezésükről nem tájékoztatják őket, fiatal lányokat engednek egyedül sétálni a városban, illetve Emma újságot olvas, ami pedig a nőknek tilos volt. A levelezés hiánya amúgy a szereplők közötti kapcsolattartás szempontjából is szükséges lett volna, hiszen Emma többször is említi, hogy bizonyos személyek hiányoznak neki. Akkor miért nem írt neki? Vagy ha írt, miért nem tudhatunk róla mi is? A regényben viszonylag hirtelen, és megmagyarázhatatlanul szeret egymásba két szereplő, a levelezés például jó módszer lett volna arra, hogyan is történt ez.

A karaktereket sem kedveltem meg különösen. A főszereplőn kívül két típusú karakter volt: az amelyik minden titokról tud és bölcselkedik, és azok, akik semmit nem tudnak, ezért befolyásolhatók.
Anne Marie Shields nagymama az első kategóriába tartozik. A háttérben szövi a szálakat, erről senkinek nem szól semmit, de elvárja, hogy mindenki hallgasson rá. Lenézi Ralphot, amiért "elmenekül" a problémák elől és nincs bátorsága maradni, pedig csak mérges, amiért az keresztülhúzta a terveit: lenézi az érdekházasságot - mert maga is ebben élt, és látja, hogy ez milyen borzalmas dolog - mégis dühös, amiért a férfi elmenekül egy ilyen frigy elől. Amikor azonban ő követ el hibákat, annyira fél mások haragjától vagy véleményétől, hogy nem vallja be őket, csak a halála után felbontandó levélben, olyankor, amikor már senki sem kérhet tőle számon semmit. Az a nő valóban zsarnokoskodott családja felett, és magas lóról beszélt mindenkihez. Bölcsességeket osztogatott, és mindenkit lenézett, aki nem felelt meg magas erkölcsi elvárásainak, pedig ő maga sem azok szerint élt.
  • Fiatalkorában érdekből egy nála gazdagabb férfihoz ment feleségül. Gondolkozzunk csak el egy pillanatra azon, hogy szerelem és pénz nélkül vajon hogyan sikerült egy tehetős férfit megszereznie?
  • Titkolta származását a saját családja elől is.
  • Vélhetően lelkiismeret furdalás nélkül fogad el egy olyan örökséget, ami nem őt illetné, és ami ketté szakítja a családot, mégis ő papol a családi összetartás fontosságáról.
  • Bizonyos értelemben ellopta unokáját a fiától és menyétől, hogy ő nevelhesse fel.
Olyan komoly sebeket okozott a családjának, hogy halála után is hatással vannak életükre, a nagymama emléke a síron túl is kísérti leszármazottait.

Ha mindez nem volna elég, megjelenik Anna néni, Anne Marie Shields unokahúga, aki átveszi ezt a szerepet. Belekontárkodik Emma életébe, bölcselkedik, pedig maga is távol áll a tökéletességtől. A legrosszabb a titkolózás, illetve, hogy mindent csak azután magyaráz el, hogy Emma már rájött, vagy megtapasztalta. Ez is gyávaságból adódik, hiszen korábban is szólhatott volna róla, hogy felkészíthesse a lányt lelkileg, de nem, inkább megvárja, hogy ne legyen más választása. Pedig szociális helyzetekbe mindig jobb felkészülten érkezni, hogy a megfelelő módon viselkedhess, ez pedig a XIX. századi Angliában még fontosabb volt, mint manapság.

A második kategóriába tartoznak Emma szülei, maga Emma és Ralph. Anne Marie és Anna az orruknál fogva vezetik őket, szövögetik a terveiket, és nincsenek tekintettel arra, hogy mások mit szeretnének. A többiek legnagyobb hibája pedig az, hogy mindezt hagyják. Emma szülei, akik utálták a nagymamát, megbíznak Anna néniben, pedig nagyon hasonlít az elhunyt zsarnokra. Emma csak sodródik az árral, folyton meggondolja magát, folyton változik a hangulata, Ralph az egyetlen, aki a második kudarc után végre eltökélten harcol a saját céljaiért, csak azt sajnálom, hogy ebbe nem kaphattunk jobb betekintést.

Anthony Trollope: Marion Fay c. regény eredeti illusztrációja


Összességébe tehát baj volt a regény szerkezetével, ami leginkább ellentmondások, illetve az idő esetlen kezelésével járt, amitől a szereplők szeszélyesnek tűntek. Sokszor éreztem úgy, hogy a szerzőnek nem volt türelme kidolgozni a két fontos esemény közötti átkötést, emiatt pedig olvasás közben gyakran nem értettem, hogyan is alakulhatott úgy a történet.
Néhol úgy éreztem, hogy nem elég korhű: nagyon hiányzott számomra a levelezés, ami pedig akkoriban hatalmas szerepet töltött be az emberek életében. A szereplőket sem kedveltem különösebben, a kivétel Ralph, akit sajnáltam, hiszen sokan a múltban elkövetett hibái alapján ítélik meg. Úgy érzem, hogy ebből a karakterből többet is ki lehetett volna hozni, sajnálom, hogy ilyen kevés szerepet kapott. Azok a jelentek tetszettek leginkább, amikben ő is benne volt, szerintem a szerző azokat dolgozta ki legjobban.
Maga az alapötlet tetszett, hiszen mindenképpen egyetértek azzal, hogy a múlt befolyásolja azt, hogy milyen emberekké válunk, és fontos azt megismerni ahhoz, hogy megértsük a hozzánk közel állókat. A regény amolyan Büszkeség és balítélet / Emma keverékére, hiszen egy önálló gondolkodású, sokra vágyó hősnőnk, és egy régi jó barát szoros kapcsolatát ábrázolja, bizonyos szempontból viszont Elizabeth Adler Bűnös gazdagok című regényére emlékeztetett, amelyben szintén nagy szerepet kap egy család története, a múlt felkutatása és egy hatalmas örökség. A két stílus azonban nagyon különbözik, Szalai Mónikának pedig sajnos nem sikerült meggyőznie arról, hogy összeillenének.

2017. január 26., csütörtök

Független mentorhálózat

Független mentorhálózat


Édesanyám a mai napon hívta fel a figyelmemet a Független mentorhálózat érdekes kezdeményezésére.
Ha 17 és 30 év közötti vagy, szeretsz verset, novellát, regényt, esszét írni vagy fordítani, illetve irodalomkritikával foglalkoznál, de még nem vagy magabiztos, és szívesen fogadnád tapasztaltabbak segítségét, akkor még január 31-ig van lehetőséged jelentkezni valamelyik mentorhoz. 
A pályázati anyagnak tartalmaznia kell: 10 oldalnyi verset vagy szépprózát és egy rövid bemutatkozó levelet.  
Figyelmesen olvasd el, hogy melyik mentor mivel foglalkozik, hogy a lehető legmegfelelőbb személyt választhasd. Több mentorhoz is elküldheted a jelentkezésedet, ők február 8-ig közlik a döntésüket.

2017. január 25., szerda

100 feliratkozó a Facebookon!


A Napi könyv Facebook oldalán elértük a 100 feliratkozót! Köszönöm szépen a támogatásotokat, a türelmeteket és a hűségeteket!

2017. január 23., hétfő

Szalai Mónika

"Minden pillanatban álmokat kergetünk, amelyeket én szerencsés módon szavakba, történetekbe önthetek. Már gyermekkoromban is vonzottak az érdekes történetek, rövid meséket, történeteket írtam, bár akkor még nem is gondoltam arra, hogy ez az út merre visz tovább. Ahogy cseperedtem, változtak a cselekményeim fonalai, de az igazi áttörést (azt az utat, amit magaménak éreztem) a 90-es években látott Sissi című sorozat hozta el számomra. Akkor, ott, magával ragadott az a hangulat, ami a filmkockákból áradt, s tudtam, hogy ilyesfajta regényeket szeretnék papírra vetni. Ám nem hagyományos módon, hanem kicsit modernebb köntösbe bújtatva a történetet, pontosan megjelölt történelmi idő és helyszínek nélkül, így nagyobb mozgásteret hagyva a képzeletnek. Érdekeltek a családi kapcsolatok, a rokoni szálak, és mindig is szerettem az életrajzokat, lassacskán tehát ebbe az irányba fordultam. Minden egyes regényem egy darabka belőlem, az érzéseimből, gondolataimból, így mindig érdekes hallani, hogy egy kívülálló mit érez ezekkel kapcsolatban. Nehéz út ez, de mégis izgatott vagyok, amiért te, kedves Olvasó, esélyt adsz számomra és kezedbe veszed könyvemet. Remélem, kellemes perceket szerzek vele és elégedett leszel, mikor a történetem véget ér.
Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, aki hitt bennem és támogatott. Elsősorban édesanyámnak, aki túlzás nélkül a legnagyobb rajongóm! Illetve köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy segített végigmenni a rögös úton, ami e könyv megjelenéséig vezetett. Külön köszönet a szerkesztőmnek (Esztinek) a sok-sok türelemért, amiért nem lehetek elég hálás."

Forrás: Szalai Mónika Facebook oldala

A szerző megjelent könyvei

Titokzatos éjszaka
Gondold újra