A szemtanú

Szerző: Carrie Cooper
Kiadó: Álomgyár kiadó
Kiadás éve: 2016
ISBN: 978 615 569 205 5

Fülszöveg: Ki ne várná repesve, hogy beteljesíthesse gyermekkori vágyát?
Hogy kiszakadva a hétköznapok egyhangúságából végre nekivághasson egy kalandos világ körüli útnak?
Lili Green izgatottan készül a régóta szervezett utazásra. Összekészített csomagokkal és új élmények reményével vág bele az indulás előtti utolsó munkanapjába. Ám egy pillanat alatt minden a feje tetejére áll, amikor Lili egy bűncselekmény szemtanújává válik, és ezáltal egy bérgyilkos céltáblájának közepére kerül. A teljesen félresiklott utazás pedig immár nem a szép emlékek gyűjtéséről, hanem az életben maradásról szól.

Carrie Cooper kalanddal, érzelemmel, humorral és váratlan fordulatokkal teli története során végigizgulhatjuk, hogy egy teljesen hétköznapi lány mit tesz olyan cseppet sem mindennapi helyzetek sodrásában, amelyek végérvényesen megváltoztatják az életét.

Ezzel a regénnyel kapcsolatban a legszembetűnőbb – amit mindenképpen meg kell említenem –, hogy krimiként adják el, de körülbelül csak a feléig tűnik annak. Már az elején kiderül, hogy amúgy sem a klasszikus "ki tette" típusú történetet olvashatjuk, hiszen a könyv arról szól, hogy a főszereplő, Lili Green, tanúja lesz egy gyilkosság előkészületeinek, látja a gyilkost: a központi szál tehát úgy tűnik arról szól, hogy meg kell tőle védeni a nőt. Lili különös körülmények között tanúvédelem alá kerül, de csak még nagyobb galibába keveredik, hiszen egy teljesen másik rendőrségi (esetünkben FBI) ügybe csöppen bele. Itt azonban el is válunk a krimire jellemző struktúrától. A főszereplő nem nyomozó, és nem is tesz semmit azért, hogy a történet során útjába kerülő bűnözőkről többet tudjon meg.  A két FBI ügynököt – akik a védelmét biztosítják – nem bízták meg annak a gyilkosnak a kézhez kerítésével, akit Lili a történet elején meglátott, ők ugyanis egy teljesen másik üggyel foglalkoznak. Másodszereplők lévén azonban az ő nyomozási munkájukból mondhatni semmit nem látunk. Hamar kiderül, hogy az FBI-on belül van egy tégla, de a szereplők ennek sem néznek utána, sőt, a regény végére sem derül ki róla semmi, nem tudja meg az olvasó, hogy ki adott ki információkat a gyilkosnak.

A regény izgalmasan indít, és ezt sikerül a történet végéig fenntartani, de az olvasóban mégis különös érzést válthat ki az, hogy a közepére valahogy műfajt vált az egész. Pörgős krimiből ugyanis átmegy érdekfeszítő romantikus történetbe. Lili beleszeret egy maffiózóba, és ugyan a környezet miatt (beépülés, bűnözők, bűnözés stb.) izgalmas marad a történet, középpontba viszont a nő tépelődése kerül. Hogyan szerethet bele egy ilyen rossz emberbe? Vajon tényleg olyan rossz, mint amilyennek látszik/beállítják? A maga nemében ez is lehet ugyanolyan érdekes téma, hiszen komoly morális dilemma előtt áll a szereplő, a fülszöveg és a moly címkéi alapján viszont nem erre számít az ember, amikor megveszi, emiatt pedig csalódhat az olvasó.

Nem mi választjuk, hogy kibe szeretünk bele: erről szól a történet romantikus része. Lili Green ugyanis vonzódik a görög származású maffiózóhoz, akiről pedig azt állítják, hogy a múltban egy egész családot is kiirtott. Amikor a nyakukba szakadt Lili a nőt felügyelő két FBI ügynök, Zac és Johnny, éppen beépültek Nikosz hálózatába abban a reményben, hogy lebuktathatják. A nőt végül úgy próbálják megvédeni, hogy Johnny barátnőjeként jelentik be, Lili tehát így kerül kapcsolatba az alvilággal, és ismeri meg a férfit.

A leginkább zavaró ebben a kapcsolatban nem is a helyzet valószínűtlensége, hanem sokkal inkább az, hogy megerősíti azt a sztereotípiát miszerint a nők a "rosszfiúhoz" vonzódnak, a kedves férfiakat pedig csak barátnak képesek elfogadni. Az egyik FBI ügynök ugyanis végig roppant kedvesen és megértően áll a nyakukba szakadt szemtanúhoz. Lelkiismeretesen végzi a munkáját, de Lili testi és lelki egészsége foglalkoztatja leginkább, akár hajlandó lenne a küldetést is kockáztatni, ha ezzel biztonságban tudhatja a nőt. Egyszer sem esik szó sem kölcsönös, sem egyirányú vonzalomról kettejük között, nincs tehát szerelmi háromszög, de sokkal értékesebb üzenetet adott volna át a könyv, ha Lili a végén rájön, hogy valójában egy ilyen társra van szüksége. Az életben fontos az izgalom, de csak bizonyos fokig élvezhető. Ha az ember lánya választhat egy gyilkos, drogokat forgalmazó bűnöző és egy kedves, megértő FBI ügynök között, nem hiszem, hogy előbbi mellett dönt. Ha pedig már felmerül a kérdés, érdekes lett volna jobban kidolgozni a főszereplő vívódását, a szerelem és az ésszerűség harcát.

Mindezekkel együtt nagyon jó, hogy a történetben több férfi típust is láthatunk, a szerző törekedett változatos mellékszereplők megírására. Nikosz a rosszfiú, Johnny a piperkőc, Zac a megértő: ezek a legfőbb jellemvonásaik, de ennél mindegyik bonyolultabb, a kényes szituációkban tisztázódnak rejtett tulajdonságaik, olyankor derül csak ki, milyenek is valójában. Komolyabb háttértörténetet viszont csak Johnny kap, ezt is csak azért, mert a cselekmény szükségessé teszi. A szereplők múltjáról valójában nagyon keveset tudunk meg, megismerni őket tehát leginkább a jelen történésekre adott reakcióik alapján lehet. Az olvasó viszont nem érzi szükségét annak, hogy többet tudjon meg róluk, talán azért, mert olyan lendületes sodrásba kerülnek a szereplők, hogy furcsának tűnne, ha azzal töltenék a kevés szabadidejüket, hogy mesélni kezdenek magukról. Gyakran megesik, hogy a szerzők nem törődnek karaktereik sokszínűségével, csak a főszereplőket dolgozzák ki. Szerencsére itt nem ez  a helyzet.
Lili Green is érdekes, hiszen erős, bátor, okos női karakter. Néha persze neki is szüksége van segítségre, de általában egyedül is meg tudja oldani a problémáit, eléri a céljait. A történet elején csupán el akar utazni, kicsit elszabadulni élete monotonitásától, ezért indul világ körüli útra. A váratlan eseményekkel szembe tud nézni, kiderül, hogy milyen erős a jelleme, de hibái, gyengeségei is vannak. Maga a szereplő tehát realisztikus, sőt, a történetben fejlődési ívet is megfigyelhetünk esetében (ő az egyetlen, aki karakterfejlődésen esik át). Képes ugyanis tanulni a történetekből, és mindezek alapján megalapozott döntéseket hozni. Látja saját hibáit és gyengeségeit, és törekszik azok legyőzésére, kiküszöbölésére, ettől válik szerethető, figyelemreméltó szereplővé.

A történet narratív típusú, tehát az olvasó külső szemlélőként követheti végig a cselekményt. A főszereplő Lili Green, de párszor megesik, hogy Johnny vagy Nikosz szemszögéből láthatjuk az eseményeket, ezért a könyv férfiak számára is érdekes lehet.

A fent felsorolt bökkenőkkel együtt, veszettül élveztem az olvasást. Mivel megfelelően adagolta az izgalmat és kitűnő tempót diktált, Carrie Cooper fenn tudta tartani az érdeklődésemet a váratlan műfajváltás ellenére is. A regény szövege választékos, modern, könnyen olvasható, élvezhető volt. Tökéletes példája annak, hogy zsáner könyvet is lehet jól írni, amiben a közelmúltban olvasott könyvek után pedig kételkedni kezdtem.