Az árulás csókja

 
Szerző: Mary E. Pearson
Fordító: Miks-Rédai Viktória
Eredeti cím: The Kiss of Deception
Kiadó: Gabo Könyvkiadó
Kiadás éve: 2015
ISBN: 978 963 406 127 4

Fülszöveg: EGY HERCEGNŐ KERESI A HELYÉT AZ ÚJJÁSZÜLETETT VILÁGBAN.

Megszökik az esküvője napján. Ősi iratokat lop el a kancellár titkos gyűjteményéből. A saját apja küld fejvadászokat utána.

Ő Lia hercegnő, Morrighan Királyságának Első Leánya.

Morrighan Királyságának rendjét hagyományok és egy letűnt világ történetei szabják meg, de bizonyos hagyományoknak Lia nem hajlandó engedelmeskedni. Az elrendezett házasság elől menekülő és új életre vágyó lány az esküvője reggelén egy távoli halászfaluba szökik. Egy fogadóban talál munkát, ahová hamarosan két idegen érkezik, de Lia mit sem tud arról, hogy egyikük az elhagyott herceg, a másik pedig egy ellene küldött orgyilkos.

Megtévesztés és árulás szövi hálóját a három fiatal köré, és Lia veszedelmes titkokra bukkan, amelyek elpusztíthatják a világát. A titkokon túl azonban olyasmit is talál, amire nem számított – szerelmet.

Vélemény: A történet a felelősségei elől menekülő hercegnő és az őt kereső herceg és orgyilkos szemszögéből íródott. A legtöbb esetben Lián keresztül figyelhetjük meg a történéseket, de itt-ott található egy-egy olyan fejezet, amely a herceg vagy az orgyilkos, Rafe vagy Kaden szemszögéből íródott (pl. az egyik fejezetcím az, hogy "A herceg", a következőé meg az, hogy "Az orgyilkos", majd későbbi fejezet címe az, hogy "Kaden", majd pedig az, hogy "Rafe". A regény tehát váltott szemszögből, illetve első szám első személyben íródott, amit nem kedvelek annyira. Ennek szövődménye lett az, hogy a herceg és orgyilkos kilétét övező titokzatosság összezavart, hiszen nem lett volna gond, ha csak Lia szempontjából ismerjük meg a történetet, az izgalom ráadásul így is megmaradt volna. Vizuális típus lévén, engem sokáig összezavart, hogy nem tudni melyik a herceg és melyik az orgyilkos és mégis belelátni a fejükbe, hiszen így nem tudtam elképzelni a jeleneteket. Számomra az olvasás olyan, mint a filmnézés: nem a betűket látom, hanem a jelenetet, ezért különösen zavaró, ha nem lehetek biztos abban, hogy ki-kicsoda. Az egyetlen megoldás az volt, hogy kitaláljam kit rejtenek a megadott nevek. Szerencsére eltaláltam, habár nem egy félrevezető információt kaptunk (ha érdekelnek a spoileres véleményem, KATT)

A történet főbb szereplői tehát Lia, Rafe, Kaden, Pauline (a hercegnő legjobb barátnője) és Berdi (a fogadós). Tetszettek a karakterek, habár sokáig nem derülnek ki a motivációik, a múltjukból sem tudunk meg sokat, mégis árnyaltak, több síkuak, és érdekesek. Személy szerint én nagyon örültem annak, hogy végül abba a személybe szeretett bele Lia, akinek mindvégig szurkoltam. Nem vagyok oda a szerelmi háromszögekért, általában nem is nagyon olvasok olyan regényeket, amelyekben kiemelt szerepet kap egy ilyen szerelmi szál. Ebben a regényben azonban tetszett, hogy a főszereplő már az első pillanattól fogva jobban vonzódott az egyikhez, mint a másikhoz, és kitartott választottja mellett. Nagyon remélem, hogy a következő kötetben ezt nem kívánja bonyolítani a szerző, mert hatalmas csalódás érne.

A szereplők, akármilyen keveset is szerepelnek, mind rétegeltek, megvannak a maguk motivációi, története, problémái, így mindegyik valóságosnak hat. Azt hiszem ez az egyik oka annak, hogy ez a regény egyszerűen magába szippant, és nem enged. A szereplőgárda hitelessége miatt az olvasó könnyen együttérezhet velük, a helyükbe képzelheti magát. Ott van például a kedves és naiv, mégis erős Pauline szerelmi története és annak következményei, Berdi története, a teravinni pap, Berdi kisegítői, a vendai csapat  története (Griz, Eben, Finch és Malich). Minden szereplő jelenére hatással van a múlt, és nagyon érdekes végignézni azt, ahogyan engednek ennek a hatásnak, vagy épp hogy küzdenek ellene.

A regény egy másik zseniális tulajdonsága azok az apró momentumok, amelyekre az ember első olvasásra talán fel sem figyel. Egy elejtett mondat, egy különös kérés, amelynek abban a pillanatban nincs jelentősége, mégis, ha az olvasó elgondolkozik rajtuk rájön, hogy a későbbiekben ezeknek nagyon fontos lesz majd. Talán kicsit túlzónak hat, de ilyen szempontból emlékeztet a Harry Potter sorozatra, hiszen arra is jellemző volt az ilyesmi.

A világ is fantasztikusan lett felépítve, habár arról nagyon keveset tudtunk meg az első kötetben. Úgy éreztem, hogy ez a tudatlanság megakadályoz abban, hogy teljes mértékben érthessem a különböző karakterek motivációit, döntéseinek következményét (pl. miért kell egy esküvő, a szövetséghez, azaz miért nem lehet szövetség, ha a hercegnő elszökik... hiszen közös érdek fűződik hozzá).

A mondavilág szerint a morrighani nép a Túlélők leszármazottai. Úgy tűnik, hogy valamilyen tragédia folytán, egy korábbi technikailag igen fejlett civilizáció eltűnt, a kataklizmát pedig csak kevesen élték túl. A romok és az Ősök leírása alapján, nekem az a tippem, hogy a mi civilizációnk bukása után játszódik a történet, Európában. A térkép alapján ez persze nem igazolható, nekem akkor is ez az érzésem támadt olvasás közben.

A túlélők vándorolni kezdtek, amíg letelepedésre alkalmas helyet nem találtak. Az énekekben hullarablókról is van szó, mindenesetre biztosan tudni, hogy Morrighan és Dalbreck birodalmait a Túlélők leszármazottai alapították. Van egy harmadik nép is, amely valószínűleg hasonlóképpen alakult, Lia anyjáé, habár arról alig tesznek említést a regényben. Szerintem a vagabundok (Lia a regény második felében találkozik ezzel a vándor-kereskedő néppel) is ugyaninnen származnak, ők Gaudrei népe.

A hitvilággal kapcsolatban annyi derül ki, hogy a nagy vándorlásról szóló történetek amolyan szentírásnak minősülnek, az ezzel kapcsolatos dalok pedig amolyan imák. Több istenük is van, de egyiknek sincs saját neve, az általuk vezérelt dolgok alapján különböztetik meg őket. A hiedelmek szerint, egy család első leány gyermeke különleges adottsággal rendelkezik. Az istenek adták ezt az ajándékot a Túlélőknek, hogy ezzel is könnyítsék akkori nehéz helyzetüket. Abból, ami a regényben kiderül, ez az adottság valahol az előérzet és a jövőbe látás között van fél úton, de erről sem derül ki sok minden, hiszen a hercegnő nem rendelkezik az adottsággal.

Mivel ez egy regénysorozat első kötete, természetesen maradtak megválaszolatlan kérdések, amelyekből számomra a legfontosabbak:

1. A vendaiak miért is támadják szomszédaikat/mik a Komizár motivációi?
2. Az orgyilkos múltjában mi történhetett, ami Vendába taszította?
3. Mi pontosan az "adottság"?
4. Mire lett Lia "kiválasztva"?
5. Mi vagy van-e a királyságok között történelmi és kulturális kapocs?
6. Miért nem bízik egymásban a morrighani és a dalbrecki királyság?

Forrás: MFKata gondolatai

Mint láthatjátok, nagyon tetszett nekem ez a regény, hiszen még mindig gondolkozom a megoldáson, habár pontosan tudom, hogy csak a következő kötet megjelenésekor fogok többet tudni. Tetszett a karakterek személyiségének felépítése, a történet struktúrája és tempója, a bizonytalanság, ami a herceg és az orgyilkos kilétét övezte hozzáadott egy kis izgalmat a történethez. Tetszik, hogy Lia döntésének következményei vannak, amiket ő fel is ismer. Különösen tetszik, hogy ilyen erős női karakter lett a történet főszereplője, aki valójában egyedül is boldogul, nem feltétlenül van szüksége arra, hogy megmentsék. A regény vége amúgy borzalmas, hiszen fontos pillanatban szakad meg a történet, az olvasó pedig csak bosszankodik, hogy "hogyan lehet ilyen pillanattal zárni egy regényt". Talán az egyetlen dolog, amely számomra érthetetlen és idegesítő volt olvasás közben az, hogy miért nem volt képes valaki megmondani Liának az esküvő előtt, hogy a herceg fiatal és jóképű, vagy miért nem találkozhattak.

Mindenképpen ajánlom neked ezt a regényt, ha szereted a fantasyt, a romantikát, az erős női szereplőket és a misztikumot.

Ha tetszett az első regény, akkor a második, Az árulás szíve című kötet első fejezetét ITT olvashatod el. Megjelenés: 2016 könyvfesztivál.