A Holokauszt nemzetközi emléknapja

A magyar zsidóság történetének összefoglalása

Magyarország területén már a Kr. u. első századokban éltek zsidók, de jelenlétük nem volt folytonos. Míg a 12. századi Itáliában, a francia, angol és német területeken egyre dühödtebben üldözték, gyakran gyilkolták a zsidókat, addig Magyarországon jobbára zavartalanul élhettek, habár a törvény tiltotta számukra a vegyes házasságot és keresztény szolgák alkalmazását, és csak kijelölt településeken lakhattak. Később romlott a helyzetük: eltiltották őket bizonyos gazdasági állások betöltésétől, és megkülönböztető jelet kellett viselniük, később pedig Nagy Lajos (1342-1382) vallási buzgalmában kikergette a zsidókat Magyarországról. Ekkor derült ki, hogy a zsidók kereskedelemben, pénzügyekben játszott szerepe nélkülözhetetlen. Néhány éven belül a király belátta tévedését, és hozzájárult az elűzöttek visszatéréséhez. Ezek után Mátyás király haláláig viszonylag békében élhettek, de az Igazságos halála utáni kincstári állapotok miatt újra fellángolt a zsidógyűlölet. 1494-ben Nagyszombatban felütötte fejét a vérvád, amely szerint a zsidók keresztények vérét használják vallási szertartásaikhoz. A vád alapján több nagyszombati zsidót máglyára vetettek.
A török hódoltság alatt más-más sors jutott a zsidóknak attól függően, hogy az ország mely részében éltek: Erdélyben általában nyugodtan élhettek és dolgozhattak; szintén nyugodtan élhettek a török hódoltsági területeken, amíg fizették a rájuk rótt adót; a királyi Magyarország jelentéktelen lélekszámú zsidóját viszont gyakran üldözték, néhány városból kitiltották.
Sorsuk II. József uralkodása alatt vált jobbá, aki engedélyezte a zsidók számára az addig általában tiltott földművelést, egyes elzárt kereskedelmi és ipari foglalkozásokat, és megnyitotta előttük a városok nagy részét.
Habár az 1848-1849-es polgári forradalom és szabadságharc kezdeti alapköveteléseinek egyike volt a zsidókra is vonatkozó törvény előtti egyenlőség, zsidóellenes láz tört ki a polgárok körében. Ennek ellenére több ezer "mózeshitű magyar" harcolt az osztrák és orosz seregek ellen, és sokan anyagilag is támogatták szabadságharcot. A szabadságharc után külön pénzbírságot róttak ki a zsidókra részvételükért, de az 1867-es kiegyezést követő jogalkotás csaknem maradéktalanul egyenjogúsította a zsidókat. Ettől fogva a zsidók izraelita vallású magyar állampolgárok lettek.
A zsidóság helyzete a két világháború között kedvező volt, vezetőik túlnyomórészt gazdag, a nem zsidó társadalommal (gyakran a legfelsőbb körökkel) jó gazdasági és politikai kapcsolatokat ápoló személyek voltak, és a legtöbben zsidó vallású magyar hazafinak vallották magukat.Az egyre erősödő antiszemitizmust türelmesen viselték, bizalmukat a hagyományos elitbe és Horthy Miklós kormányzóba helyezték.A magyar zsidóságra fenyegető árnyékot vetett Hitler németországi hatalomra jutása, majd nemzetközi politikai sikersorozata. A közélet egyre inkább jobbra sodródott. A parlament 1938-tól kezdve számos antiszemita jogszabályt, ún. zsidótörvényeket hozott, amelyek lépésről lépésre megfosztották a zsidónak minősített állampolgárokat jogaiktól. Bár a zsidóellenes politika már 1944 előtt is több tízezer áldozatot követelt, a német megszállásig a magyar zsidókat - európai hitsorsosaikkal ellentétben - nem fenyegette közvetlen életveszély.

A holokauszt (a görög ὁλοκαύτωμα, holokautóma szóból: „teljesen elégetett” áldozat (vallás)). Zsidó terminusa a Soa vagy Soá (‏‏שׁוֹאָה), ami a teljes pusztulást, kiirtást jelenti (jiddis חורבן).

A náci rendszer más csoportokat is üldözött vagy próbált megsemmisíteni: a romákat (Porajmos), az oroszokat (különösen a hadifoglyokat), a lengyeleket (Generalplan Ost), a fogyatékosokat (Aktion T4), a homoszexuálisokat és a politikai vagy vallási ellenállókat, például a szocialistákat, kommunistákat vagy Jehova Tanúit. Üldöztetést szenvedtek rajtuk kívül a rendszerrel szemben álló katolikus papok és protestáns lelkészek is, akik közül sokakat deportáltak, fogságban tartottak vagy ezekkel fenyegettek. Sok kutató nem veszi bele ezen csoportokat a holokauszt definíciójába, hanem azt a zsidó nép irtásaként határozza meg. A nácik minden áldozatát figyelembe véve a halottak száma jóval nagyobb, a legtöbb becslés 9 és 11 millió közé teszi.

Az üldözés és népirtás több lépésben valósult meg. A zsidókat a civil társadalomból kizáró nürnbergi törvények évekkel megelőzték a második világháborút.Koncentrációs táborokat létesítettek, ahol kényszermunkát végeztettek a foglyokkal, amíg azok bele nem pusztultak a kimerültségbe vagy valamilyen betegségbe. A Harmadik Birodalom által újonnan meghódított keleti területeken Einsatzgruppéknak nevezett speciális alakulatok tömegesen kivégezték a zsidókat és a nácik politikai ellenségeit. A zsidókat és a cigányokat gettókba zárták, ahonnan tehervagonokkal szállították őket a több száz kilométernyire fekvő haláltáborokba; akik túlélték az utazást, azok nagy részével gázkamrákban végeztek. A német bürokrácia minden ága részt vett a tömeggyilkosságok megszervezésében, az ország – egy holokausztkutató szavaival élve – „népirtó állammá” vált.

(Forrás: Holokauszt Magyarországon ; Wikipédia)

Botlókövek

A botlatókövek (németül: Stolpersteine) Gunter Demnig német szobrász alkotásai. a nácik által deportált, koncentrációs vagy megsemmisítő táborokban, vagy munkaszolgálat során meggyilkolt embereknek, zsidóknak, romáknak (szintók, cigányok stb.), az ellenállási mozgalmak tagjainak, homoszexuálisoknak, Jehova Tanúinak, keresztény ellenzékieknek és fogyatékkal élőknek állítanak emléket. A nemzetiszocializmus áldozatai előtt tisztelgő, 10x10 centiméteres macskakőre rögzített réz emléktáblák, amelyeket az áldozatok egykori lakhelye előtt helyeznek el a járdába süllyesztve.

Magyarországon a művész 2007. április 27-én helyezte el az első követ, Budapesten, a Ráday utca 5. szám előtt, ahol Rónai Béla, állás nélküli tisztviselő lakott, aki 1945. január 19-én Sopronbánfalván munkaszolgálatosként hunyt el. Az emléktáblák száma azóta folyamatosan nő.

(Forrás: Wikipédia és Wikipédia)

Könyvek a Holokausztról

Anne Frank: Anne Frank naplója
Bernhard Schlink: A felolvasó

Bruck Edith: Ki téged így szeret
Hanna Krall: Egy lépéssel az Úristen előtt
John Boyne: A csíkos pizsamás fiú
Kertész Imre: Sorstalanság
Leon Leyson: A lehetetlen valóra vált. Egy fiú Schindler listáján
Lois Lowry: Számláld meg a csillagokat
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Robert Merle: Mesterségem a halál
Thomas Keneally: Schindler listája

Ha több könyvet is olvasnál a témában, ajánlom a moly.hu oldalát, ahol több oldalas lista tételei alapján választhatsz.

Magyar zsidó szerzők

Efraim Kishon (1924-2005)
Karácsony Benő (1888-1944)
Karinthy Frigyes (1887-1938)
Kertész Imre (1929- )
Királyhegyi Pál (1900-1981)
Molnár Ferenc (1878-1952)
Örkény István (1912-1979)
Pilinszky János (1921-1981)
Radnóti Miklós (1909-1944)
Rejtő Jenő (1905-1943)
Salamon László (1892-1983)
Szerb Antal (1901-1945)
Zelk Zoltán (1906-1981)