A szürke ötven árnyalata

Író: E. L. James
Fordító: Tótisz András
Kiadó: Ulpius-ház

1. A szürke ötven árnyalata
Fifty Shades of Grey
Kiadás éve: 2011
ISBN: 9789632546360

2. A sötét ötven árnyalata
Fifty Shades Darker
Kiadás éve: 2012
ISBN: 9789632546377

3. A szabadság ötven árnyalata
Fifty Shades Freed
Kiadás éve: 2012
ISBN: 9789632546384








Fülszöveg: Az erotikus, mulattató és mélyen megindító Ötven árnyalat-trilógia olyan történet, amely hatalmába keríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad.
Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt – de a saját feltételei szerint.
Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere – multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja – ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait.

Vélemény: Sokat rágódtam azon, hogyan is fogalmazzam meg, mit gondolok erről a könyvsorozatról. A probléma az, hogy olyan sokan olvasták, és annyi embernek van meghatározott véleménye róla, hogy nem tudtam hogy is álljak neki: szeretnék objektív maradni, de úgy érzem a személyes véleményemet is el kell mondanom.
Én magam azért döntöttem úgy (előítéleteim ellenére - amiknek létezését szégyenlem), hogy elolvasom, hogy végre megérthessem, mi okozza a vitát, magam is részt vehessek benne, illetve rájöhessek miért lehetett ekkora sikere.

A szürke ötven árnyalatai, egy Twilight fanfictionként indult erotikus regény, amelynek egyik legfőbb jellemzője, hogy BDSM elemeket tartalmaz [az angol Bondage & discipline (B&D), Domination & submission (D&S), Sadism and masochism (S&M) szavakból képzett rövidítés]. Én magam mindenképpen helyesnek tartom, ha a szexualitás kevésbé ismert, talán tabunak számító aspektusairól szól egy könyv, hiszen a megismerés révén kerülhetjük el a téves elképzelések terjedését, az előítéletek kialakulását, amely már ősidők óta legtöbb problémánk forrása. Ez a regény trilógia ennek tökéletesen megfelel, hiszen a könyv megjelenése óta megsokszorozódott a BDSM iránti érdeklődés, egyre többen próbálkoznak meg vele.

Na, de milyen a könyv, ha ezt a - nagyon is fontos - szempontot figyelmen kívül hagyjuk? Az biztos, hogy nem irodalmi műremek:
- a fogalmazás pocsék
- mindhárom kötetben rengeteg szó szerint ismétlődő mondatot találunk, ami a szerző fantáziájának, és/vagy szókincsének behatároltságát jelzi
- a trilógiában egyenlőtlenül oszlanak meg a konfliktusok: a második regényben például egyszerűen túl sok minden történik egyszerre
- Ana, a főszereplő fejében jelen lévő Tudatalatti és Belső Istennő rém idegesítő, irodalmilag rossz húzás volt

Mindenképpen érezhető a Twilight hatása. Bizonyos jeleneteket, mondatokat majdnem szó szerint átvett a szerző (pl. Ana Christian kérésére a családjáról mesél, a folytonosan visszatérő "just Ana"...), illetve persze a szereplők személyiségjegyei is visszaköszönnek:
Anastasia (just Ana) = Isabella (just Bella),
Christian = Edward,
José = Jacob,
Carry = Carlisle,
Grace = Esmée,
Mia = Alice,
Elliott = Emmett,
Ray = Charlie,
Carla = Renée,
Jack Hyde = James

Felépítésében a történet követi a romantikus, pályaudvaron olcsón kapható Júlia és hasonlók struktúráját: szűz huszonéves nő, akibe beleszeret a macsó, gazdag, jóképű, elérhetetlennek tűnő pasas. A srácnak persze sosem volt rendes kapcsolata senkivel, de ez a szende, naiv nő meghatja annyira, hogy érte hajlandó legyen teljesen megváltozni. A nő elsőre persze nem adja be a derekát, hiszen mennyi esélye lehet annak, hogy egy ilyen srác tényleg őt akarja, de végül mégis enged a csábításnak.
A különbség annyi, hogy a több száz oldalas terjedelemnek és a három kötetnek köszönhetően ki lehet dolgozni a karaktereket, árnyalni a személyiségeket, érdekes mellékszereplőkkel színesíteni a történetet és egy kis veszéllyel izgalmasabbá tenni: szerintem pedig ez az, ami megmenti Anastasia és Christian történetét.

Bevallom, nagyon nehezen vettem rá magam arra, hogy kiolvassam a trilógiát, de arra kellett ráébrednem, hogy fele annyira nem rossz, mint amire számítottam. Christian karaktere a legérdekesebb, hiszen ahogy a történetben haladunk, egyre érthetőbbé válik, hogyan is alakult ki személyisége. Sőt, reális, hogy hasonló életút ilyen reakciót váltson ki belőle. Természetesen az már kevésbé valószerű, hogy Anának köszönhetően alig néhány hónap alatt ennyire rendbe jöjjön, de mégis csak egy limonádé történetről van szó, így ezt elnézhetjük neki.
Ana jelleme kevésbé árnyalt, de igazi fejlődésnek lehetünk tanúi, ahogy a szende lányból a harmadik kötet végére erős nő válik. A párja - ahogy a való életben is történni szokott - hatással volt rá, így alig észrevehetően, de ő maga is változott.

A történet fókuszában tehát kettejük kapcsolatának alakulása áll, amelynek útját számos akadály nehezíti meg: Christian traumás gyerekkora (adoptálás előtti évek és tinédzser korában megélt molesztálás), egy felfegyverzett ex, Mrs. Robinson (a molesztáló), egy őrült, mindenre elszánt bosszúszomjas férfi. Mindezek a konfliktusok férfi főszereplőnk múltjából erednek, és csak akkor oldódnak meg, amikor hajlandó végre szembe nézni démonaival és múltjával. Talán csak én látok bele túl sokat, de szerintem jó üzenet az, hogy az ember élete csak akkor jön rendbe, ha tenni is hajlandó érte. Történhetnek rossz dolgok, de nem megoldás az, ha gondjainkat a szőnyeg alá seperve teszünk úgy, mint ha minden rendben.

A BDSM aspektusra visszatérve, szerintem ezzel volt a legkevesebb gond (semmi igazán durvát nem csináltak). Olvastam olyat, hogy a nők lealacsonyítását jelképezi, hogy megerőszakolják, megverik a főszereplőt, de a regényben ez nem fordul elő, egyáltalán nem erről szól. Ana a konfliktusokat jól kezeli, gyakran neki köszönhető, hogy egy probléma megoldódik. Habár Christian a domináns, egyértelmű, hogy az irányítás valójában Anastasia kezében van. Főszereplőnk tehát erős nő, ami ellentmond a feminizmus elleni vádnak.
A könyvben kiemelten fontos szempont a közös beleegyezés, az, hogy mindent előre meg kell beszélni, hogy a kapcsolat csak akkor működik, ha mindkét fél őszinte. Szerintem ez egy elég jó üzenet, hiszen ilyen szempomtból a mai világban a hagyományosnak nevezett kapcsolatok terén is rosszul állunk (lásd: családon belüli erőszak, nemi erőszak, stb). A regényben szintén nagy hangsúlyt kap az, hogy a nőknek joga van, sőt kötelessége nemet mondani, ha a helyzet úgy kívánja. Christian biztonsági szavakat ad Anának (sárga és vörös), amiket bármikor használhat, ha úgy érzi valami túl fájdalmas (lelkileg, vagy fizikailag). Az egyetlen olyan jelenetnél, amikor ténylegesen fájdalmat okoz a lánynak, a probléma pont abból adódik, hogy Ana nem használta a biztonsági szót, nem mondott nemet, habár lehetősége lett volna rá. Szerintem ez a regény egyik legfontosabb üzenete. Nem a nők elnyomásáról szól, hanem pont az erejükről, arról, hogy döntést hozhatnak. Közös beleegyezésen alapuló, az "átlagostól" eltérő szexuális kapcsolatról van szó, amelynek működése a két résztvevő azonos felelősségén múlik. Ennél felnőttebb és érettebb hozzáállással ritkán találkozni regényekben, ha párkapcsolat leírására kerül sor.


Mindenképpen vannak tehát jó oldalai ennek a regénynek, az élvezetet azonban teljesen elrontja a szegényes fogalmazás, az ismétlődő momentumok sokasága, és Ana belső istennője (akitől én a falra másztam). Mindenképpen 18+os regény, a szex jelenetek elég jók (szintén piros pont jár a fogamzásgátlás és védekezés fontosságának kiemeléséért - Christian használ óvszert, Ana szedi az antibébit).
Ajánlom, ha el tudsz tekinteni a pocsék fogalmazástól, ha nem zavar a BDSM jelleg, ha szereted a limonádé szerű romantikus történeteket. Nem volt olyan rossz, mint amire számítottam, de azért nem is lett a kedvencem, többször valószínűleg nem olvasom el. Én úgy érzem, nem az emberiség ellen elkövetett bűntett, hogy megjelent ez a regény, de persze ne ez alapján definiáljátok romantikus kapcsolataitokat, mert akkor csalódnotok kell majd.





Nem régiben megjelent a történet Christian szemszögéből is (teljes mértékben feleslegesnek találom) "Grey - A szürke ötven árnyalata Christian szerint" címen.

A könyv alapján filmek is készülnek, az első rész idén februárban került a mozikban. Megnéztem: elég hű a könyvhöz, de van pár poén, amit csak akkor érteni, ha olvastad előtte a regényeket.