Eredeti cím: The Silkworm
Fordító: Nagy Gergely
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2015
ISBN: 978 963 689 949 3
Fülszöveg: Amikor a regényíró Owen Quine eltűnik, a felesége Cormoran Strike magánnyomozóhoz fordul. Először azt hiszi, a férje csak elvonult magában valahová néhány napra (ahogy már korábban is), és most azt szeretné, ha Strike megkeresné és hazahozná.
De ahogy Strike nyomozni kezd, kiderül, több van Quine eltűnése mögött, mint azt a felesége gondolta. Az író épp befejezett egy kéziratot, melyben vitriolos tollal megírt portrék szerepelnek szinte minden ismerőséről. Ha ez a regény megjelenik, életeket tehet tönkre – így tehát nagyon is sokan lehetnek, akik szeretnék befogni a száját.
És amikor rátalálnak a bizarr körülmények között brutálisan meggyilkolt Quine-ra, versenyfutás következik az idővel: meg kell fejteni, mi vezeti ezt a kegyetlen gyilkost – mert Strike ilyennel még sosem találkozott…
Vélemény: J. K. Rowling egy krimi sorozat írásába kezdett Robert Galbraith álnéven. És milyen jól tette, hogy a Harry Potter világméretű sikere után nem döntött úgy, hogy marad a jól bevált műfajnál, és bele vágott mindenféle másba is, hiszen ennek köszönhetjük a Cormoran Strike sorozatot.
A selyemhernyó a sorozat második kötete, de ahogyan ez ebben a műfajban megszokott, a történetek egymástól függetlenül is olvashatók, nem okoz értelmezési problémát az előzmények mellőzése. Én magam is később olvastam a Kakukkszót (első rész), de olyan fantasztikus olvasmány volt A selyemhernyó, hogy mindenképpen be akartam szerezni azt a kötetet is.
A sorozat szereplő felosztása miatt - magánnyomozó és titkárnője - egyrészt emlékeztet az egykori nagy klasszikusra, E. S. Gardner híres Perry Mason sorozatára; másrészt Strike sérülése (amputálták egyik lábát) Jeffery Deaver jól ismert kriminológusát juttatja eszembe, Lincoln Rhyme-ot. A jól felépített, bonyolult személyiséggel rendelkező főszereplőhöz társul egy segítő is, Robin Elacott, a csinos, intelligens és tehetséges titkárnő (Gardnernél - Della Street, Deavernél - Amelia Sachs). Rowling tehát egy jól bevállt, ősrégi sablont követ, amelyet már Sir Arthur Conan Doyle is használt (Sherlock Holmes segítségére mindig ott volt a jó öreg Dr. John Watson). Ezt egyáltalán nem negatívumként említem, hiszen nagyon jól működött és működik a mai napig ez a felállás. A főszereplő mellé azért kell társ, hogy ne kelljen tökéletesnek lennie. Emberibbé válik attól, hogy partnere mellett nem csak erősségei, de hibái is gyakran előtűnhetnek. Ha pedig tévedne, baklövését helyre hozhatja hűséges barátja, akire minden esetben számíthat.
Cormoran Strike veterán, egyedülálló (nem régiben vetett véget egy hosszú kapcsolatnak), és egy híres rock sztár törvénytelen fia, aki számára nincs fontosabb az igazság felderítésénél. A seregben töltött évek hatására szereti a rendet, és lelkesen követi a szabályokat, hacsak azok nem akadályozzák célja elérésében (pl. ha a rendőrség megtiltja neki, hogy tovább nyomozzon).
Titkárnője, Robin Ellacott nehéz helyzetben van. Vőlegénye ugyanis nincs oda a gondolatért, hogy menyasszonya egy ilyen ember mellett dolgozzon, pláne, ha ezzel saját életét is veszélybe sodorja. A nő azonban még titkárnői állását is kevésli: nagy álma, hogy előléptessék társ-nyomozóvá.
Hihetetlenül tetszett, hogy Rowling nem hozza össze a két főszereplőt - vagy nem sieti el a dolgot. Mindenképpen pozitívnak találtam, hogy Robin és Matthew megpróbálják rendbe hozni kapcsolatukat, (spoiler, kiemeléssel válik láthatóvá) a férfi a végére megérti, milyen fontos is ez az állás menyasszonyának, és el is fogadja. Strike-nak tetszik csinos kolléganője, de egyrészt barátságukat többre tartja annál, hogy tönkre tegyen egy működő kapcsolatot; másrészt önmaga sincs teljesen tisztában érzelmeivel, hiszen most jött ki egy 15 évig tartó kapcsolatból, ami azért számára is nehéz.
A szereplők tehát árnyaltak, érdekesek, hihetőek. Emellett a történetvezetés is nagyon jó. A regény 500 oldalas, csak a 143. oldalon derül ki, hogy gyilkosság történt. Ennek ellenére a könyv elejét sem tartottam unalmasnak, hiszen már nyomozott az eltűnt személy után. Ezzel egy időben más ügyeken is dolgozott, hiszen egy magánnyomozó nem vállalhat el egyszerre csak egy munkát, különben nem tudna megélni. Különösen tetszett a regénynek ez az aspektusa, hiszen a krimikben gyakran az az érzése támad az embernek, mint ha csak egy esettel foglalkoznának egy időben, pedig ez a valóságban nem így van.
A különböző gyanúsítottak személyisége is érdekes, van időnk megismerni őket és véleményt alkotni róluk, ahogy Strike sorban meglátogatja őket, és beszélget velük. Galbraith megfelelően adagolja az új információkat, folyton fenntartva az olvasó figyelmét. Érezni, ahogy a történet előre haladtával, a szereplők egyre idegesebbek, az izgatottság a történet ritmusában is érződik, hiszen egyre gyorsul, akár az olvasó szívverése is, ahogyan egyre közelítünk a csúcsponthoz, a rejtély megoldásához.
Az eset az irodalmi világban játszódik, hiszen egy író hal meg, a gyanúsítottak pedig más szerzők, szerkesztők, vagy kiadók igazgatói. Nem tehetek róla, de én úgy érzem, ebben van némi kritika is a kiadói világ felé. Ott a dölyfös, sikeres szerző, az elvont igazgató, a művészlélek és a sikertelenek. Éreztem néha némi iróniát, amolyan karikaturista vonásokat, amelyekben azért kemény kritika is megbújt. Én pedig imádom a kritikát, így ezért is gondolati piros pont járt a szerzőnek.
Ha szereted a krimi műfaját, akkor mindenképpen ajánlom ezt a könyvet, mert tele van érdekes szereplőkkel, az eset pedig egészen különös és izgalmas. Ha így folytatja, egészen biztos, hogy Robert Galbraith (azaz Rowling) is olyan klasszikusok sorába szegődik, amilyen Erle Stanley Gardner is volt. Én mindenesetre türelmetlenül várom a sorozat folytatását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése