86. Könyvhét

Beszámoló

Szombaton (június 6-án) ellátogattam a 86. Ünnepi Könyvhét Vörösmarty téri programjaira. Nem mentem egyedül, elkísért a párom. Ezt azért hangsúlyozom ki, mert eredetileg semmi kedve nem volt eljönni (gyanítom, hogy később se lett). Ebben az esetben én sem mentem volna el, hiszen csak hétvégenként találkozhatok vele, és ha választanom kell, hogy vele vagy nélküle, akkor mindenképpen vele töltöm ezt a két napot. Szerencsémre meggondolta magát, amiért hihetetlenül hálás vagyok és nem csak elkísért, de ráadásul egyszer sem panaszkodott a tömeg és a hőség miatt, pedig mindkettőt szívből utálja.
Hatkor keltünk, hogy nyitáskor ott lehessünk. A vonatút zökkenőmentesen telt, egy órával toldhattuk meg az éjszakánkat. Fél órával korábban érkeztünk meg a belvárosba, így mivel kellemes volt még az idő, romantikus sétára indultunk a Duna-parton. Hogy mitől volt romantikus? Egyszerűen attól, hogy ő volt velem, nem pedig más. Figyeltük a turistákat, számoltuk a hajókat és élveztük, hogy süt a nap, de még nincs döglesztően meleg. Utóbbi azonban hamar megváltozott, néhány órán belül pokoli hőmérséklet lett úrrá a Vörösmarty téren. Na, de ne ugorjunk ennyit előre.
Vissza sétáltunk tehát a helyszínre, amely lassan megtelt élettel. Egymás után nyíltak meg a standok, mintha vonakodva bújtak volna csak elő a könyvek kellemesen hűvös rejtekükből. A rengeteg borító színesebbé tették a fehér bódékkal körbe bástyázott teret, vidámabbá varázsolták ezt a gyönyörű nyári napot... De ezt talán csak én éreztem így, talán könyvimádatom hatására, a kötetek mennyiségétől bódultan jártam körbe-körbe, mint aki végre a mennyországba érkezett. Kellemes élmény volt a sok regény között botorkálni, még az egyre fokozódó hőségben is.
Aztán elérkezett a tíz óra, harsonaszó jelezte, hogy megkezdhetjük a napot. Nem voltam hajlandó vásárolgatásba kezdeni, amíg minden stand meg nem nyílik, így egy kicsit leültünk a tér közepén található szobor lábánál. Amikor elérkezettnek láttam az időt azonban rögtön felpattantam és megkezdődhetett az ámokfutás. Mert hogy nehezen nevezhetném másnak. Úgy terveztem, veszek három-négy könyvet... Ehhez képest tizeneggyel tértem haza (jó párat a párom vett meg nekem). Egy dologra viszont igazán büszke vagyok: csak olyan könyvet vettem meg, ami fenn volt a kívánságlistámon (a kívánságlista azonban azóta bővült néhány kötettel, mert találkoztam pár érdekességgel aznap). A vásárlás lekötötte az energiáimat, így csak fél füllel hallgattam a Pék Zoltánnal folyó beszélgetést. Hála a technikának és a kihangosításnak, nem maradtam le sok mindenről, talán élvezetesebbé is vált attól, hogy közben könyveket válogattam.
Pék Zoltánnak a Könyvhéten jelent meg első regénye, a "Feljövök érted a város alól" című sci-fi, erről beszélgettek vele. Műfordítóként ismerhetjük leginkább, habár novellákat is írt korábban. Az alábbi interjúban nagyon hasonló kérdéseket tesznek fel neki.



Amiért elmentem, és amit türelmetlenül vártam, az Moskát Anita dedikálása volt. Délután kettőkor tartották, a legnagyobb melegben. Sokáig kellett várakoznunk, mert Anitának mindenkihez volt egy-két kedves szava, illetve nagyon aranyos üzeneteket írt és horgonyt rajzolt mindegyik könyvbe. Volt olyan aranyos és két könyvet is dedikált nekem: a Horgonyhelyet és a Bábel fiait. Anitát nagyon aranyosnak, hálásnak, visszafogottnak és szerénynek találtam. Megköszönte, hogy sorban álltam és dedikáltattam a könyveit, mint ha én tettem volna neki szívességet, nem pedig fordítva. Nagyon szerettem első könyvét, így izgatottan vártam, hogy találkozhassak vele. Nem okozott csalódást, így még jobban kedvelem, mint eddig, és úgy érzem, mostantól máshogyan is állok majd műveinek olvasásához.
A napon való sorbanállástól teljesen kimerültem és a fejem is megfájdult, így nem vártuk meg Pék Zoltán dedikálását, hanem haza mentünk. Utólag persze sajnálom a döntést, de talán így volt jó, így nem kaptam napszúrást.
Nagyon élveztem ezt a napot, és hihetetlen türelmetlenséggel várom már a jövő évi Ünnepi Könyvhetet, ami talán nem múlhatja felül ezt az első élményt, de annak is örülök majd, ha a közelébe ér.

Szerzemények

Könyvek

Angyalosy Eszter és Baranyai Ákos: Wonderland
Asimov, Isaac: Fekete özvegyek klubja
Dolnick, Edward: A képhamisító
Grossman, Lev: A varázslók
Hawkins, Paula: A lány a vonaton
Leo, Cassia: Fekete doboz
Maxlyn, Amanda: Mi lesz velem?
Moskát Anita: Bábel fiai
Moskát Anita: Horgonyhely
Pék Zoltán: Feljövök érted a város alól
Read, Calia: Szétcsúszva
Tíz igaz történet







Egyéb