A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt

Író: Catherynne M. Valente
Fordító: Kleinheincz Csilla
Cím: A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2014
ISBN: 978 963 539 888 1



















Fülszöveg: Tündérföldön nincs minden rendben …

Szeptember első kalandja óta visszavágyott Tündérföldre. Amikor végre visszajut, megtudja, hogy a birodalom lakóinak árnyéka – és varázsereje – már egy ideje Alsó-Tündérföldre szivárog. Az alvilágnak új uralkodója van: Halloween, a sivár királynő, Szeptember árnyéka. Halloweennek pedig esze ágában sincs visszaadni Tündérföld árnyait.
Valente első Tündérföld-könyvének rajongói tobzódhatnak a buja környezetben, az érdekes karakterekben, Szeptember utazásának gyönyörű nyelvezetében. Mindezeket Ana Juan, a kiváló grafikus kelti életre. Az olvasók ismét viszontláthatják Ellyt, a könyvgyíkot és Szombatot a máridfiút. Alsó-Tündérföldön azonban még a legjobb barátok sem mindig azok, aminek látszanak…

Vélemény: Hosszas (na jó, csak egy hónapos) várakozás után, végre megszereztem Szeptember kalandjainak második kötetét is. Már csak reménykednem kell abban, hogy a harmadikat is kiadják
valamikor.
Nagyon tetszett a regény, így olvasás közben nézegettem a molyon található idézeteket, de főleg az értékeléseket. Nagyon érdekes volt látni, kire milyen hatással volt a könyv, mennyi féle képpen lehet értelmezni ugyanazt a történetet.
Ez a folytatása megfogott, de bevallom nem annyira, mint az első kötet. Ugyanakkor az első rész iránti rajongásomat nagyon nehezen lehetne túlszárnyalni, tehát ne értsetek félre: oda voltam ezért a regényért is. Valente továbbra is mesterien bánik a szavakkal, hihetetlen könnyedséggel, koccanás nélkül mozog az általa kreált világban, amelyet teljes pompájában és sötétségében mutat be olvasóinak. A fordító, Kleinheincz Csilla is fantasztikus munkát végzett, már-már elhisszük, hogy magyarul írták a könyvet. A fordítás sikere valószínűleg abban rejlik, hogy a munkafolyamat közben szoros kapcsolatot ápolt az írónővel, valószínűleg többször is konzultálhatott egy-egy különös tárgy vagy élőlény elnevezésével kapcsolatban.

A történet kezdetén kiderül, hogy Szeptember tizenhárom éves lett, egy éve hagyta el Tündérföldet. Vágyódik vissza, szeretne újra találkozni barátaival: a Zöld Széllel, A-tól Ly-iggel (a könyvgyikkal)  és Szombattal (a máriddal). Egy nap aztán teljesedik kívánsága, de hamar rájön, hogy a dolgok Tündérföldön nem mennek olyan jól, hiába is győzte le a Márkinőt, ugyanis Halloween (Szeptember elkobzott árnyéka) ellopta Tündérföld lakóinak árnyékait. A kislány így nekilát, hogy rendbe hozza azt, amit elrontott, ehhez azonban Alsó-Tündérföldre kell mennie, ezúttal barátai nélkül. Szerencsére a kedves Szeptember könnyen barátkozik, és segítői is akadnak szép számmal, így neki is vág legújabb kalandjának.

Ha az első regény a gyermekkorról, akkor a második a kamasszá válásról és ennek nehézségeiről 
szól. Szeptembernek az első kötetben még nem volt szíve, ahogy azonban telik az idő, benne is elkezdett nőni ez az életet megnehezítő szerv. Az ember ilyenkor kezdi magáévá tenni a szociális magatartás szabályait, gyakran magában fojtva énjének egy részét, amelyet senki másnak nem mutathat meg. A történet ennek a "sötétebb" részünknek az elfogadásáról szól, és arról, hogy semmi nem csak fekete vagy fehér. Nincs nehezebb önmagunk elfogadásánál, mégis elengedhetetlen része ez a felnőtté válásnak.
Nagyon tetszett, hogy Valente ebben a kötetben megfordította a mesék általános felállását: most a lány indul el, hogy felébressze a rég óta szundikáló herceget. Szeptember, a legtöbb kislánnyal ellentétben, kerek perec kijelenti: ő nem is akar hercegnő lenni, így lesz belőle püspök.
De más fontos kérdéseket is boncolgat a történet: szól az előítéletmentességről, a fájdalomról, az emlékezésről, a megbocsátásról, az útkeresésről, a szülők iránt érzett feltétel nélküli szeretetről és a hiányukból fakadó kitölthetetlen űrről (amivel a válások számának növekedése miatt egyre több ember tud azonosulni).

Ez a regénysorozat nem csak a fiataloknak szól, hanem minden felnőttnek is, akiben ott él még lelkében valahol gyermeki énje. Valente észrevétlenül megtanít minket olyan dolgokra, amelyekkel nap mint nap találkozunk, de sokszor nincs időnk foglalkozni. Rávesz arra, hogy megálljunk egy pillanatra, magunkba és magunk köré nézzünk. Lássunk, ne csak nézzünk.

Ha tetszett az első kötet, akkor mindenképp olvasd el ezt is. Ha szereted Tündérföldet és további titkait is szeretnéd felfedezni, olvasd el a könyvet. Ha megkedvelted Szeptembert, kíváncsi vagy arra, milyen kalandokat élhet még meg és hogyan alakul sorsa, olvasd el a könyvet... Igazából mindenképp olvasd el, mert fantasztikus.

Az első kötetről írt kritikám
Kedvenc idézeteim
Egy érdekes moly értékelés