A lány, aki körülhajózta Tündérföldet

Szerző: Catherynne M. Valente
Cím: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet
Fordító: Kleinheincz Csilla
Illusztrálta: Ana Juan
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2013
ISBN: 978 963 539 793 8













Fülszöveg: Szeptember egy kislány, aki kalandokra vágyik. Amikor a Zöld Szél és egy Leopárd Tündérföldre invitálja, természetesen elfogadja a meghívást. (Te talán nem tennéd?) Tündérföldön azonban nagy a zűrzavar, és egy tizenkét éves kislányra, egy könyvszerető sárkánygyíkra és egy Szombat nevű, különös és majdnem emberi kisfiúra hárul a feladat, hogy legyőzzék a gonosz Márkinőt, és helyreállítsák a rendet.

Catherynne M. Valente részletekben kezdte el közölni Szeptember kalandjait az interneten; a történet rengeteg rajongót és az évtized legjobb netes írásművének kijáró Culture-Geek díjat hozta el számára.

Vélemény: Egyszerűen fantasztikus műről van szó, nagyon lelkesen ajánlom mindenkinek, mert magával ragadó, kedves, és tanulságos olvasmányról van szó. Kicsit előre szaladtam, de ezt bocsássátok meg nekem, csakis azért történhetett, mert annyira tetszett ez a könyv.
Műfaját tekintve leginkább mesének nevezném, melyet azonban nem a legfiatalabb korosztálynak írtak, inkább felnőttek számára készült. Nem hiszem el, hogy a korosztályom és a nálam idősebbek ne olvasnának szívesen tündérekről, sárkányokról és Szeptember nevű, fél pár cipős tizenkét éves kislányokról, akik a Kis Fuvallatok Leopárdjának hátán Tündérföldére érkezik.

"Otthon nincs sok barátom. Én olvasni szeretek, a többi gyerek meg baseballt játszani és bikázni vagy a hajukat bodorítani. Ezért amikor a Zöld Szél az ablakomhoz jött, tudtam, mire készül, mert olvastam könyveket, amelyekben ilyesmik történnek."

A történetvezetés tökéletes, teli a megfelelő pillanatban érkező kalanddal, izgalommal és magyarázatokkal. A szereplők árnyaltabbak, mint általában a gyerekeknek írt mesékben, még karakterfejlődésnek is tanúi lehetünk. Nem a legkönnyebb olvasmány, mert néhol olyan szókapcsolatokkal találjuk szembe magunkat, amelyekkel korábban soha nem találkoztunk, így néha megakasztja az olvasás lendületét. Én azonban egyetértek a kedves főszereplővel:

"Ezek bizony nagy szavak voltak, de Szeptember gyakran olvasott, és azt szerette a legjobban, ha a szavak nem tettették magukat együgyűnek, hanem teljes vértbe öltöztek és lobogó zászlókkal lovagoltak ki a világba."

A szálakat ügyesen keveri az írónő, teljesen váratlanul ért a végkifejlet. Bevallom hősiesen,
egyáltalán nem erre a csavarra számítottam, pedig egyszerűen tökéletes, új jelentéstartalommal ruházza fel az egész mesét, mélyebbé, rétegesebbé teszi.
El sem tudom képzelni, milyen nehéz lehetett a regény lefordítása, hiszen tele van kitalált, eddig nem létező kifejezésekkel. Úgy érzem Kleinheincz Csilla nagyon jó munkát végzett, minden elismerésem az övé. Hatalmas kreatív munka van emögött, én biztosan nem csináltam volna ilyen jól, talán más sem. Vagy találkozott a Zöld széllel, aki személyesen is elmesélte neki a történetet saját nézőpontjából? Nem csodálkoznék, rá vallana. Egyetlen egy elütést találtam olvasás közben, fordítási hibát pedig egyáltalán nem, úgyhogy már önmagában ezért nagyon jó értékelést kap tőlem a könyv.

De nem ez az egyetlen oka, mert mint mondtam, a történetet az írónő olyan jól kitalálta és megírta, hogy már az első oldalaktól magával ránt, kellemesen köréd csavarodik, akár egy puha takaró, amely olyan kényelmes, hogy legszívesebben soha nem bújnál ki belőle. A kellemes érzés végig ott marad veled, ahogyan haladsz a történetben, és jól jön olyankor, amikor a megkedvelt szereplők nehéz helyzetbe kerülnek és aggódnod kell értük.
Már az első oldalaktól fogva varázslatos utazás ígéretét hordozta a könyv, amelyet be is váltott. Bevallom, nem olvastam róla kritikát, csupán a fülszöveg és a borító alapján döntöttem, úgy, hogy ezt el kell olvasnom. Milyen igazam lett... Régen nem merülhettem el ilyen kedves mesébe. Talán utoljára a Tündér Lala volt rám hasonló hatással. Láthatjátok hát, hogy teljesen magával ragadott, alig várom hogy olvashassam a folytatást, ha magyarul is megjelenik (ennek utána kell még néznem). Akár megjelenik, akár nem, ez a történet önmagában is élvezhető, rendesen lezárta az írónő, nincs az emberben hiányérzet. Ott kecsegtet azonban a kalandok folytatásának ígérete, amely engem nem hagy nyugodni, hiszen annyira tetszett Szeptember világa, hogy bármikor szívesen újra elmerülnék benne.