Most olvasom

Író: Catherynne M. Valente
Fordító: Kleinheincz Csilla
Cím: A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2014
ISBN: 978 963 539 888 1

Emlékeztek az "A lány, aki körülhajózta Tündérföldet" című könyvre? Ez a második része. Amióta kiolvastam az elsőt vártam arra, hogy végre kézbe vehessem a folytatást, ez pedig végre megtörtént.

Idézetek:

"A kamaszszívek nyersek és újak, gyorsak és ádázak, és nem ismerik még az erejüket. Nem ismerik az értéket és a mértéket sem, és az igazat megvallva, jó sok felnőttszív sem tanulja meg ezeket."

"Az üveg csillog és vág, és nem lehet kérni tőle, hogy csak az egyiket tegye, a másikat meg ne."

"Nem vagyok hajlandó félni semmitől, amit még nem láttam. [...] Csak mert a vad, csíkos macskák nem ismeri a gyémántokat, az még nem jelenti azt, hogy vérszomjasak lennének; csupáncsak annyit tesz, hogy vadmacskavágyaik, -vagyonuk és -észjárásuk van, és talán ezt én is megtanulhatom, és magam is vadabb, macskaszerűbb és csíkosabb lehetek."

"– Nem akarok hercegnő lenni – jelentette ki végül. – Nem tehettek azzá. – Jól tudta, mi történik a hercegnőkkel, mivel a hercegnőkről gyakran írnak könyvet. Vagy borzalmas dolgok esnek meg velük, például elrabolják, elátkozzák, ujjukat megszúrva megmérgezik és toronyba zárják őket, vagy csak várakoznak, hogy a királyfi végre-valahára a történet végére érjen és feleségül vegye őket."

"Tudod, a könyvek ajtók. Mindig és mindörökké. A könyv ajtó egy másik helyre, másik szívbe és másik világba."

"Talán az emlékezet olyasmi, amin minden résztvevőnek dolgoznia kell."

"Szeptember úgy képzelte, hogy a végzetek – ahogyan a szakmákra gondolt – egyszerűen ráereszkednek az emberre, akár egy-egy korona, és még azután sem kérdőjelezi meg senki, s nem idegeskedik miatta, hiszen immár biztos lehet abban, mi a haszna a világban. Csakhogy valamiképpen az ő koronája még nem bukkant fel. Remélte, hogy siet majd."

"Felső-Tündérföldön azt mondják, az alvilág ördögökkel és sárkányokkal van tele. De ez nem így van! A népek ugyanolyanok, bárhová is mész, és csak egy undok alak gondolhatja, hogy valaki ördög, csak mert másik országból érkezett és más elképzelései vannak."

"Mert a világon kétféle megbocsátás létezik: az egyik, amit azért gyakorolsz, mert tényleg minden rendben van, és a mi korábban megesett, már meg is gyógyult. A másik fajta megbocsátást azért gyakorlod, mert valakinek kétségbeesetten szüksége van a megbocsátásra, vagy neked arra, hogy megbocsáss, mert a szívek a régi sebekbe kapaszkodva megsavanyodnak, akár a tej."

"A sötét nélkül nem tudnál álmodni. Nem tudnál pihenni. Még csak találkozni sem tudnál a kedveseddel egy holdfényes erkélyen. És mit érne a világ anélkül? Szükséged van a sötét oldaladra, mert nélküle félig halott vagy."

"Nem szabadulhatsz a helytől, ahonnan jössz, Szeptember. Egy része mindig benned marad, akár a legvastagabb hagyma közepén a karcsú, fehér szív."

"Szörnyeteg vagyok – szólalt meg váratlanul a Márkinő árnyéka. – Mindenki ezt mondja.
A minótaurosz felnézett rá. – Mind azok vagyunk, kedvesem – mondta szelíden. – Csak az vár eldöntésre, hogy milyen szörnyek legyünk. Az a fajta, aki városokat épít, vagy az, amelyik lerombolja azokat? "