Eredeti cím: Harry Potter and the Cursed Child
Szerző: J. K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne
Franciára fordította: Jean-François Ménard
Kiadó: Gallimard
Kiadás éve: 2016
ISBN: 978 207 507 420 9
Fülszöveg: Tizenkilenc évvel a roxforti csata után…
Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.
A Harry Potter és az elátkozott gyermek, J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne új műve, a nyolcadik Harry Potter-történet, egyszersmind az első, amit színpadon hivatalosan bemutattak. Színpadra írta: Jack Thorne.
Ez a könyv, amely a színházi próbák szövegkönyvének különleges kiadása, lehetővé teszi, hogy azok is nyomon követhessék Harry Potternek, valamint családjának és barátainak sorsát, akik nem látták a darabot. Az ősbemutatóra 2016. július 30-án a londoni West Enden került sor.
A Harry Potter és az elátkozott gyermeket elsőként a Sonia Friedman Productions, Colin Callender és a Harry Potter Theatrical Productions vitte színre.
Kattints IDE a spoiler mentes kritikáért.
A Harry Potter és az elátkozott gyermek az azonos című színdarab szövegkönyve, vagyis NEM regény, jobb hát ha az ember nem akként olvassa, hiszen a két műfaj nem képes ugyanazt az élményt nyújtani.
Ami tetszett
1. A szereplők
A történet fő szereplői Harry James Potter, Albus Perselus Potter és Scorpius Malfoy.
Mint mindig, most is nagyon tetszett, ahogy Rowling a szereplőket árnyalta: senki sem egyértelműen jó vagy rossz (Voldemorton kívül), mindenkinek megvannak a hibái és jó tulajdonságai, motivációikat általában megértjük.
Harry érettebb lett, de nem a felismerhetetlenségig, hiszen továbbra is követ el hibákat, nehezen fejezi ki érzelmeit és elhamarkodott következtetéseket is von le. Az évek során volt ideje hozzá szokni a hírnevéhez, így nem gondol bele, hogy milyen nehéz lehet gyermekeinek apjuk "árnyékában" élni, és ez a középső fiával, Albus Perselus Potterrel való konfliktusának egyik legkiemelkedőbb oka. Albus a Mardekár házba kerül, ezért a Roxforti diákok többsége csalódott benne. A fiú úgy érzi, apja sem örülhet a dolognak, hiszen ez a "rossz varázslók" háza. Össze barátkozik Scorpius Malfoy-jal is, ami még egy ok arra, hogy úgy érezze semmi közös nincs benne és az apjában. Ez az érzés erősödik benne, az emberek viszont továbbra is Harryhez hasonlítják, ami egyre inkább növeli a belső, illetve az apja és fia közötti feszültséget. Harry mindenki szemében a megmentő, a tökéletes férfi, Albus viszont a mindennapokban is látja őt, így persze észreveszi, hogy nem olyan tökéletes mint azt sokan gondolnák, és ez vezeti őt ellensége karmai közé.
Imádtam Scorpiust, illetve az apját is, mert végre bele láthatunk abba, hogy a Mardekárosok nem alapból rosszak, hanem az előítéletek és a körülmények terelik őket a sötét oldalra. Míg Albus esetében viszonylag hamar körvonalazódik, hogy miért is került a Mardekárba, Scorpius esetében viszont még mindig nem értem a dolgot, hiszen naiv, a végletekig kedves, udvarias, megértő még azokkal is, akik rosszul bánnak vele, nem éreztem rajta különösebb ambíciót, és intellektusa is inkább lexikai. Én valahogy végig inkább Hugrabugosnak éreztem, de persze lehet, hogy megkérte a Süveget, hogy a Mardekárba ossza, ami megmagyarázná a dolgot.
2. Albus és Scorpius barátsága
Nagyon aranyos volt és nagyon szükségszerű. Az üzenet egyértelműen az, hogy a származás nem határozza meg, hogy milyen emberré válunk, illetve az, hogy senki nem szabhatja meg, kit szeretünk meg. Ennek a barátságnak a hatására Harry és Draco is kénytelen "közelebb kerülni egymáshoz", így ők is jobban megismerhetik a másikat, és rájönnek arra, hogy előítéleteik nem mind voltak megalapozottak.
Sokszor hangzott el a kérdés, hogy Dumbledore miért nem hozott helyre mindent egy időnyerő segítségével. Nagyon tetszett, hogy a színdarabban bemutatásra kerül milyen drasztikus következményekkel járhat a legapróbb időbeli változtatás is. Első körben nem Hermione válik miniszterré, második körben Harry lesz a miniszter, Ron és Hermione nem házasodnak össze így gyerekeik sem születnek, harmadik körben pedig Voldemort győzedelmeskedik. Mindezt úgy, hogy ők csak Cedric Diggoryt akarták megmenteni. Tetszik az a hozzáállás, hogy szüksége van a világnak a rosszra ahhoz, hogy jó lehessen. Ha viszont ezt összekutyuljuk, akkor annak csúf eredménye lehet.
Természetesen rajongóként örültem a visszatekintéseknek, amikor bizonyos jól ismert jeleneteket újra átélhettem. Leginkább viszont az tetszett, hogy újra láthattuk Piton professzort, ahogyan Voldemort ellen munkálkodik Hermionéval és Ronnal karöltve, tetszett az újabb, ezúttal sokkal inkább átgondolt, nem baleset szerű önfeláldozása. Úgy éreztem, hogy sokkal kézzelfoghatóbb bizonyítékát láthattuk hűségének és hősiességének, mint a könyvekben.
Mi nem tetszett
1. Albus kalandja
Mint ahogy később Harry is elmondja Albusnak, ő általában nem kereste a bajt, hanem a baj találta meg őt. Az első részben megpróbálja McGalagony segítségét kérni, amikor Dumbledore nincs az iskolában de az elküldi őt melegebb éghajlatra. A második részben Dumbledore megint elkerül az iskolából, McGalagony múlt évben nem segített, így Lockharthoz fordul. A harmadik részben véletlenül kerül bajba, ő csak Hagridet ment meglátogatni a barátaival. A negyedik részben nem ő tette a nevét a kupába. Az ötödik részben Dumbledore megint nincs az iskolában, de amúgy is kerülte Harryt egész évben, és csak Pitonhoz fordulhat segítségért, aki (érthető okokból persze) nem ad egyértelmű választ, ezért indul a minisztériumba. A hatodik részben Dumbledore viszi magával, Harry meg csak belecsöppen az eseményekbe, amikor visszaérnek. A hetedik részben meg már igazán nem volt választási lehetősége szegénynek, hiszen Dumbledore meghalt, nem tudja kiben bízhat, csak ő tud a horkruxokról, és amúgy is neki kell Voldemortot megölnie.
Ezzel szemben Albus teljesen önként vállalja a kockázatokat, nincs ebbe belekényszerítve. Csak az apja iránt érzett dühe vezeti, a bizonyítani vágyás, még csak bele se gondol a következményekbe. Nagyon felidegesített, amikor a Roxfort Expresszben meghozza a döntést, hogy segít Delphinek, és ebbe legjobb barátját is belerángatja. Egy pillanatra még az is felmerült bennem, hogy nem olvasom tovább a könyvet, mert egy ilyen hülyének a történetére nem vagyok kíváncsi. Szerencsére meggondoltam magam, és ezt végül nem bántam meg.
2. Delphini születése
Számomra a könyv legkülönösebb, illetve legérdekesebb eleme az, hogy kiderült, Bellatrixnak és Voldemortnak született egy gyermeke.
Először felháborodtam, hiszen elképzelni sem tudtam, hogy miért is feküdt volna le Voldemort Nagyúr Bellatrixszal. Persze lelkének szétdarabolása előtt lehettek szexuális igényei, hiszen ő is ember volt, de hogy utána is... Aztán arra gondoltam, mi van, ha nem is a lányuk, csupán azt hazudták neki. Ezzel viszont ellentmond a Harry sebhelyében érzett fájdalom, ami egyértelműen jelzi, hogy Voldemort valamilyen része még mindig létezik. Ez esetben viszont eddig miért nem érzett fájdalmat Harry? Hiszen 23 év alatt biztos érzett erőteljes dühöt a lány, és valószínűleg már jó ideje tervezte Diggory megmentését is.
Ha a lány valóban Voldemort leszármazottja, mi lehetett vele a Sötét Nagyúr szándéka? Nem tartom valószínűnek, hogy utódot szeretett volna, hiszen halhatatlannak érezte magát, ha pedig nem hal meg, akkor nincs szükség a vérvonal örökítésére sem. Szerelmes se lehetett Bellatrixba, hiszen nem képes megérteni ennek az érzelemnek a természetét. Bevallom, azt sem tudom elképzelni, hogy egy nyolcad lélekkel a testében képes lett volna szexuális vágyakat érezni. Arra gondolok tehát, hogy esetleg más úton termékenyíthette meg kedvenc halálfalóját, hiszen mi muglik is ismerünk erre más módszert, akkor a varázslók miért ne fejleszthettek ki volna egyet?
Ez esetben marad a kérdés, hogy minek az a gyerek. Bellatrix már így is maximálisan hűséges volt hozzá, így az ok nem lehetett az, hogy őt még jobban akarta volna magához kötni. Lévén egy ilyen hűséges halálfalója, azt is nehezen képzelném el, hogy csak egy újabb hűséges szolgát akart volna magának kreálni. Főleg, hogy ahhoz túl paranoiás volt szerintem, hogy "jogos trónörököst" akarjon magának, hiszen biztosan féltette volna tőle a pozícióját.
Ha a gyermek nemzése tudatosan történt (márpedig ebben biztos vagyok), akkor valószínűleg más célt szolgálhatott. Én arra tippelnék, hogy valami varázslathoz volt rá szüksége Voldemortnak. Nem akarta életben tartani azt a gyereket, csupán addig kellhetett neki, amíg hasznosnak bizonyul.
A kérdés csak az, hogy vajon erre miért nem kapunk magyarázatot a színdarabban? Hiszen senki sem tudta volna elképzelni, hogy Voldemortnak gyermeke szülessen Bellatrixtől, komoly sokkot okoztak a hírrel a nézőknek és az olvasóknak, és mégsem szolgálnak semmilyen magyarázattal. Én ezt éreztem a darab legnagyobb hibájának. Ha úgy éreztem volna, hogy erre a hatalmas kérdésre kielégítő választ kapok, akkor biztosan megadtam volna neki az öt csillagot.
Megválaszolatlan kérdések
A műfajból adódóan egyszerűen nem lehet elkerülni, hogy bizonyos kérdésekre ne kapjunk választ. Egy színdarabban nem tehetik meg, hogy perceken keresztül magyarázzák háttértörténeteket, így én magam nem haragszom amiért nem tudom mindenre a választ, reménykedem azonban, hogy egy nap regény formájában is elolvashatjuk, hogy végre mindent érthessünk, a szereplők pontos motivációiról, sorsáról.
- Ki az elátkozott gyermek?
A Harry Potter könyvek címei eddig is tartalmaztak olyan elemet, amelyet megismerni, illetve megérteni csak a könyv elolvasása során lehetett. A Harry Potter és az elátkozott gyermek esetében viszont a könyv végére érve sem voltam biztos, kit is jelöl a cím. A lehetőségek szerintem: Delphini, Albus, Scorpius, Harry, Draco. Mindegyik leginkább a családja miatt tűnhet elátkozottnak, de nem tudni, pontosan melyikre is gondol a szerző.
A borító sem árul el sok mindent. Egy barna hajú fiú gyermeket láthatunk egy madárfészekben. A sötét hajból kiindulva a fiú lehet Harry vagy Albus, a fészek és a fekete szárnyak azonban egyértelműen Delphire utalnak. Akkor talán két elátkozott gyermek is van?
- Mi van Harry sebhelyével?
Harry a színdarabban elárulja, hogy már huszonkét éve nem érzett fájdalmat a sebhelyében, ez idő alatt pedig nem is értett párszaszóul sem. A történet folyamán azonban mindkét élmény visszatér, de nem igazán kapunk magyarázatot arra, hogy miért.
Leginkább azért érthetetlen számomra, mert a Harry Potter és a Halál ereklyéi részben kikerül Harryből Voldemort lelkének darabja, így semmilyen összeköttetésben nem állnak már. Ha Voldemort élne is, nem lehetne Harrynek víziói, nem fájhatna a sebhelye, illetve nem érthetne párszaszóul. Akkor más kapcsolat is lenne közöttük?
A kérdés egyik másik problémája, hogy Voldemort meghalt, így semmi oka nincs arra, hogy fájjon Harry sebhelye. Tény, hogy néhány nap erejére (az idő helytelen manipulációja miatt) Voldemort nyeri meg a Roxforti csatát, de ez az alternatív valóság, vagy másik dimenzió miért lenne hatással Harry sebhelyére a valóságban? Vagy Delphiniben élne tovább Voldemort? Akkor miért nem fájt az a sebhely már korábban, amíg a kislány felnőtt?
- Miért/hogyan szabadult meg Rodolphus az Azkabanból?
Delphini Rodolphus Lestrangetől értesül arról, hogy ő Voldemort és Bellatrix lánya, illetve ő árulja el neki a jóslatot. A kérdés csak az, hogy halálfaló múltja ellenére hogyan juthatott ki az Azkabanból? Megszökött vagy elengedték? Ha megszökött, hogyan csinálta? Ha elengedték, akkor miért?
Na és ami szintén érdekes kérdés lehet: mi lett vele ezután? A könyvben Delphini csak visszautal erre a párbeszédre, de nem említi, hogy mi történt azután a férfival, Rodolphus pedig nem tűnik fel a színen. Meghalt volna? Újra elfogták és visszakerült az Azkabanba?
- Ki mondta a jóslatot?
A színdarabban elhangzik egy jóslat, miszerint a "másiknak" meg kell halnia, egy láthatatlan fiú megöli az apját és mindez a Sötét Nagyúr visszatéréséhez vezethet. ezt a jóslatot találják Harryék Delphi szobájában, de nem tudni, hogy ki mondta. Annyit tudni, hogy Rodolphus Lestrange beszélt róla Delphinek, amikor kikerült valahogy az Azkabanból, de valószínűsíthető, hogy Voldemort halála után keletkezett, hiszen már "visszatérésről" beszél. Akkor Rodolphus mikor halhatta és kitől?
- Mi Delphini igazi motivációja?
Voldemort lányának (atya ég, de fura ezt leírni) motivációi sem voltak teljesen egyértelműek számomra. Legtöbbször az igazi mágia visszatéréséről beszél, illetve a (halott és általa soha nem ismert) apja hatalomra segítéséről és szolgálásáról hadovál. Vajon az a halálfaló család verte belé mindezt, aki felnevelte őt, csupán szeretné visszakapni igazi családját vagy egyszerűen örökölte volna szülei őrületét?
- Vajon hozzá nyúltak már előtte is az időhöz?
A történet szerint két olyan időnyerő is van, amely képes éveket visszamenni az időben. Az egyik egy kezdetleges változat, amely csupán öt percig képes a választott idősíkban tartani használóját, a másik egy ennél sokkal kifinomultabb műszer, amely segítségével a felhasználó akármennyi időt is tölthet ott. Az elsőt Nottnál találták, a másik pedig a Malfoy család birtokában volt.
A kérdés, hogy vajon a múlt eseményeit manipulálta-e már valaki, mielőtt Harryék megtalálták volna az időnyerőket? Mert ez megmagyarázhatná számomra Delphini születését. Hiszen ha valaki belekontárkodott Voldemort múltjában, akkor változhatott annyit a személyisége, hogy elképzelhetővé váljon a gyermeknemzés... Erre sajnos nem kapunk választ a könyvben.
Értékelés
Azon kívül, hogy Albus hogyan vágott bele ebbe a kalandba, a könyv "hibái" a műfajból adódnak, tehát abból, hogy egy szövegkönyvet regényként olvastam. Egy színdarab leginkább párbeszédekből áll, természetes hát, hogy nem kaphatunk annyi információt, amennyit egy több száz oldalas regényben. Ha tehát ezeket a kritikáimat nem számítom bele, csupán egy igazi problémám volt a könyvvel, ez pedig nagyon jó arány.
Összességébe véve tetszett a történet, nagyon örültem, hogy visszatérhettem a varázsvilágba, és újra találkozhattam kedvenc szereplőimmel. Mindenképpen érezhető, hogy a nosztalgia faktorra épült az egész (múltbéli jelenetek újrajátszása), néhány kérdést megmagyarázott, és újabb kérdéseket vetett fel, de ez számomra egyáltalán nem volt zavaró. Egy oldalon kívül az olvasást végig fantasztikus élményként éltem meg, és ha regényben kaphatnánk meg egyszer a történetet, akkor biztosan úgy érezném, hogy méltó folytatása a Harry Potter sorozatnak.
Remélem, hogy egy nap DVD-n is megnézhetjük J. K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne munkáját, és így színdarabként is értékelhetjük majd a művet.
Megválaszolatlan kérdések
A műfajból adódóan egyszerűen nem lehet elkerülni, hogy bizonyos kérdésekre ne kapjunk választ. Egy színdarabban nem tehetik meg, hogy perceken keresztül magyarázzák háttértörténeteket, így én magam nem haragszom amiért nem tudom mindenre a választ, reménykedem azonban, hogy egy nap regény formájában is elolvashatjuk, hogy végre mindent érthessünk, a szereplők pontos motivációiról, sorsáról.
- Ki az elátkozott gyermek?
A Harry Potter könyvek címei eddig is tartalmaztak olyan elemet, amelyet megismerni, illetve megérteni csak a könyv elolvasása során lehetett. A Harry Potter és az elátkozott gyermek esetében viszont a könyv végére érve sem voltam biztos, kit is jelöl a cím. A lehetőségek szerintem: Delphini, Albus, Scorpius, Harry, Draco. Mindegyik leginkább a családja miatt tűnhet elátkozottnak, de nem tudni, pontosan melyikre is gondol a szerző.
A borító sem árul el sok mindent. Egy barna hajú fiú gyermeket láthatunk egy madárfészekben. A sötét hajból kiindulva a fiú lehet Harry vagy Albus, a fészek és a fekete szárnyak azonban egyértelműen Delphire utalnak. Akkor talán két elátkozott gyermek is van?
- Mi van Harry sebhelyével?
Harry a színdarabban elárulja, hogy már huszonkét éve nem érzett fájdalmat a sebhelyében, ez idő alatt pedig nem is értett párszaszóul sem. A történet folyamán azonban mindkét élmény visszatér, de nem igazán kapunk magyarázatot arra, hogy miért.
Leginkább azért érthetetlen számomra, mert a Harry Potter és a Halál ereklyéi részben kikerül Harryből Voldemort lelkének darabja, így semmilyen összeköttetésben nem állnak már. Ha Voldemort élne is, nem lehetne Harrynek víziói, nem fájhatna a sebhelye, illetve nem érthetne párszaszóul. Akkor más kapcsolat is lenne közöttük?
A kérdés egyik másik problémája, hogy Voldemort meghalt, így semmi oka nincs arra, hogy fájjon Harry sebhelye. Tény, hogy néhány nap erejére (az idő helytelen manipulációja miatt) Voldemort nyeri meg a Roxforti csatát, de ez az alternatív valóság, vagy másik dimenzió miért lenne hatással Harry sebhelyére a valóságban? Vagy Delphiniben élne tovább Voldemort? Akkor miért nem fájt az a sebhely már korábban, amíg a kislány felnőtt?
- Miért/hogyan szabadult meg Rodolphus az Azkabanból?
Delphini Rodolphus Lestrangetől értesül arról, hogy ő Voldemort és Bellatrix lánya, illetve ő árulja el neki a jóslatot. A kérdés csak az, hogy halálfaló múltja ellenére hogyan juthatott ki az Azkabanból? Megszökött vagy elengedték? Ha megszökött, hogyan csinálta? Ha elengedték, akkor miért?
Na és ami szintén érdekes kérdés lehet: mi lett vele ezután? A könyvben Delphini csak visszautal erre a párbeszédre, de nem említi, hogy mi történt azután a férfival, Rodolphus pedig nem tűnik fel a színen. Meghalt volna? Újra elfogták és visszakerült az Azkabanba?
- Ki mondta a jóslatot?
A színdarabban elhangzik egy jóslat, miszerint a "másiknak" meg kell halnia, egy láthatatlan fiú megöli az apját és mindez a Sötét Nagyúr visszatéréséhez vezethet. ezt a jóslatot találják Harryék Delphi szobájában, de nem tudni, hogy ki mondta. Annyit tudni, hogy Rodolphus Lestrange beszélt róla Delphinek, amikor kikerült valahogy az Azkabanból, de valószínűsíthető, hogy Voldemort halála után keletkezett, hiszen már "visszatérésről" beszél. Akkor Rodolphus mikor halhatta és kitől?
- Mi Delphini igazi motivációja?
Voldemort lányának (atya ég, de fura ezt leírni) motivációi sem voltak teljesen egyértelműek számomra. Legtöbbször az igazi mágia visszatéréséről beszél, illetve a (halott és általa soha nem ismert) apja hatalomra segítéséről és szolgálásáról hadovál. Vajon az a halálfaló család verte belé mindezt, aki felnevelte őt, csupán szeretné visszakapni igazi családját vagy egyszerűen örökölte volna szülei őrületét?
- Vajon hozzá nyúltak már előtte is az időhöz?
A történet szerint két olyan időnyerő is van, amely képes éveket visszamenni az időben. Az egyik egy kezdetleges változat, amely csupán öt percig képes a választott idősíkban tartani használóját, a másik egy ennél sokkal kifinomultabb műszer, amely segítségével a felhasználó akármennyi időt is tölthet ott. Az elsőt Nottnál találták, a másik pedig a Malfoy család birtokában volt.
A kérdés, hogy vajon a múlt eseményeit manipulálta-e már valaki, mielőtt Harryék megtalálták volna az időnyerőket? Mert ez megmagyarázhatná számomra Delphini születését. Hiszen ha valaki belekontárkodott Voldemort múltjában, akkor változhatott annyit a személyisége, hogy elképzelhetővé váljon a gyermeknemzés... Erre sajnos nem kapunk választ a könyvben.
Értékelés
Azon kívül, hogy Albus hogyan vágott bele ebbe a kalandba, a könyv "hibái" a műfajból adódnak, tehát abból, hogy egy szövegkönyvet regényként olvastam. Egy színdarab leginkább párbeszédekből áll, természetes hát, hogy nem kaphatunk annyi információt, amennyit egy több száz oldalas regényben. Ha tehát ezeket a kritikáimat nem számítom bele, csupán egy igazi problémám volt a könyvvel, ez pedig nagyon jó arány.
Összességébe véve tetszett a történet, nagyon örültem, hogy visszatérhettem a varázsvilágba, és újra találkozhattam kedvenc szereplőimmel. Mindenképpen érezhető, hogy a nosztalgia faktorra épült az egész (múltbéli jelenetek újrajátszása), néhány kérdést megmagyarázott, és újabb kérdéseket vetett fel, de ez számomra egyáltalán nem volt zavaró. Egy oldalon kívül az olvasást végig fantasztikus élményként éltem meg, és ha regényben kaphatnánk meg egyszer a történetet, akkor biztosan úgy érezném, hogy méltó folytatása a Harry Potter sorozatnak.
Remélem, hogy egy nap DVD-n is megnézhetjük J. K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne munkáját, és így színdarabként is értékelhetjük majd a művet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése