2016. december 14., szerda

A boltkóros esküvője

Eredeti cím: Shopaholic Ties the Knot
Szerző: Sophie Kinsella
Fordító: Béresi Csilla
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2016
ISBN: 978 963 310 725 6














Fülszöveg: Becky ​​Bloomwood életében végre minden elrendeződik. Szereti a munkáját, hiszen azért fizetik, hogy más pénzét költse. Mesés manhattani lakásban lakik a barátjával, Luke-kal. Mostanra közös bankszámlát is nyitottak (noha abban nem értenek egyet, vajon egy Miu Miu szoknya háztartási kiadásnak minősül-e).

A leánykérés nem éppen szokványosra sikerül, de ami utána jön, az talán még kevésbé. Rebecca mamája azt szeretné, ha London egyik kertvárosában lenne a lagzi, és Becky az ő régi menyasszonyi ruháját viselné. Luke anyja ezzel szemben fényes álomesküvőt tervez a New York-i Plaza Hotelben. Becky menekülne, de sehogyan sem tud lemondani a tortakóstolgatásról, a ruhapróbákról és a pezsgőzésekről. Szorgos esküvői előkészületek folynak az Atlanti-óceán mindkét partján, miközben a menyasszony egyre elkeseredettebben gondol a jövendő házaséletre

Sophie Kinsella az Egy boltkóros naplója című regényével lopta be magát világszerte a női olvasók szívébe. Becky Bloomwood, a mániákus vásárló immár számos nemzetközi bestsellerben bizonyította, hogy a boltkórosok pokla nem is olyan elviselhetetlen hely.

Forrás: https://www.oneandonlyresorts.com/one-and-only-wolgan-valley-australia/weddings-and-events/weddings


Vélemény: Ez a könyv a "Boltkóros" sorozat harmadik kötete. Ahogyan az előző kettő, úgy ez is első szám első személyben íródott múlt időben, a főszereplő, Rebecca Bloomwood szemszögéből, amolyan memoár szerűen. A történet továbbra is a korábban jól bevált humorral operál: helyzetkomikum és abszurd humor.

Az előző könyvekben jól megismert problémakört dolgozza fel ez a regény is, azaz a munkafüggőség és a boltkór okozta problémákat, konfliktusokat. Tágabb betekintést nyerhetünk Luke pszichológiai traumáiba, amelyek többnyire édesanyjához kötődnek és ebben a kötetben éleződnek ki igazán, a fő konfliktus szerves részét képezik.

Ebben a kötetben Rebecca Bloomwood férjhez megy, és választania kell az édesanyja által szervezett angliai családias esküvő, illetve a Luke anyja által szervezett New York-i álomesküvő között. Képzelhetitek, hogy ez mekkora dilemmát okozhat egy boltkórosnak... A probléma egészen érdekes volt pár szár oldalon keresztül, a regény közepére érve azonban olyan sok ismétlődés volt benne, hogy unalmassá vált, mert nem tudott előre haladni, megakadt a történet. Akkor vált ismét érdekessé, amikor Rebecca végre képes lett meghozni a döntést, az újabb felmerülő problémák pedig friss lendületet adtak a cselekménynek. Ez azonban nem feledteti a tényt, hogy úgy éreztem, van legalább 100 felesleges oldal a kötet közepén, amit léleknyugalommal kihagyhatott volna a szerző, így talán nem idegesített volna fel Rebecca annyira, hogy két héttel elolvasása után sikerült csak rászánnom magam a kritika megírására és a sorozat folytatására. Egyszerűen egy idő után elég lett a főszereplő teszetoszaságából, döntésképtelenségéből, elkényeztetettségéből.
Én személy szerint azt gondolom, hogy az esküvő nem arról szól, hogy a családunknak okozzunk örömet, hanem arról, hogy megünnepeljük két ember szerelmét. Vagyis a menyasszony és vőlegény állnak az ünnep középpontjában, nekik kell boldognak lenniük, nekik kell a kedvére tenni. Úgy gondolom tehát, hogy nincs semmi baj azzal, ha valaki inkább egy csodálatos (jó drága) álomesküvőt szeretne, mint ahogy az is rendben van, ha családias és egyszerű ünnepre vágyik az ember. Csak döntse el, hogy melyik legyen, az Isten szerelmére!
Nagyon tetszett viszont a könyv eleje (a lánykérés, a konfliktus bevezetése, Luke anyjával való viszony, a nő manipulálási kísérletei), illetve a könyv vége (Suze babájának születése, Luke konfliktusa, Rebecca, az esküvő). Különösen jó ebben a lányban, hogy a legkomolyabb válságok idején képes végre talpraesetten és éretten gondolkozni, ilyenkor látszik igazán mennyire okos és tehetséges nő. Ebben a regényben végre megtalálja hivatását is divattanácsadóként, munkáját pedig csodálatosan végzi, ami igazán felemelő még az olvasó számára is a sok ügyetlenkedés közepette.
Összességébe véve tehát nem találtam a regényt olvashatatlannak, de tény, hogy a közepe nagyon unalmasra sikeredett. Élvezhető, de nem éri el az első két kötet szintjét, nem érzem úgy, hogy méltó folytatása lenne a sorozatnak. Ajánlom, hogyha rajongója vagy a Boltkórosnak, de azt hiszem nyugodtan lapozd át a közepét, hogyha igazán kiélveznéd ezt a történetet. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése