Szerző: Sophie Kinsella
Fordító: Béresi Csilla
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2015
ISBN: 978 963 310 459 0
Fülszöveg: A fiatal és csinos Becky Bloomwoodnak látszólag bejött az élet.
Sikeres magazinrovatában azoknak ad tanácsot, akik nem képesek beosztani
a pénzüket, és már a hó vége előtt elköltik a következő havi
fizetésüket. A gond csak az, hogy Becky is olyan, akinek minden bajára
egy új feszes top a gyógyír. Baja pedig van elég. Például, hogy a
vásárlási láz miatt nyakig ül az adósságban. Hiába tudja a tökéletes
receptet: költs kevesebbet, keress többet!, ha boldogtalan, ha
túlórázik, ha összebalhézik a pasijával, ha túl sok a zsizsegés vagy
éppen halálra unja magát, Becky vásárol. Egyre nyomasztóbb pénzzavarából
egyre komolyabb költekezéssel igyekszik kimászni. Két választása
maradt: vagy ellenáll a csábító kirakatoknak, a kihagyhatatlan akcióknak
és a csecsebecséknek, vagy az adósok börtönében felpróbálhatja a
cseppet sem divatos rabruhát. Vajon sikerül Beckynek úrrá lennie
szenvedélyén? Leszámol a boltkórossággal, mielőtt az élete komédiából
átcsap tragédiába? És létezik az a férfi, aki egy ilyen bolond csajt
szeretni képes?
Sophie Kinsella egy szenvedélyes vásárlóról írt fergeteges humorú
könyvet, amelynek szétszórt, de szerethető főhőse pont olyan, mint a
legjobb barátnőnk barátnője. A Boltkóros sorozat többi kötete is olvasók
millióit nevetteti meg világszerte.
 |
| Forrás: http://www.lelicorrales.com.br/p/personal-stylist.html |
Vélemény: Megjelenése környékén, azaz 2009-ben láttam az "Egy boltkóos naplója" című filmet, de a könyvet eddig nem olvastam el. Nem volt rossz a film, de soha nem szerettem azokat a történeteket, amelyekben túl sok ciki dolog történik a főszereplővel, mert olvasás/filmnézés közben annyira beleélem magam, hogy olyan érzés, mint ha magam is átélném ezeket a fölöttébb kínos pillanatokat. Kellemetlenül érzem magam ilyenkor, hiszen az ember ilyen esetekben leginkább arra vágyna, hogy a föld alá süllyedjen, de persze a filmben általában rengeteg tanúja volt a "botlásoknak".
Aztán a héten, vagyis hét évvel később, megláttam a könyvet anyám polcán és úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. Nem bántam meg.
A könyv első szám első személyben íródott múlt időben, a főszereplő, Rebecca Bloomwood szemszögéből. Olyan, mint ha ő maga írta volna a könyvet, többször is kiszól belőle az olvasónak, például amikor épp magyaráz valamit, vagy előttünk is igazolni próbálja (rossz) döntéseit. A történet humoros, könnyed hangvételű, a humor forrása leggyakrabban a helyzetkomikum. Néhány fejezet végén/elején (nézőpont kérdése) azonban vannak beszúrt levelek, általában azon intézményektől, amelyeknek tartozik, ezek máshogy viccesek, mert visszautalnak a Rebeccától kapott levelekre, amelyekben hajmeresztő kifogásokat talált ki a fizetés késedelmének megmagyarázása, a bank munkatársai pedig ezekre mindig kimondottan udvariasan válaszolnak. A humor itt az idézett sorok és az udvarias/üzleti hangnem keveredéséből fakad, vagyis az abszurditásból.
A történet, humoros könnyedsége mögött, azonban egy igen sötét témát dolgoz fel: a szenvedélybetegséget. Rebecca Bloomwood ugyanis boltkóros (shopaholic), azaz vásárlás függő.
"A szenvedélybetegek számára az öröm, boldogság, eufória, kielégülés állapotának kizárólagos forrása egy fókuszált tevékenységre szűkül, élete ettől függ, látásmódja érzelemvilága beszűkül [...]. A szenvedélybeteg saját létezését, érzelmi stabilitását, örömét a szenvedélye tárgyával való megéléstől teszi függővé. [...] Valamely szer, szokás kizárólagos uralma jelenti a személyiség korlátozottságát, rabságát, mert nélküle az élet sivár, és kietlen a szenvedélybeteg számára.
Ez a hatalomátvétel, a függőség kialakulása lassan, szinte észrevétlenül történik, a kialakult szenvedélybetegségben viszont a személy már próbálja tagadni saját maga és a környezete előtt is, ezért a leszokást rendkívül megnehezíti a tagadás és a megvonásos tünetek jelenléte."
(Forrás: budaipszichologus.hu)
Mindez meg is jelenik a könyvben: Rebecca mindent a vásárlásnak rendel alá, újabb ruhacikkek beszerzésénél nagyobb gyönyört nem is ismer.
"Ó, az a pillanat. Az a pillanat, amikor ujjaim a fényes, sima szatyor fogantyújára kulcsolódnak, amikor mindaz, ami benne van, az enyém lesz. Milyen érzés? Mint amikor napokig koplalok, azután végre a számban érzem a friss, meleg vajas pirítós ízét. Mint amikor fölébredek reggel, és rájövök: hétvége van. Mint a szex csúcspillanatai. Amikor minden más kitörlődik az agyamból. Tiszta, önző élvezet."
Ez azonban komoly hatással van magánéletére. Komoly hitelkártya tartozást halmoz fel, de olyan súlyos tagadásban él, hogy fel sem fogja milyen égető gondjai vannak. A legrosszabb esetekben csakis a vásárlás könnyíthet a lelkén, a legrosszabb helyzet pedig éppen a tartozásai miatt alakul ki. Ördögi körforgásba kerül, a könyv pedig arról szól, hogy vajon képes lesz-e rendbe hozni pénzügyeit.
Itt meg kell jegyeznem, habár a történet fókuszában valóban Becky súlyos anyagi gondjai és függősége áll, a hangsúly mégsem ezen van. Rebecca kedvessége, naivitása áll a regény középpontjában, vicces megjegyzései, rossz helyzetfelismerése, azaz a humor és a könnyedség. Sok olyan kritikát olvastam, amelyeknek szerzője idegenkedik a főszereplő "felszínességétől", de azt gondolom, ez a felszínesség valójában éppen a függősége miatt alakul ki, Becky valójában egyáltalán nem ilyen.
A regény során ugyanis sok minden kiderül róla. A történet elejétől fogva folyton hangoztatja, hogy pénzügyi lapnál dolgozik, de valójában nem ért a pénzügyekhez. Amikor mások érdekében lesz szüksége erre a tudásra kiderül, hogy igenis konyít a dologhoz, az évek során magába szívta a legfontosabb információkat, tapasztalatot szerzett ebben a szektorban. A nőkre egyik legjellemzőbb pszichés problémáját illusztrálja, az angolul "imposter syndrome"-nak nevezett jelenséget: a félelem, hogy kiderül, nem érdemled meg a sikereidet, hogy azokat csak a szerencsének és nem a kemény munkának köszönheted, vagy az érzés, hogy valójában nem is értesz ahhoz, amit csinálsz. Én azt gondolom, hogy Becky függősége ennek a pszichés zavarnak egy extrémebb változatából ered. Álmodozik a sikerről, de amint elér valamit, (habár örül neki) valójában úgy érzi nem érdemli meg. Magabiztosságát a ruháiból veszi, a kinézetéből, mert úgy érzi (tévesen), hogy másból nem merítheti.
A szerelemben sem a pénz vezérli, habár belemegy egy randiba egy gazdag ismerősével, később belátja, hogy ez nem volt jó ötlet és nem megy el másodszorra pénzügyi gondjai ellenére sem. Nem fogad el segítséget sem a szüleitől, sem a barátaitól, egyedül próbálja megoldani a problémáit, ez pedig komoly bátorságra és eltökéltségre vall, nem pedig felszínességről.
Összességébe véve tehát kedveltem Beckyt, még akkor is, ha tényleg volt egy-két olyan pillanat, amikor elámított az, hogyan is lehet ilyen mértékű tagadásban élni. Tény azonban, hogy a függőség képes olyan pszichés állapotot kialakítani, amelyben a függő már nem látja reálisan saját helyzetét.
A mellékszereplőknek kevés szerep jutott, nem voltak olyan részletesen és jól kidolgozva, mint Rebecca, de ritka jelenlétük miatt nekem ez nem okozott gondot. Luke Brandon tipikus elérhetetlen, gazdag, rejtélyes "love interest", Suze pedig tipikus legjobb barátnő. Aki nekem leginkább tetszett, az Dereck Smeath volt, az hitelkeret osztály főmunkatársa. A filmmel ellentétben a regény Mr. Smeath-je teljes mértékben emberséges volt, hajlandó lenne segíteni Rebeccán, ha az végre venné a bátorságot, hogy felkeresse. Tetszik, hogy a bank alkalmazottját nem a fő ellenségként ábrázolják, hiszen nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ők is csak emberek, akik a munkájukat végzik.
Nagyon tetszett tehát a regény, ajánlom akkor, ha szereted a helyzetkomikumot, illetve akkor is, ha olvasnál egy könnyedebb történetet a függőségről (általában, joggal, nagyon depisek az ezt a témát feldolgozó művek). Szerintem fontos a regény közölni valója, de azt figyelmen kívül hagyva is élvezhető, kellemes olvasmány. A célközönsége inkább a hölgyek, de természetesen bárki olvashatja, aki kedveli a műfajt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése