Az Arab

Szerző: Borsa Brown

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Kiadás éve: 2015

ISBN: 978 615 525 299 0

Fülszöveg: Megbotránkoztató, ugyanakkor szívbe markoló történet egy nem mindennapi szerelemről egy szaúdi herceg és egy magyar nő között. 

Gamal ibh Hussein Ál-Szudairi a milliomosok megszokott életét éli, míg egy üzleti tárgyalás alkalmával Budapestre érkezik. Ridegsége és elhatárolódása az új világgal szemben hamarosan átalakul valami egészen mássá. 

Vannak érzések, melyek korlátokat döntenek le, és embereket formálnak át. Mindezt azért, hogy új útra léphessenek. Miként vállalhatja föl egymást két ember, akik oly különbözőek? 

Miként lépnek új útra, vagy veszik fel a harcot saját lelkükkel szemben? És mikor jönnek rá, hogy valami végleges és megváltoztathatatlan Borsa Brown, a több ezer példányban eladott Maffia triógia sikerszerzőjének legújabb és eddigi legizgalmasabb regénye sajátos, erotikával fűszerezett stílusával dolgozza fel a kényes témát. 

Csakúgy, mint eddigi könyveiben, elzárt világba kalauzol, érdekes karaktereket és élethelyzeteket, emberi kapcsolatokat mutat be, melyeket kellőképpen színez csattanós párbeszédekkel. 

Az erotikus részekre tekintettel 18 év feletti olvasóknak ajánlott!

Vélemény: A regényt úgy kezdtem el olvasni, hogy csak a címét, a műfajáról és a sikerről tudtam. Természetesen ez is elég ahhoz, hogy az embernek elvárásai vagy előítéletei legyenek, és habár én mindig próbálok objektív maradni a kritikák írásakor, néha velem is megesik, hogy előre eldöntsem, mi fog és mi nem fog tetszeni.

Ilyen szempontból Borsa Brown Az arab című regénye több meglepetést okozott, mint amire számítottam: néhányuk pozitív, de volt csalódás is.

A regény első szám első személyben íródott, a főszereplő, azaz Gamal, a Szaúd-arábiai herceg szemszögéből. A regény 512 oldalas, a cselekmény ehhez képest viszonylag lassan halad előre, aminek én mindig örülök. Jobban szeretem, ha van idő megismerni a szereplőket, hiszen ha túl sok problémát kell megoldaniuk, erre általában nem marad idő.

Mindenképpen pozitívum az, hogy a regény hosszának egyik legjelentősebb oka az, hogy nagy részletességgel mutatja be az iszlám vallást és a Szaúd-arábiai kultúrát, sőt, kitér aktuális témákra is, úgy mint a radikalizmus és a terrorizmus kérdésére. A regény olvasása közben egyértelműen érezni, hogy a szerző utánanézett a témának, tiszteli ezt a kultúrát.

Úgy gondolom, hogy az irodalom (legyen szó szórakoztató, vagy ismeretterjesztő irodalomról) legfontosabb szerepe az, hogy megismertessen új népekkel, szokásokkal, problémákkal. Ennek egyik legfőbb és leghasznosabb mellékhatása, hogy az olvasó nyitottabbá válik a bolygóján élők iránt, csökkennek előítéletei. Úgy gondolom ugyanis, hogy társadalmunk legfőbb problémái az előítéletekből fakadnak, amely pedig a tudatlanságnak tudható be. Nincsen racionális alapja annak, hogy valaki azért féljen a másiktól, mert más színű a bőre, vagy mert más istenben hisz. Ha megismerjük egymást, akkor megértjük végre, hogy a gonoszság nem a genetikán, nem a bőrszínen, vagy a hiten múlik. Hiszen ha belegondolunk, mind tudjuk, hogy szélsőségesek kultúráktól és földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül mindenhol megtalálhatók: ki ne hallott volna például a ku-klux-klánról.

Az arab tehát jól megfelelt ennek a célnak. Habár egyoldalúan tette, de betekintést engedett egy viszonylag félreismert kultúrába, és megvilágította azt a nyilvánvaló tényt, hogy nem a vallás vagy a bőrszín alapján dől el, ki a jó és ki a rossz.

Gamal után fontos szerepet játszik Csilla, a herceg nagy szerelme. Mire a regényben oda értünk, hogy találkozzanak, bevallom, hogy már nagyon kívántam, hogy valaki helyre tegye ezt a bunkó férfit. Nagyon idegesített Gamal viselkedése a nőkkel, hiszen a regény elején nem sokra tartja a "gyengébbik" nemet. Habár többször is kiemeli, hogy vallása tiszteli a nőket, valójában a muszlim feleségekről van szó, akik a nők egy igen szűk részhalmazát képezik. Na és azt gondolom, hogy nem is értelmezzük ugyanúgy a tiszteletet.

Szerencsére jött Csilla, aki által az érzéketlennek gondolt Gamal megismerkedik a szerelemmel, de persze ezt is a saját önző módján teszi.

Tanúi lehetünk Gamal személyisége fejlődésének, de a szűk látókörű emberekhez hasonlóan, ő is csak a magára vonatkozó dolgokban látja be, hogy tévedett. Konkrét példa: Beleszeret Csillába, így kénytelen lenne elismerni, hogy több van az európai nőkben, mint elsőre gondolta. Természetesen ez nem hangzik el, inkább kivételként tekint a szeretet nőre. Tiszteli a magyar lányt, de ha szemére vetnénk viselkedésének ellentmondásosságát, valószínűleg valami olyasmit felelne, hogy "igen, de ez más". Rengeteg olyan embert ismerek, aki politikai nézeteiben viszonylag szélsőséges, vagy ha nem, akkor is megrendíthetetlen, de ha rávilágítunk arra, milyen következményekkel lennének rá a "vágyott" változtatások, akkor mindig megkapjuk az "igen, de ez más" választ. Az ilyen emberek képesek engem halálra idegesíteni. Nagyon realisztikusan ábrázolta hát a szerző a főszereplőt, annyit fejlődött csupán, amennyit egy ilyen személyiség fejlődhet, se többet se kevesebbet. Engem azonban rémesen idegesített Gamal, ezért minden pozitívum ellenére, néha nehezemre esett folytatni az olvasást.

Hogy visszatérjek Csillára, az ő szerepe ebben a regényben viszonylag egysíkú (a második kötet - Az arab szeretője - az ő szemszögéből mutatja be a történteket, ott talán jobban kibontakozik), ő a "love interest", az a dolga, hogy hagyja magát szeretni. Többet nem is nagyon mutat magából: erős személyiségnek van beállítva, de kevés helyzetben mutatkozik meg ez az ereje. Habár mindenképpen embert próbáló Gamal viselkedése, nem minden esetben tartom jó ötletnek, hogy "elviselte". Természetesen megvívják a maguk harcait, néhányat a lány nyer meg, de úgy érzem nem volt ideje megmutatni, hogy mire is képes.

Vele kapcsolatban leginkább az tetszett, hogy az ő révén betekintést nyerhetünk a tolmácsok mindennapjaiba. Mivel magam is tolmácsoltam, pontosan meg tudom érteni, milyen idegesítő, hogy az emberek azt gondolják a munkánk egyszerű: hiszen valójában csak elismételjük azt, amit hallunk. Persze a valóságban ez nem így van, ezért is kérünk minél több információt olyan esetekre, amikor nem szakterületünkhöz kapcsolódó témában kell tolmácsolni. Mindenképpen együtt tudtam hát érezni Csillával azokban a jelenetekben, ahol a szerződés aláírásáért küzd, vagy épp munkája színvonaláért.

A könyvvel kapcsolatban egy kérdésem van csak: miért van ekkora sikere a rossz fiúknak? Most komolyan! Mi vonzót látunk mi nők a bunkó, öntelt, már-már veszélyes férfiakban? Mert Gamal mindenképpen beleillik ebbe a leírásba, én pedig nem értem, hogy ez hogyan tetszhet ennyire a nőknek.

Szeretném leszögezni, hogy nagyon tetszett Borsa Brown stílusa, illetve a kulturális ismeretek átadása iránti elkötelezettsége is becsülendő. Én azonban régen találkoztam ennyire idegesítő főszereplővel. Feminista lelkem nem tudta szó nélkül olvasni, hogyan is bánik ez az ember a nőkkel, de még saját feleségével és szerelmével is. A végletekig egoista, önimádó személyiségektől mindig kiver a frász. Habár valószínű, hogy egyhamar nem fogom újra elolvasni ezt a könyvet, be kell vallanom, hogy mindezek ellenére nem hagy nyugodni, sokat gondolok rá. Úgyhogy ha van a blog olvasói között pszichológus, kérem, fejtse ki, hogy minek is köszönhetjük ezt a "beteges" vonzalmat a "nem nekünk való" férfi típushoz?

A regényt tehát egyszerre utáltam és imádtam. A szerző stílusa, a regény felépítése kifogástalan (habár 1/1-ben íródott, amit annyira nem szeretek). Mindenképpen ajánlom, ha szeretsz erős, egoista férfi karakterekről olvasni, amolyan rossz fiút jó fiúvá változtatni próbáló nőkről és az ezzel járó bonyodalmakról. Tipikus történet, tipikus fordulatok, de hazugság lenne azt állítani, hogy az embernek sosincs kedve hasonlóhoz.

Köszönöm szépen az Álomgyár kiadónak a lehetőséget!

Itt olvashatod el a regény első 100 oldalát  (vigyázat, erotikus tartalom)