2015-ös kedvencek

Mint ahogy már az éves visszatekintésben, idén összesen 47 könyvet olvastam el. Sajnos 2015-ben követtem először számszerűen a "teljesítményemet", így nincsen összehasonlítási alapom, nem tudom, hogy jobb-e vagy rosszabb-e mint 2014-ben. Mindenesetre meg tudom mondani, hogy melyek voltak a kedvenceim műfaj szerinti bontásban.

• Legjobb fantasy

Az idén olvasott fantasyk közül a Seraphina (Rachel Hartman) volt magasan a legjobb. J. K. Rowling és J. R. R. Tolkienhez hasonlóan, Rachel Hartman is olyan világot teremtett regényében, amelyet nem csak elképzelni tudunk könnyedén, hanem a részletekig kidolgozott bonyolult hit- és társadalmi rendszer miatt hitelesnek is találunk. Talán sárkányokkal tarkított, de végtére is saját történelmünk és társadalmunk tükörképe néz vissza ránk a könyv lapjai közül, amelyben az emberiség képtelen elfogadni egy tőle különböző, számára nehezen megérthető és ezért félelmetesnek tartott fajt, amely hasonló előítéletekkel viseltetik iránta (milyen ismerős). Az ember alakot felöltő sárkányoknak csengőt kell nyakukba akasztaniuk (akárcsak a pestiseseknek a középkorban), általában kerülik őket, csak akkor elegyednek szóba velük, ha valamiért muszáj. A sárkányok pedig lenézik az embereket, gyengének tartják őket, tudományuk és művészetük elsajátításának vágya az egyetlen valódi oka annak, hogy elfogadták a békét biztosító egyezményt. 40 év elteltével azonban felnő egy kicsit talán toleránsabb generáció is (sárkányok és emberek részéről egyaránt), amely számára természetessé vált az együttélés. A kérdés az, hogy szükség esetén ez a generáció hajlandó lesz-e hallatni a hangját, vagy szüleik és nagyszüleik hatására csendben meglapulnak majd.
A történet hitelessége, az emberi érzések tökéletes ábrázolása miatt tetszett annyira ez a regény. Igen, ilyen esetben biztosan így reagálna a többség, csak egy-két ember merne kiállni az igazságért. A mellékszereplőket jól kidolgozta a szerző, és a főhősnőn kívül ők is átmennek érdekes jellemfejlődésen, ami még jobbá teszi a történetet.

• Legjobb mese

Több mesét is elolvastam ebben az évben, de a legjobban A lány, aki körülhajózta Tündérföldet tetszett. A történetet az írónő olyan jól kitalálta és megírta, hogy már az első oldalaktól magával ránt, kellemesen köréd csavarodik, akár egy puha takaró, amely olyan kényelmes, hogy legszívesebben soha nem bújnál ki belőle. A kellemes érzés végig ott marad veled, ahogyan haladsz a történetben, és jól jön olyankor, amikor a megkedvelt szereplők nehéz helyzetbe kerülnek és aggódnod kell értük.Már az első oldalaktól fogva varázslatos utazás ígéretét hordozta a könyv, amelyet be is váltott. A történetvezetés tökéletes, teli a megfelelő pillanatban érkező kalanddal, izgalommal és magyarázatokkal. A szereplők árnyaltabbak, mint általában a gyerekeknek írt mesékben, még karakterfejlődésnek is tanúi lehetünk. Nem a legkönnyebb olvasmány, mert néhol olyan szókapcsolatokkal találjuk szembe magunkat, amelyekkel korábban soha nem találkoztunk, így néha megakasztja az olvasás lendületét, de olyan játékosak, hogy érdemes is néha megállni, elgondolkodni rajtuk. Egyszerűen imádtam.

• Legjobb krimi

 Az idei év legjobb krimije vitathatatlanul Robert Galbraith A selyemhernyó című könyve. A történet szerkezete és a szereplők felidézik a klasszikusokat, de egyediek tudnak maradni.
A szereplők árnyaltak, érdekesek, hihetőek. Emellett a történetvezetés is nagyon jó. A regény 500 oldalas, csak a 143. oldalon derül ki, hogy gyilkosság történt. Ennek ellenére a könyv elejét sem tartottam unalmasnak, hiszen már nyomozott az eltűnt személy után. Ezzel egy időben más ügyeken is dolgozott, hiszen egy magánnyomozó nem vállalhat el egyszerre csak egy munkát, különben nem tudna megélni. Különösen tetszett a regénynek ez az aspektusa, hiszen a krimikben gyakran az az érzése támad az embernek, mint ha csak egy esettel foglalkoznának egy időben, pedig ez a valóságban nem így van.
A különböző gyanúsítottak személyisége is érdekes, van időnk megismerni őket és véleményt alkotni róluk, ahogy Strike sorban meglátogatja őket, és beszélget velük. Galbraith megfelelően adagolja az új információkat, folyton fenntartva az olvasó figyelmét. Érezni, ahogy a történet előre haladtával, a szereplők egyre idegesebbek, az izgatottság a történet ritmusában is érződik, hiszen egyre gyorsul, akár az olvasó szívverése is, ahogyan egyre közelítünk a csúcsponthoz, a rejtély megoldásához.
Imádtam, és mindenképpen ajánlom minden krimi rajongónak.

• Legjobb szépirodalmi regény

A legjobbat hagytam utoljára, mert a következő könyv nem csak ebben a műfajban a legjobb, hanem a 47 elolvasott mű közül is ez tetszett a legjobban, mert mélyen megérintett. Bevallom megdöbbentett, hogy ez a szerző első könyve, hiszen olvasás közben egyszer sem gondoltam volna, hogy tapasztalatlan író művét tartom a kezeim között. A választékos fogalmazás (nagyon jó fordítás), színes, összetett karakterek, bonyolult, valóságosnak ható, jól elmesélt történet magába szippantott és órákkal az olvasás befejezése után is gondolkodóba ejtett.
A nehéz döntésekről, a hibákról, a jó és rossz közötti elmosódott határvonalakról, a kötődés különböző formáiról szól a könyv, és arról, milyen következményei lehetnek mindezeknek.
Ami nekem leginkább tetszett a regényben az volt, hogy valószerű volt. Komoly kérdéseket vet fel az
írónő, de az ember nem tehet mást, csak bólogathat, hogy : "akármennyire is utálom beismerni, de megértem. Én is így döntöttem volna". És a lenyűgöző az, hogy Stedman - hatalmas írói tehetségről téve tanúbizonyságot - eléri azt, hogy minden egyes szereplővel kapcsolatban így érezzen az ember (kivéve Spragg őrmestert, ő egy szemét alak). Mindenkinek szurkolunk, természetesen érezve közben, hogy mindenki nem nyerhet, valószínűleg egy szereplő sem ússza meg szárazon, mindenki sérül. Ez egy hangulat regény, morális és erkölcsi kérdéseket vet fel, így ne várj tőle üldözéses, krimibe illő nyomozós, vagy nagy romantikus jelenteket. Emberi sorsok alakulásáról szól a történet, és ahhoz illő tempóban halad előre.
Én mindenképpen ajánlom mindenkinek, aki szívesen olvasna egy szépen megírt történetet, illetve nem csak szórakozásból olvas könyvet, hanem néha azért is, hogy elgondolkozhasson fontos kérdésekben, magába nézzen és őszintén válaszoljon rájuk.