Cím: World War S - Spirituális világháború
Alcím: A csend kezdete
Kiadó: Articity
Kiadás éve: 2015
ISBN: 978 963 899 854 5
Fülszöveg: Stephen Paul Thomas sodró lendületű, izgalmas regénye a démoni megszállás évezredeken átívelő történetének megdöbbentően hiteles krónikája. Hátborzongató követni a sötétség erőinek munkáját az emberi történelmen keresztül, és ahogy ez a harc már egyre kevésbé marad rejtett és okkult: a szellemvilág a fizikai valóság uralmára tör.
Julie Bond, a pszichológus, a halálközeli élemények kutatója
szembesül először ezzel, amikor megszerzi első bizonyítékát a lélek
testenkívüléségéről. Josh, ez a különleges és intelligens,
szívátültetett fiú bevezeti őt egy olyan világba, amely túlmutat a
tudományon. Keith, a pszichiáter barátja másképpen lépi túl az emberi
élet határait: klienseket vezet vissza előző életükbe. Míg Julie a
tudomány oldalán áll, Keith-t a szellemvilág vonzza: mindketten Josh
tapasztalataira éhesek.
De nem csak ők: fekete seregek gyülekeznek a horizonton, mert Josh számukra is fontos. Bárkit felhasználnak, hogy közelebb kerüljenek a fiúhoz – befolyásolják, kísértik és megszállják a lelküket és testüket, akik innentől az ő akaratukat teljesítik. Ezt tették mindig is: így távolították el az emberiséget Istentől. Az egyházi és a politikai vezetőket hálózták be, hogy végrehajtsák nagyszabású tervüket – hogy végül eljussanak az egyházi belső köreibe. Akár egészen a Vatikánig…
És ez még csak a csend kezdete…
Vélemény: Rengeteg érzést váltott ki belőlem a regény olvasás közben, ami már önmagában is - az érzések mivoltát figyelmen kívül hagyva - érdekessé tesz egy könyvet. Hiszen legrosszabb az a mű, amely hidegen hagy, de mindenképpen jól dolgozott az a szerző, aki érzéseket képes kiváltani, legyen az pozitív vagy negatív. A Spirituális világháború esetében mindkettőből akadt bőven.
Mint a címből is kiderül, háború dúl a földön, de ez egyszer nem az emberek, hanem a jó és a rossz, a démonok és az angyalok, Isten és a Sátán között. A harc az emberek számára alig érzékelhető, mégis rajtuk keresztül folyik, a mi világunk a tét. A démonok célja évezredek óta, hogy kiírtsák a kereszténységet, ezt pedig csak úgy érhetik el, ha elterelik az embereket az igaz hit ösvényéről. A regény egy olyan nem túl távoli jövőben kezdődik, amelyben ez majdhogynem sikerült: a katolikusoknak titokban kell találkozniuk, egyházuk felbomlott, szektának minősülnek, vallásuk elveszítette minden tekintélyét és erejét. A démonok immár a kevés megmaradt igaz hívőre vadásznak, céljuk nem feltétlenül megölésük, inkább a korruptálásuk, a hit lejáratása, így rontva a szeretet vallás hírnevét és vonzalmát.
Kemény társadalomkritikát olvashatunk a média és pénz központú világunkról, amelynek élén korrupt politikusok és vallási vezetők állnak, de a színfalak mögül a kétes üzletekből meggazdagodott személyek irányítanak. Én nem látom ilyen sötétnek a helyzetet, de tény, hogy ez is egy lehetséges jövő kép, hogyha nem változtatunk rossz szokásainkon. Habár optimistább személy vagyok, tetszett, hogy köntörfalazás nélkül a képünkbe vágta a szerző az egyik legrosszabb végkifejletet, hiszen néha erre is szükség van ahhoz, hogy az ember észhez kapjon és elkezdjen változtatni.
Én magam csupán a morális háttérrel nem értettem feltétlenül egyet, ez váltott ki belőlem néha türelmetlen idegességet a regény olvasása közben. Nem értek egyet azzal, hogy a világot és az emberiséget egyszerűen jóra és rosszra, fehérre és feketére osszuk. Persze a mondás úgy tartja, hogy "a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve", de én nem venném ezt szó szerint. A regény szerint ugyanis, minden olyan tett, ami nem követi a szigorúan vett Bibliai tanításokat, démoni eredetű. Ha tehát jót cselekszel, de azt elvont módon, még rosszabb, egy másik vallás alapján cselekszed, akkor az valójában nem is jó. Sőt, ebben a világban egyenesen az emberiség vesztét segíted elő. Nos, ezzel nem értek egyet, és mondom ezt úgy, hogy katolikus vagyok. A fő, hogy az ember jót tegyen, hogy azt milyen módon teszi (amíg nem illegális, vagy komolyan árt valaki másnak), akkor az jó.
Ne értsetek félre, nem a szerzőt bírálom, hiszen nem ismerem sem őt, sem vallási nézeteit. Itt egy regény kitalált világáról beszélek. Ha az ember író, akkor képesnek kell lennie belebújni akár egy sorozatgyilkos bőrébe is, ettől azonban nem válik maga is sorozatgyilkossá. A másik, hogy nem kell száz százalékban egyetértenem egy regény mondanivalójával ahhoz, hogy élvezzem a történetet, ha azt jól írták meg.
Ha a társadalomkritikától elvonatkoztatok, és önmagában, az olvasási élményre koncentrálok, akkor azt kell mondjam, nagyon intenzív érzelmeket sikerült belőlem kiváltania. Erős undort a démoni erők iránt, amelyeket sikerült nagyon meggyőzően visszataszító módon leírni. Azt hiszem, ha egy ilyen lényt próbálok elképzelni, pontosan olyan lenne, mint amilyennek Stephen Paul Thomas leírta: velejéig romlott, hihetetlenül manipulatív, az ember legapróbb gyengeségét kihasználva veszi át felette a hatalmat, de mindezt végtelenül türelmesen. A mézes-mázos hangon megszólaló farkas, a kis gidák ajtajában.
Nagyon meghatódtam ahányszor csak a vallás szeretet-élményéről volt szó, hiszen én magam is a feltétlen szeretetben és bizalomban hiszek. Isten maga a szeretet, és ez gyakran megmutatkozott a regény során, főleg Paul Levi és Josh Heartley esetében. Ugyanígy oda voltam, amikor a közös hit erejéről esett szó, és imádságaikkal védtek meg embereket a démonoktól, ahogy tetszett az is, hogy mindenkiben ott a lehetőség a jóra, bármikor visszatalálhatnának a helyes ösvényre. Erős érzelmeket váltott ki belőlem, már-már a sírás határán álltam egyes jelenetek után.
Mindezek ellenére több negatívumot is felsorolnék: egyrészt, rengeteg benne az elütési hiba (és itt nem lehet a fordítót hibáztatni, hiszen magyar íróról van szó), másrészt pedig túl sok a szereplő. Megértem, hogy több szempontból is meg akarja közelíteni a kérdést, és őszintén szólva a spirituális világháború meg is követeli ezt. A probléma az, hogy 300 oldalban nagyon nehéz követhetően irányítani öt történetszálat és nyolc szereplőt. Tudván, hogy ez egy folytatásos regénynek készült, azt hiszem jobb lett volna, ha bizonyos szereplőket később vezetnek be, miután sikerült pár másikat megismerni, motivációikat megérteni. Szeretném azonban még egyszer megismételni: szükség van a sok szereplőre, hiszen a vallásosság skáláján mind más-más szinten állnak, érdekes mindegyik szemszögéből látni a helyzetet és azt, ki melyik irányban halad. Kíváncsi vagyok, ki az, aki képes megállni a lejtőn és vissza találni az igaz útra.
De nem csak ők: fekete seregek gyülekeznek a horizonton, mert Josh számukra is fontos. Bárkit felhasználnak, hogy közelebb kerüljenek a fiúhoz – befolyásolják, kísértik és megszállják a lelküket és testüket, akik innentől az ő akaratukat teljesítik. Ezt tették mindig is: így távolították el az emberiséget Istentől. Az egyházi és a politikai vezetőket hálózták be, hogy végrehajtsák nagyszabású tervüket – hogy végül eljussanak az egyházi belső köreibe. Akár egészen a Vatikánig…
És ez még csak a csend kezdete…
Vélemény: Rengeteg érzést váltott ki belőlem a regény olvasás közben, ami már önmagában is - az érzések mivoltát figyelmen kívül hagyva - érdekessé tesz egy könyvet. Hiszen legrosszabb az a mű, amely hidegen hagy, de mindenképpen jól dolgozott az a szerző, aki érzéseket képes kiváltani, legyen az pozitív vagy negatív. A Spirituális világháború esetében mindkettőből akadt bőven.
Mint a címből is kiderül, háború dúl a földön, de ez egyszer nem az emberek, hanem a jó és a rossz, a démonok és az angyalok, Isten és a Sátán között. A harc az emberek számára alig érzékelhető, mégis rajtuk keresztül folyik, a mi világunk a tét. A démonok célja évezredek óta, hogy kiírtsák a kereszténységet, ezt pedig csak úgy érhetik el, ha elterelik az embereket az igaz hit ösvényéről. A regény egy olyan nem túl távoli jövőben kezdődik, amelyben ez majdhogynem sikerült: a katolikusoknak titokban kell találkozniuk, egyházuk felbomlott, szektának minősülnek, vallásuk elveszítette minden tekintélyét és erejét. A démonok immár a kevés megmaradt igaz hívőre vadásznak, céljuk nem feltétlenül megölésük, inkább a korruptálásuk, a hit lejáratása, így rontva a szeretet vallás hírnevét és vonzalmát.
Kemény társadalomkritikát olvashatunk a média és pénz központú világunkról, amelynek élén korrupt politikusok és vallási vezetők állnak, de a színfalak mögül a kétes üzletekből meggazdagodott személyek irányítanak. Én nem látom ilyen sötétnek a helyzetet, de tény, hogy ez is egy lehetséges jövő kép, hogyha nem változtatunk rossz szokásainkon. Habár optimistább személy vagyok, tetszett, hogy köntörfalazás nélkül a képünkbe vágta a szerző az egyik legrosszabb végkifejletet, hiszen néha erre is szükség van ahhoz, hogy az ember észhez kapjon és elkezdjen változtatni.
Én magam csupán a morális háttérrel nem értettem feltétlenül egyet, ez váltott ki belőlem néha türelmetlen idegességet a regény olvasása közben. Nem értek egyet azzal, hogy a világot és az emberiséget egyszerűen jóra és rosszra, fehérre és feketére osszuk. Persze a mondás úgy tartja, hogy "a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve", de én nem venném ezt szó szerint. A regény szerint ugyanis, minden olyan tett, ami nem követi a szigorúan vett Bibliai tanításokat, démoni eredetű. Ha tehát jót cselekszel, de azt elvont módon, még rosszabb, egy másik vallás alapján cselekszed, akkor az valójában nem is jó. Sőt, ebben a világban egyenesen az emberiség vesztét segíted elő. Nos, ezzel nem értek egyet, és mondom ezt úgy, hogy katolikus vagyok. A fő, hogy az ember jót tegyen, hogy azt milyen módon teszi (amíg nem illegális, vagy komolyan árt valaki másnak), akkor az jó.
Ne értsetek félre, nem a szerzőt bírálom, hiszen nem ismerem sem őt, sem vallási nézeteit. Itt egy regény kitalált világáról beszélek. Ha az ember író, akkor képesnek kell lennie belebújni akár egy sorozatgyilkos bőrébe is, ettől azonban nem válik maga is sorozatgyilkossá. A másik, hogy nem kell száz százalékban egyetértenem egy regény mondanivalójával ahhoz, hogy élvezzem a történetet, ha azt jól írták meg.
Ha a társadalomkritikától elvonatkoztatok, és önmagában, az olvasási élményre koncentrálok, akkor azt kell mondjam, nagyon intenzív érzelmeket sikerült belőlem kiváltania. Erős undort a démoni erők iránt, amelyeket sikerült nagyon meggyőzően visszataszító módon leírni. Azt hiszem, ha egy ilyen lényt próbálok elképzelni, pontosan olyan lenne, mint amilyennek Stephen Paul Thomas leírta: velejéig romlott, hihetetlenül manipulatív, az ember legapróbb gyengeségét kihasználva veszi át felette a hatalmat, de mindezt végtelenül türelmesen. A mézes-mázos hangon megszólaló farkas, a kis gidák ajtajában.
Nagyon meghatódtam ahányszor csak a vallás szeretet-élményéről volt szó, hiszen én magam is a feltétlen szeretetben és bizalomban hiszek. Isten maga a szeretet, és ez gyakran megmutatkozott a regény során, főleg Paul Levi és Josh Heartley esetében. Ugyanígy oda voltam, amikor a közös hit erejéről esett szó, és imádságaikkal védtek meg embereket a démonoktól, ahogy tetszett az is, hogy mindenkiben ott a lehetőség a jóra, bármikor visszatalálhatnának a helyes ösvényre. Erős érzelmeket váltott ki belőlem, már-már a sírás határán álltam egyes jelenetek után.
Mindezek ellenére több negatívumot is felsorolnék: egyrészt, rengeteg benne az elütési hiba (és itt nem lehet a fordítót hibáztatni, hiszen magyar íróról van szó), másrészt pedig túl sok a szereplő. Megértem, hogy több szempontból is meg akarja közelíteni a kérdést, és őszintén szólva a spirituális világháború meg is követeli ezt. A probléma az, hogy 300 oldalban nagyon nehéz követhetően irányítani öt történetszálat és nyolc szereplőt. Tudván, hogy ez egy folytatásos regénynek készült, azt hiszem jobb lett volna, ha bizonyos szereplőket később vezetnek be, miután sikerült pár másikat megismerni, motivációikat megérteni. Szeretném azonban még egyszer megismételni: szükség van a sok szereplőre, hiszen a vallásosság skáláján mind más-más szinten állnak, érdekes mindegyik szemszögéből látni a helyzetet és azt, ki melyik irányban halad. Kíváncsi vagyok, ki az, aki képes megállni a lejtőn és vissza találni az igaz útra.
A főbb szereplők:
Julie Bond: Josh orvosa, aki történetesen a lélek létezését próbálja bebizonyítani.
John Levi: rendőr, aki egy fontos gyilkossági ügyben nyomoz.
Paul Levi: John testvére, pap.
Keith: Julie barátja, pszichiáter, aki hipnózis segítségével próbálja páciensei előző életeit felderíteni.
Martha: megtért lélek, akit újra megkísértenek.
Salome Sue Richardson: médium, aki teljesen a démonok hatása alá került.
Will: démonok által irányított személy, így eddig kimondottan negatív szereplő, akinek sokáig nem teljesen világosak a szándékai.
Vajon megmenekülnek a démoni befolyás alá esett lelkek? Van-e még remény egyikük vagy másikuk számára? Akkora teret nyertek a démoni seregek, hogy talán azt is nehezen képzelnénk el, hogy egyáltalán van egyáltalán esély a jó győzelmére. szerencsére azonban mindig ott a reménysugár, hiszen hatalmas erővel bír az, aki hisz. Hihetetlenül izgalmas történetnek találtam, én magam türelmetlenül várom a következő kötet megjelenését, hogy nyomon követhessem a szereplők sorsát. A harc láthatatlanul zajlik, de a tét az emberiség jövője.
Mindenképpen ajánlom: ha katolikus vagy ezért, hanem nem, akkor pedig azért (olvasd természetfeletti regényként olvasd). Összességébe véve, én nagyon élveztem az olvasást, a vége felé kifejezetten magával ragadt a történet, a befejezés pedig tökéletes arra, hogy az ember tűkön ülve várja a folytatást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése