Fény az óceán felett

Író: Margot L. Stedman
Fordító: Szieberth Ádám
Eredeti cím: The Light Between Oceans
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2013
ISBN: 978 963 643 459 5


















Fülszöveg: A Janus-szikla egy sziget, messze kint az óceánon, ahová csak háromhavonta jön hajó. Két ember lakja: Tom és a felesége, Isabel. A férfi négy keserves harctéri év után nyugalmat keres, a nő családi boldogságra, gyermekkacajra vágyik. Terveik azonban nem válnak valóra, az asszony újra és újra elvetél. Búskomorságában egész nap csak a parton bolyong, emlékei, vágyai fájdalmasan összegubancolódnak, amíg már nem eldönthető, mi a valóság és mi a fantázia világa. Egy nap gazdátlan csónak tűnik fel az óceán közepén, és a lélekvesztő felől Isabel egyre csak gyermeksírás hangját hallja.
Megrázó sorsokról, rossz döntésekről és az örök reményről szól M. L. Stedman első regénye, mely izgalmas és lírai olvasmányként rabul ejtheti az olvasók szívét.

Vélemény: Az én szívemet mindenképpen rabul ejtette ez a gyönyörűen megírt, szívhez szóló regény, habár nem volt könnyű olvasmány. Bevallom megdöbbentett, hogy ez a szerző első könyve, hiszen olvasás közben egyszer sem gondoltam volna, hogy tapasztalatlan író művét tartom a kezeim között. A választékos fogalmazás (nagyon jó fordítás), színes, összetett karakterek, bonyolult, valóságosnak ható, jól elmesélt történet magába szippantott és órákkal az olvasás befejezése után is gondolkodóba ejtett.

A nehéz döntésekről, a hibákról, a jó és rossz közötti elmosódott határvonalakról, a kötődés különböző formáiról szól a könyv, és arról, milyen következményei lehetnek mindezeknek. A regény főszereplői, Isabel és Tom komoly erkölcsi dilemmába kerül, miután egy csónakban, árvának tűnő csecsemő vetődik partra azon az apró szigeten, ahol csak ketten élnek. Izzy háromszor elvetélt, néhány napja temette utolsó halva született gyermekét és depressziótól szenvedett, amíg meg nem érkezett a gyermek "Isten ajándéka" képpen. Tom boldoggá akarja tenni a feleségét, szeretné, ha újra mosolyogna, de szabálykövető ember, tudja, hogy jelentenie kellene az esetet. Miképpen döntenek? És vajon miképpen befolyásolja döntésük saját, a gyermek, szerettei és a közeli városka lakosainak életét? Egyetlen egy rossz döntés, akár az összedőlő dominók, komolyabb következménnyel járhat, mint amire elsőre gondolnánk.

Ami nekem leginkább tetszett a regényben az volt, hogy valószerű volt. Komoly kérdéseket vet fel az
írónő, de az ember nem tehet mást, csak bólogathat, hogy : "akármennyire is utálom beismerni, de megértem. Én is így döntöttem volna". És a lenyűgöző az, hogy Stedman - hatalmas írói tehetségről téve tanúbizonyságot - eléri azt, hogy minden egyes szereplővel kapcsolatban így érezzen az ember (kivéve Spragg őrmestert, ő egy szemét alak). Mindenkinek szurkolunk, természetesen érezve közben, hogy mindenki nem nyerhet, valószínűleg egy szereplő sem ússza meg szárazon, mindenki sérül.

Ez egy hangulat regény, morális és erkölcsi kérdéseket vet fel, így ne várj tőle üldözéses, krimibe illő nyomozós, vagy nagy romantikus jelenteket. Emberi sorsok alakulásáról szól a történet, és ahhoz illő tempóban halad előre. A szerző egyszer sem követi el azt a hibát, hogy az olvasó kedvébe próbálván járni felgyorsítja az eseményeket. Minden a maga ütemében halad előre, pont olyan sebességgel, amilyen ahhoz kell, hogy külső szemlélőként mi is felfoghassuk mi történt, elgondolkozhassunk azon, hogyan ítélkezzünk a szereplők felett és azon, mi hogyan cselekedtünk volna a helyükben. Stedman érdekesen szövi a történet hálóját, megfelelő időben érkeznek a csavarok ahhoz, hogy ne is lehessen unalmasnak mondani a regényt.

Gyönyörűen felépített cselekményszálról van tehát szó, egyike a legjobbaknak, amiket idén olvastam. A "Világ végére" óta nem olvastam ilyen jó regényt, mindenkinek ajánlom, aki nem csak szórakozásból olvas könyvet, hanem néha azért is, hogy elgondolkozhasson fontos kérdésekben, magába nézzen és őszintén válaszoljon rájuk.

A könyvet megfilmesítik, Michael Fassbender játssza majd Tom Sherbourne-t, a regény egyik főszereplőjét, amit ígéretesnek tartok. Elvileg év végére készül el, így kíváncsian várom, hogy mit hoznak majd ki ebből az adaptációból (Jaj, csak ne rontsátok el valami béna hollywoodi befejezéssel).