2017. január 17., kedd

5 +1 ok arra, hogy ne bízz meg Dumbledore-ban

Nem tudom, ki hogyan szokott elaludni, de nekem sokat segít, hogyha valamilyen történetet vagy mesét találok ki és "játszok le" magamnak képzeletben. A minap J. K. Rowling varázslatos világában jártam, és egy olyan általam kitalált szereplő bőrébe bújtam, aki utálja a Roxfort igazgatóját. Elképzeltem egy jelenetet, amelyben a fejéhez vágja mindazt, amiért nem bízik meg benne és nem kedveli, és magam is meglepődtem, hogy milyen könnyen találok kivetni valót Dumbledore viselkedésében.
Félreértés ne essék, imádom ezt a szereplőt, és mindezek ellenére továbbra is ugyanúgy szeretni fogom, és tudom, hogy jó szándék vezérelte. Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore magányos ember volt, akit saját családi, szerelmi tragédiái, illetve a sok év magány formált olyanná, amilyen a hét kötetben megismertük. Hihetetlenül okos ember volt, hiszen minden lehetséges tanulmányi díjat elnyert, és tudományos eredményeit elismert szaklapokban publikálhatta. A kor legnagyobb mágusaival állt közeli barátságban, vagy levelező viszonyban, legyőzte Grindelwaldot, és még maga Lord Voldemort is félt tőle. Bölcs ember volt, hiszen rengeteg jó tanácsát idézik a rajongók a mai napig. Éppen ez a szereplő legnagyobb problémája: olyan erősnek, okosnak, bölcsnek és nagy hatalmúnak lett megírva, hogy a legapróbb hiba is hatalmasnak tűnik, illetve sokkal nagyobb következménnyel jár, mint a rendes emberek esetében is. Úgy gondolom tehát, hogy érdemes azért tisztában lenni a másik oldalával is, hogy teljes képet kaphassunk erről a különleges varázslóról. Íme tehát 5 +1 ok arra, miért ne bízz meg Dumbledore-ban.

1. Túl sok elkötelezettsége van

Albus Dumbledore-nak rengeteg elkötelezettsége van, hiszen nem csak a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola igazgatója, hanem a Wizengamot (Legfelsőbb Varázslóbíróság) főmágusa, és a Mágusok Nemzetközi Szövetségének elnöke is. Mindez nem lenne probléma, ha nem vállalt volna olyan különleges szerepet a háborúban is. Az ember azonban nem szakadhat ennyi felé, nem teljesíthet maximálisan minden egyes szerepben, valamelyik sérülni fog. Szerintem pont a legfontosabb, a iskolaigazgatói feladatait nem tudja száz százalékosan teljesíteni, amiből a lentebb felsorolt problémák adódnak.

2. Harry Potter kiképzése

Gondoljunk csak bele a Kis Túlélő kalandjaiba... valóban elkerülhetetlenek voltak, vagy Dumbledore hajszolta bele a fiút? Nem érzitek néha, hogy arra tanítja, félelem nélkül menjen a halálba? Mert ha belegondolunk, többségük esetében komoly veszélyek fenyegették Harryt és társait, szóval biztos elkerülhetetlenek voltak, vagy az igazgató így próbálta felkészíteni a fiút?
Vegyünk sorba minden esetet:
  • Első tanév: a bölcsek köve
    Albus Dumbledore és Nicolas Flamel tudják, hogy Voldemort meg akarja szerezni a bölcsek kövét, hogy annak segítségével térhessen vissza, erre úgy döntenek, hogy egy kamaszokkal teli intézménybe rakják, majd:
    - Hagridet akkor küldi a Gringottsba a kőért, amikor Harry is ott van, hogy a fiú lássa, hogy valami titkos van ott
    - Hagridet is megbízza a titokkal, még ha tudja is, hogy képtelen titkot tartani
    - Edevis tükrét - amely a kő legfőbb védelme - először olyan helyre teszi, ahol Harry megtalálhatja, majd elmeséli neki, pontosan hogyan működik
    - A követ védő feladatokat egy első éves is meg tudja oldani (ezek közül az egyik Ron Weasly... most komolyan)
  • 2. tanév: a titkok kamrája
    Nem hiszem el, hogy Dumbledore nem jött rá, hogy a szörny, ami a Titkok kamrájában él, egy baziliszkusz. A tanév során kiderül, hogy Harry tud párszaszóul. Ha akarta volna, megkérhette volna a fiút, hogy segítsen rájönni a Titkok kamrája elhelyezkedésére, majd lemehetett volna egyedül szembenézni a kígyóval és Tom Denemmel. De nem így tett, hanem hagyta, hogy kővé dermedjenek a diákjai, és csak a szerencsén múlott, hogy egyikük sem nézett közvetlenül a bestia szemébe.
  • 3 kötet: az Azkabani fogoly
    Miért küld két diákot időnyerővel megmenteni egy szökött rabot és egy halálra ítélt hippogriffet, amikor mindezt maga is megtehette volna?
  • 4. kötet: a Tűz serlege
    Tudván, hogy Voldemort egyre erősödik, mégis elfogadta a Trimágus tusa megrendezését saját iskolájában. Miért nem inkább Franciaországban, vagy Észak-Európában szervezték meg, ahol a Roxfort diákjai legalább annyival nagyobb biztonságban lehettek volna? Nem beszélve arról, hogy akkor Harryt nem is küldték volna, így a neve sehogy sem kerülhetett volna bele a serlegbe.
  • 6. kötet: a félvér herceg
    Itt legalább már nem titkolja a célját, nyíltan készíti fel a fiút a Voldemort elleni harcra.
Engem nem az a tény zavar, hogy felkészíti Harry Pottert arra, hogy később megküzdjön Lord Voldemorttal, hanem az, ahogyan teszi: komoly veszélynek kitéve a fiút, társait, és az iskola minden diákját. Miért nem tudott egyszerűen csak különórákat adni neki? Akár egyre nehezebb szintű akadálypályát is építhetett volna a gyereknek, hogy ellenőrzött, biztonságos környezetben gyakorolhasson. Biztos lett volna jobb megoldás.
Mindez persze csak akkor szükséges, ha egy gyerekre akarjuk bízni a világ megmentését. Hiszen ez nem lett volna feltétlenül szükséges, csak akkor, ha Dumbledore hisz a jóslatokban. A minisztérium ugyanis tele van olyan jóslatokkal, amelyek soha nem váltak valóra, és Dumbledore maga is elárulta, hogy szerinte el lehet kerülni a jóslatok beteljesülését. Akkor csak azért teszi mindezt, mert Voldemort hisz benne? Pedig nem kell Harry Potternek lenni ahhoz, hogy megsemmisíts néhány horkruxot, majd megöld a legyengült Sötét Nagyurat, hiszen ezekhez nem szükségeltetik emberfeletti erő, vagy különleges képesség. Akkor miért is teszi ki szegény fiút mindenféle traumának és veszélynek, ha ez nem feltétlenül szükséges...

3. Szabály- és törvényszegésre buzdít 

Albus Dumbledore különös viszonyban áll a szabályokkal és törvényekkel. Gyakran előrébb valónak tartja a kitűzött célt, vagy az általa kedvelt személyek jóllétét, mint a törvények és szabályok betartását, erre pedig rengeteg példa áll rendelkezésünkre:
  • Rebeus Hagrid: hagyja, hogy a vadőr állatokkal kísérletezzen, és az ismeretlen, keresztezett fajoknak a diákokat is kitegye. Nem ismerem a varázsvilág törvényeit, de ha sárkányt nem szabad tartani, akkor kétlem, hogy három fejű kutyát, vagy durrfarkú szurcsókot lehetne.
  • Harry Potter: azt sem tudom, hol kezdjem a felsorolást. A fiú esetében éppen az a baj, hogy maga az igazgató buzdítja szabály- és törvényszegésre, már az első évtől fogva. Az esetek többségében nem bünteti meg, amikor megszegi az iskola szabályait (pl. amikor éjszaka kijár Edevis tükréhez), sőt, előfordul, hogy meg is jutalmazza (első tanév végi pontlavinája). A Titkok kamrája elején nem kapnak komoly büntetést (pl. pontlevonást, kirúgás) a repülő Ford Anglia használatáért (törvényszegés), a végén pedig Dumbledore professzor 200-200 ponttal jutalmazta a fiút és legjobb barátját Ronald Weasleyt, pedig Ginny megmentéséhez és a baziliszkusz legyőzéséhez is jó pár szabályt áthágtak (pedig kérhettek volna segítséget egy felnőttől). Komoly törvényszegésre is ráveszi a gyereket, amikor az engedélyezett használattól eltérő célra használtatja vele az időnyerőt, vagy amikor egy szökött rab megmentésére kéri őt.
  • A tekergők: a kivitelezést ugyanis nem ma kezdte az igazgató, már Harry Potter szülei korában is tapasztalhattak tőle hasonlót a diákok. A legemlékezetesebb eset természetesen az a "csíny", amely majdnem Perselus Piton életébe került, mégsem vont maga után kirúgást.
Dumbledore maga is akkor tartja be a törvényeket, ha épp neki tetszik. Már a Főnix rendjének létezése sem törvényes, ha engem kérdeztek, hiszen bejegyzetlen paramilitáris szervezetről van szó. Emlékszem, hogy gúnyosan húztam a számat az ötödik kötet olvasása közben, amikor kiderül, hogy a miniszter attól fél, hogy az igazgatónak van egy serege, de ha belegondolunk, akkor félelme nem volt alaptalan. Albus Dumbledore-nak bizony már rég óta van egy serege, ami hozzá, nem pedig a minisztériumhoz hűséges, ez pedig komoly kockázatot jelent a varázstársadalom számára. Persze Caramel csak a saját hatalmát féltette, de ez nem von le semmit a dolog súlyából.
Azzal, pedig, hogy az igazgató nem jelenti, hogy törvényt szegnek az ismerősei, ő maga is bűntárssá válik, így maga is törvényt sért. Nem jelenti fel Hagridet a rengeteg veszélyes lény miatt, amit felnevel, és aminek kiteszi a diákokat. Biztos vagyok abban, hogy az igazgató azt sem jelentette a minisztériumban, hogy a bölcsek kövét egy három fejű kutya kíséretében egy állami iskolában kívánja őrizni. Tudtommal nem kért engedélyt egy vérfarkas tanárként való alkalmazásához egy állami iskolában, ahogyan azt sem jelentette, hogy Mordon professzor főbenjáró átkot használ a diákokon. Ne felejtsük el azt sem, hogy részt vett egy szökött rab és egy halálra ítélt hippogriff megmentésében. Tudomást szerez Voldemort gyenge pontjáról, a horkruxokról, de nem értesíti róla a megfelelő hatóságokat, így biztosan bűnös lehet valamilyen nyomozás akadályozásában.

4. Elfogult, kivételez, igazságtalan 

Habár sok esetben lazán kezeli a szabályokat, és nem feltétlenül tartatja be őket a diákokkal, ez sajnos nem minden esetben igaz. Valójában csak azokkal kapcsolatban nézi el a törvény- és szabályszegést, akiket kedvel, vagy akik valamiért fontosak a számára. Emlékeztek, milyen felháborító módon adott pontokat a Griffendélnek az első kötet végén? A termet már kidíszítették a Mardekár színeiben, szegény diákok nem csak hitték, hanem tudták, hogy megnyerik a kupát, erre Dumbledore pontokat osztogat a Griffendélnek szabályszegésért, ráadásul pont annyit, hogy megnyerjék a kupát. Igen, mert a bölcsek köve megmentéséhez az iskola kb. minden szabályát meg kellett szegniük Harryéknek. A Mardekár is veszített abban az évben egy csomó pontot Draco miatt, képzeljétek milyen komoly erőfeszítés árán tudtak mégis annyit összeszedni, hogy megnyerjék a kupát, erre az igazgató semmibe veszi a kemény munkát, és elveszi tőlük a megérdemelt jutalmat.

5. Veszélyezteti a diákok biztonságát

Fentiekből adódik, hogy Albus Dumbledore az évek során rengeteg olyan döntést hozott, amelynek akár tragikus következményei is lehettek volna. Ne feledjük, hogy az iskolában maximum huszonkét felnőtt tartózkodik, nekik kell megvédeniük 280 tanulót (hogyha minden évfolyamban annyi diák van, mint Harryében). Ez pocsék arány, ha figyelembe vesszük azt, hogy itthon egy osztálykirándulás esetében a kötelező arány 1 felnőtt / ~10 gyerek. A helyzetet megint súlyosbítja a kastély beláthatatlan méretei, illetve a titkos átjárók és rejtekhelyek mennyisége, illetve a Tiltott Rengeteg létezése, mérete és veszélyei.
Mindezek ismeretében az ember azt gondolná, hogy kétszer is meggondolja majd az igazgató, mielőtt komolyan veszélyeztetné a rá bízott gyerekek testi épségét. Dumbledore professzor ehhez képest olyan veszélyfaktorok előfordulását tette lehetővé, amelyek akár a diákok életébe is kerülhettek volna.

  • Harry első tanévében például rögtön kettő ilyen is volt:
    - egy sötét varázsló által áhított tárgy elhelyezése az iskolán belül: mi lett volna, ha Voldemort az parancsolja Mógusnak, hogy zsarolja meg az igazgatót, ehhez pedig ő elrabol néhány gyereket és talán megkínozza, vagy megöli őket? Már a troll is majdnem megölte Hermionét, csoda, hogy mással nem próbálkozott,
    - egy három fejű kutya elhelyezése az iskolán belül, egy egyszerű alohomorával nyitható ajtó mögött. Most komolyan! Nem csak a griffendéles elsősök tévedhetnek el egy ilyen hatalmas épületben, hanem bármelyik ház tanulói. Áldhatják az isteneket, hogy senki más nem tévedt oda és sérült meg.
  • A második évben sem volt másképp: mint már fent is említettem, biztos vagyok benne, hogy a Titkok kamráját jóval hamarabb is le lehetett volna zárni, ha Dumbledore igazán akarja.
  • A harmadik tanévben: az igazgató úgy döntött, hogy vérfarkast alkalmaz. Én nagyon kedvelem Lupin professzort, de ez a döntés komoly veszélynek tette ki a magukat megvédeni nem tudó diákokat. És majdnem komoly baj is történt a tanév végén, amikor a professzor elfelejtette meginni a farkasölő főzetet... Megint csak a szerencsének köszönhették, hogy senkinek nem esett komoly baja.
    Nem szólva arról, hogy ebben a tanévben teszi meg Hagridet tanárnak is, ami a gyerekek biztonsága szempontjából nem éppen ideális kinevezés (hippogriff incidens, keresztezett fajok).
  • A negyedik tanévben belement, hogy megrendezzék a Trimágus tusát. Dumbledore sejtette, hogy Voldemort erősödik, erre megengedi, hogy a saját iskolájában megrendezzenek egy olyan versenyt, amelynek könnyen halálos kimenetele is lehet a résztvevők számára. Tálcán nyújtja a lehetőséget, hogy valaki balesetnek tüntesse fel a diákok halálát, már-már kiszolgáltatja őket a rosszakaróknak. És milyen a verseny felügyelete? Két olyan feladat is van, amely során a tanárok nem nagyon vagy csak késleltetetten tudnának segíteni a bajbajutott diákokon: a tó mélyén és a labirintusban zajló fordulókra gondolok. Mit tehettek volna, ha a tóban az egyik versenyző baleset során eszméletét veszti? A gyerek nem tud segítségért kiáltani, ha nincs magánál. Ugyanez a probléma a labirintussal is. A forduló elején megmondják a versenyzőknek, hogy baj esetén színes csillagokat szórjanak fel, de mi van ha eltörik vagy elveszik a pálcájukat, vagy eszméletüket vesztik?
  • Az ötödik kötetben zárkózott viselkedésével sodorja veszélybe Harryt (és bárkit, aki hajlandó a fiút követni), de mást szerencsére abban a tanévben nem fenyegetett komoly veszély.
  • A hatodik kötetben Dumbledore tudja, hogy Draco feladata őt megölni, mégsem távolítja őt el az iskolából, sőt, még csak nem is segít neki. Nem próbál beszélni vele, elmagyarázni, hogy más módja is van a problémák megoldásának, és hogy megbocsát neki, amiért egyáltalán eszébe jutott, hogy megölje.
+1. A nagyobb jó

Nem akarok belemenni az igazgató sötét múltjába, de mindenképpen említésre méltónak találom ezt a nézetet, mert úgy érzem, hogy sok döntését befolyásolja. A Grindelwalddal való barátsága során a fiatal Albus Dumbledore úgy érzi, rendben lenne leleplezni a varázsvilágot és szolga sorba kényszeríteni a muglikat a nagyobb jó érdekében. Szerencsére benő a feje lágya, és rájön, hogy nem tehetünk embereket rabszolgává, és hogy a titoktartás valójában mindkét társadalom javát szolgálja. Úgy érzem azonban, hogy nem adta fel teljes mértékben a "nagyobb jó" ideálját. A könyvek során tanúsított viselkedését én legalábbis nem tudom máshogy magyarázni.
A nagyobb jó érdekében, érdemes egy gyermeket egy bántalmazó családnál hagyni, a nagyobb jó érdekében érdemes ugyanezt a gyereket lehetetlen feladatokra bírni, és ennek érdekében egy csomó diákot veszélyeztetni. Rendben van felnevelni úgy, hogy a halálba küldhessük... Jó ideje sejtette, hogy Harrynek fel kell majd áldoznia magát, és hogy ebbe valószínűleg belehal majd, mégsem hagyta, hogy nyugodt és boldog gyerekkora legyen.
És nem csak Harryt mozgatta bábként, hanem a környezetében élők többségét is. Folyamatosan befolyásolja az embereket, hiszen mindenkiről tudja, hogyan hathat rá. Pitonra Lily emlékével, Caramelre a hatalom illúziójával, Harryre a hős komplexusával, stb. Mindezt persze a nagyobb cél érdekében, Voldemort legyőzéséért. Vajon a tény, hogy megnyerték a háborút és a szereplők egy része még túl is élte azt jelenti, hogy a cél szentesíti az eszközt? Hogy Dumbledore-nak igaza volt?
Mindezek ellenére, én úgy hiszem, hogy elismerhetjük a tudását, a bölcsességét, a stratégiai érzékét. Elmondhatjuk, hogy mindig kiállt azok mellett, akik fontosak voltak a számára, és nagyon tudott volna szeretni, ha képes lett volna valakit újra közel engedni magához. A sok jó tulajdonság ellenére ne felejtsük el, hogy nem volt tökéletes ember. Akaratlanul is, de hozzájárult a Griffendél és a Mardekár közötti ellentét mélyedéséhez, biztosan jó sok embert meg is bántott bizonyos megnyilvánulásaival, és voltak, akik emiatt bizalmukat vesztették. Azt is el tudom képzelni, hogy a kivételezése volt néhány személynek az utolsó csepp a pohárba, ami Voldemort oldalára taszította őket.

2 megjegyzés: