Hírek: hova tűntem????

Nem tudom, hogy hányan követik figyelemmel blogom és moly profilom aktivitását, de akik rendszeresen néznek fel biztosan észrevették, hogy május óta elég kaotikusan publikálok új tartalmat: néha egyszerre sokat, máskor pedig sokáig semmit. Nos, most hogy túl vagyok a nehezén, szívesen elmesélem, hogy mi történt az utóbbi 5-6 hónapban.

Mint sokaknak, nekem is voltak pajzsmirigy gondjaim az elmúlt három évben. Nem nagy ügy, hiszen rengeteg ember küzd pajzsmirigy túl, vagy alulműködéssel, sőt göbösödéssel is. Nekem utóbbi okozott gondot. Körülbelül három éve vette észre a családom, hogy dudor van a nyakamon. Elmentem orvoshoz, voltam nyaki ultrahangon és biopszián is, mindenki szerint minden rendben volt, a göbök nem rosszindulatúak, a TSH (vérben a pajzsmirigy hormon) szintem is normális, ezzel jobb semmit nem csinálni, majd elmúlik.
Sajnos nem múlt el, sőt, a göbök egyre csak nőttek, majd kellemetlen tünetek is jelentkezni kezdtek. A göbök méretükből adódóan nyomni kezdték a légcsövemet, kellemetlen, fulladás érzetet keltve, ha bizonyos szögben tartottam a nyakam, erősen hullani kezdett a hajam (le is kellett vágatnom, hogy ne látszódjon annyira, hogy kevés van), és egy év alatt hét kilót híztam.

Az orvosom ekkor végre elküldött endokrinológushoz, de oda persze csak majdnem félévvel későbbre kaptam időpontot. Februárban elmentem hozzá, ő pedig minél hamarabbi műtétet javasolt. A műtétre május végén került sor, de a februári hónap elejétől kezdve folyamatosan kellett mindenféle vizsgálatra járnom. Persze az orvosokból alig lehetett kiszedni valamit, személy szerint nem értettem, hogy a tünetek, a fiatal korom, vagy a göbök mérete miatt lett hirtelen sürgős a műtét. Habár nem féltem (jó kezekben voltam, fantasztikus orvosok vettek körül), de azért aggódtam a hirtelen hozzáállásbeli váltás miatt. A műtét után kiderült, hogy a göbök valójában mérsékelten rosszindulatú daganatok voltak, de persze a szövettanra várni kellett másfél hónapot.

Augusztus végén pihenés képpen haza utaztam Franciaországba, a családommal töltöttem a vakációt, és bemutattam páromnak Elzász szépségeit, hiszen ő addig még nem járt arrafelé. Nagyon jól esett az utazás, pihentető és megnyugtató volt számomra visszatérni a gyökerekhez, élvezni az otthon ízeit, illatait, hangulatát. Szükségem is volt a feltöltődésre, mert szeptemberben következett egy radijód terápia, amitől kicsit tartottam. Egy radioaktív jódos folyadékot kell meginni, ami elpusztítja a pajzsmirigyem maradékát is, hogy ne újulhasson ki a rák. Egy hétig kell kórházban maradni, majd még egy hétig otthon elzárkózni, hiszen a sugárzás káros lehet a környezetünkre. Szerencsére kiderült, hogy az egésztől feleslegesen féltem, hiszen nem volt fájdalmas, a fáradtságon kívül csupán az elzártság okozott kellemetlenséget.

Nem volt vészes ez a rák, csak mérsékelten volt rosszindulatú, nem kellett sugárterápiára, vagy kemoterápiára mennem, fáradtságon, hangulatingadozáson kívül nem szenvedtem más igazán kellemetlen tünettől, de ennek ellenére is nagyon sok energiámat elszívta az egész. Mindezek mellett van egy nyolc órás állásom, ahol szerencsére nagyon megértőek voltak és nem problémáztak a sok hiányzás miatt. A Kistarcsai és a Váci kórházban is nagyon kedves nővérek, a legjobb orvosok vettek körül, mindig biztonságban éreztem magam, illetve rengeteg érdekes emberrel ismerkedtem meg. A hormonszintem persze felborult, hiszen pajzsmirigy hiányában nem termel a szervezetem pajzsmirigyhormont, amit gyógyszer beszedésével lehet pótolni. Viszonylag nehéz azonban beállítani a megfelelő adagot, illetve szeptemberben a radiojód terápia miatt nem szedhettem két hétig, úgyhogy a fáradtság és a kilók is folyton visszatértek, ami miatt gyakran lehangolt voltam az utóbbi hónapokban. 

Nem hagytam abba az olvasást, sokszor a könyvek segítettek keresztül a hangulatingadozásokon, és stresszhelyzetben ők terelték el a figyelmemet. Kritikák írásához azonban nem maradt agyi kapacitásom, már a munka is nehezemre ment, nemhogy a kreatív gondolkodás.
Szerencsére azonban túl vagyok már a nehezén, szedem a gyógyszeremet, lassan megtaláljuk a megfelelő adagot is, így az energiám is visszatér. Már most jobban érzem magam, így lassan a blogom szerkesztéséhez is visszatérek, lassan jönnek majd a kritikák is. Köszönöm a türelmeteket.