Robert Galbraith GYIK

Mivel most olvastam ki Robert Galbraith legújabb regényét, a Gabo kiadó gondozásában megjelent Gonosz pályát, jelenleg nem tudom másként kezelni izgatottságomat, mint hogy tovább is foglalkozom a témával. Szakfordító lévén mi más lehetne erre a legjobb módszer, mint Robert Galbraith hivatalos honlapja legérdekesebb részének lefordítása? Úgy döntöttem hát, közzé teszem magyarul, az oldalon megválaszolt Gyakori kérdéseket.

Itt választ kaphatunk végre az írói álnévvel, főszereplőkkel, a sorozat jövőjével és tévés adaptációjával kapcsolatos kérdéseinkre is.

Forrás: robert-galbraith.com

Miért döntöttél úgy, hogy a krimi műfaja felé fordulsz?

Mindig szerettem a nyomozós regényeket: Agatha Christie, Ruth Rendell, Margery Allingham és P. D. James, mindet imádom. A Harry Potter könyvek nagy része maguk is "ki a tettes" történetek voltak (A főnix rendje esetében inkább "miért tette"), de már régóta vágytam arra, hogy kipróbálhassam az igazit is. Esélyt akartam magamnak adni egy kortárs "ki a tettes" regény megírására, hihető háttértörténettel.

Miért döntöttél úgy, hogy álnéven írod meg a Strike regényeket?

Először is nagyon vágytam arra, hogy az új műfaj próbálgatásához az írói pálya elejére térhessek vissza, hogy felhajtás és elvárásoktól mentesen dolgozhassak, illetve őszinte visszajelzéseket kaphassak. Fantasztikus élmény volt, azt kívánom, bárcsak tovább tartott volna. Hálás voltam a kiadók és olvasók véleményéért, na meg a pozitív kritikákért. Robert Galbraithnek lenni a munkáról szólt, és ez a kedvencem az írói létben. Habár lehullott az álca, azt tervezem, hogy továbbra is Robert Galbraith álnév alatt írom a regényeket, hogy így válasszam el őket más munkáimtól, illetve mert élvezem, hogy lehet egy másik személyiségem.

Miért döntöttél úgy, hogy férfi álnéven írod meg ezeket a könyveket? Befolyásolja ez a munkádat valamilyen szempontból?

Mindenképpen szerettem volna, ha ez az új írói személyiségem a lehető legtávolabb áll tőlem, ezért is tűnt jó ötletnek egy férfi név választása. Ennek ellenére büszke vagyok arra, hogy amikor lelepleztem magam a szerkesztőm, David Shelley előtt - aki úgy olvasta és élvezte a Kakukkszót, hogy fogalma sem volt arról, én írtam - első reakciója az volt, hogy "soha nem gondoltam volna, hogy nő írta". Úgy tűnik sikeresen engedtem teret a bennem élő pasinak.

Miért pont Robert Galbraith? Mit üzensz a sok létező Robert Galbraithnek?

Csak abban reménykedhetek, hogy az összes létező Robert Galbraith meg tud nekem bocsájtani, ahogyan a Harry Potterek is tették. Azt gondolom, ez a helyzet azért nem pont olyan kínos.

Azért választottam a Robertet, mert ez az egyik kedvenc férfi nevem, mert Robert F. Kennedy a hősöm, illetve azért, mert szerencsére egy Harry Potter vagy Átmeneti üresedés szereplőmet sem hívták így.

A Galbraith pedig viszonylag különös okból jutott eszembe. Gyerekkoromban nagyon szerettem volna, ha Ella Galbraithnek hívnak, fogalmam sincsen miért. Azt sem értem, honnan tudtam hogy egyáltalán létezik ilyen vezetéknév, hiszen nem emlékszem arra, hogy valaha is találkoztam volna ilyen nevű személlyel. Bárhogy legyen is, ez a név lenyűgözött. Igazából felmerült bennem, hogy a Strike sorozathoz az L. A. Galbraith nevet válasszam, de nyilvánvaló okokból kifolyólag úgy döntöttem, hogy nem lenne jó ötlet visszatérni a monogramos szerzői névhez.

Talán még különösebb, hogy volt egy jól ismert közgazdász, akit J. K. Galbraithnek hívtak, ami csak akkor jutott eszembe, amikor már rég késő volt. Teljesen paranoiássá váltam, hogy az emberek ezt talán nyomként értelmezik majd, de szerencsére ennyire senki sem nézett utána a szerző nevének.

Miért döntöttél úgy, hogy a szerzőnek katonai háttere legyen?

Ez volt a legegyszerűbb és leghihetőbb magyarázata annak, hogy tudja hogyan dolgoznak és nyomoznak a Királyi Katonai Rendőrség emberei. A másik oka annak, amiért katonai háttérrel rendelkező, de a civil biztonsági iparban dolgozó személyként találtam ki, hogy így jó kifogásom lehessen arra, miért is nem mutatkozom a nyilvánosság előtt, vagy miért nem készül rólam kép.

Miért pont egy amputált, veterán magánnyomozó lett a történet főszereplője?

Forrás

Ahogy már korábban is említettem, klasszikus "ki a tettes" történetet akartam írni, modern csavarral. Egy magánnyomozó mindenféle világba betekintést nyerhet. Mindez lehetőséget biztosít nekem arra, hogy felhasználhassam az élettapasztalatokat, illetve mélységeiben is felfedezhessem ezeket a világokat. Sok olyan személyt ismerek, akik a fegyveres erőknél szolgáltak, és ők voltak olyan kedvesek, hogy segítsenek a kutatásaim során. Még szolgálatban lévő, illetve ex-katonákkal is interjúztam egészen addig, amíg engedték, hogy zargassam őket. Tulajdonképpen minden a fegyveres erőkkel kapcsolatos tényszerű információt katonai forrásból szereztem. Egyikük pont a Királyi Katonai Rendőrségnél dolgozik. Habár Strike karaktere teljesen kitalált, karrierje és tapasztalatai valódi katonák beszámolóin alapulnak. Regényírás szempontjából nagyon hihető és izgalmas, hogy Strike veterán legyen. Egyik legkedvesebb kritikámban (mielőtt még lelepleződtem volna) azt írták nekem, hogy a hősöm "elszántsággal nézett szembe helyzetével, nem pedig a klisé szerű önpusztítással". Felruháztam Strike-ot mindazokkal a pozitív tulajdonságokkal, amelyekkel a hozzám legközelebb álló katonák rendelkeznek: erős jellem, fekete humor, rugalmasság és találékonyság. Amputáltsága újabb dimenziót adott a szereplőhöz, amely lehetőséget adott nekem arra, hogy bemutassam a fogyatékossággal élők valóságát, amellyel sok veteránnak szembesülnie kell manapság. Olyan dolog ez, amelyet személyesen is tapasztaltam édesanyám esetében, aki sclerosis multiplexben szenvedett.

Miért Londonban játszódnak a Strike regények? Miért nem Edinburgh-ban, ahol te is élsz?

Imádom Edinburgh-t, és a város valóban lenyűgöző, csábító helyszíne lehetne egy kriminek, de úgy éreztem, elég impozáns detektív járja már utcáit. Mindkét szülőm Londonból származott, magam is sok időt töltöttem a fővárosban gyermekkoromban és tinédzserként rokonlátogatások alkalmával. Ott éltem a húszas éveimben, és még mindig szeretem ezt a helyet. Egész életünkben írhatnánk Londonról anélkül, hogy kimerítenénk a cselekményt, a helyszíneket és a történelmét.

Mesélnél nekünk kicsit többet Strike-ról, illetve arról, miért alakítottad ilyen szereplővé? Illetve Robinhoz fűződő érdekes kapcsolatáról?

Forrás

Azon kívül, hogy ex-rendőrkatona, a hősöm egy nagyon híres személy fia is, akivel ő csak kétszer találkozott. Strike lehetőséget ad nekem arra, hogy objektíven mesélhessek a híresség legfurcsább aspektusairól is. A hadseregben Strike végre elérte azt az anonimitást, amelyre mindig is vágyott; most hogy kilépett, sok olyan személlyel találkozik, akik a szülei alapján ítélik meg őt. A szereplő vezetéknevét egy Cornwallról szóló vékony könyvben említett (elhunyt) személyről kapta. Strike asszisztense, Robin, ideiglenes titkárnői szerepben érkezik egy adminisztrációs hiba következtében (Strike abban a hiszemben élt, hogy pénzhiány miatt felmondta a munkaerő közvetítővel kötött szerződést). Robin mindig is titokban tartotta környezete elől gyermekkori álmát, amely szerint nyomozói pályára lépne, beleértve a jegyesét is. Izgatott, hogy egy detektívvel dolgozhat. Robin kezdetben sem vonzónak, sem szimpatikusnak nem találja Strike-ot, de hamarosan arra ébred, hogy csodálja munkaerkölcsét és intelligenciáját. Mindeközben Strike pontosan tudatában van annak, hogy friss egyedülállóként fogékonyabb lehet a hölgy bájaira, elhatározza, hogy nem szereti meg és nem támaszkodik túlságosan a hasznos és tagadhatatlanul szexi asszisztensre. Nagyon szórakoztató fejlődő kapcsolatukról, annak ügyetlenségeiről és barátsággá alakulásáról írni.

Milyen az írás folyamata és különbözik-e a többi regényedétől?

Gyakran egy ötletmorzsából indulok csak ki, majd kidolgozom, hogyan is juthatnék el oda. Sokat tervezek és kutatok, jóval többet tudok a szereplőkről, mint ami valaha megjelenik majd a regényekben. Mindig is így dolgoztam. A legújabb, Gonosz pálya című Strike regényem sokkal több tervezést igényelt, mint az eddig megírt regényeim bármelyike. Színkódolt táblázataim voltak, hogy követni tudjam, hol is tartok. Ugyanígy volt ez a Harry Potter regényekkel is. Tökéletesen tükrözi ezt, hogy mennyi új információt szerezhetnek a rajongók a Pottermore-on keresztül. Általában nagyon fegyelmezett vagyok az írást illetően és mindig megpróbálok rendes munkanapokban dolgozni, de nem állítok fel elérendő napi szószámot. Néha az is gyümölcsöző napnak számít, amik sok szót töröltem, vagy a napot gondolkodással töltöttem. És soha nem írom meg a címet, mielőtt befejeztem volna az írást.

Három megjelent könyv után van kedvence?

Eddig mindegyik megírása élvezet volt, de azt hiszem, hogy az utolsó, a Gonosz pálya lesz a kedvencem. Hatalmas munka volt, de nagyon élveztem a cselekmény kibontását, miközben több információt is kiadtam az olvasóknak Strike-ról és Robinról. Jó móka volt a Blue Oyster Cult dalszövegeivel játszani.

A BBC fogja a regényeket sorozattá feldolgozni. Miért a tévé, és nem a mozi? És mennyire vonnak be a munkálatokba?

Igen, izgatottá tesz a gondolat, hogy a könyveim életre kelhetnek a tévék képernyőjén. Úgy tűnik, hogy a történet jobban illik a televízióhoz, mint a mozifilmhez. Van már néhány remek nyomozó sorozat, ami nagyon jól működik. Szeretnék szorosan együttműködni a forgatókönyvírókkal a cselekmény és a feldolgozás szempontjain, hiszen nem tudják, mit terveztem a szereplőimmel. Ezen kívül boldogan hagyom a munkát a szakemberekre.

Arról számoltak be, hogy hét Strike regény megírását tervezi. Igaz ez?

Nem, igazából ennél is többet terveztem. A legszebb ebben a műfajban, hogy minden kötetnek megvan a maga története, a sorozatnak tehát elég nyitott a vége. Addig írok majd, amíg van mondanivalóm.