Így is történhetett

Szerző: Reizinger Tibor

Kiadó: Álomgyár kiadó

Kiadás éve: 2014

ISBN: 978 615 525 245 7


















Fülszöveg: Szokott azon gondolkodni, Kedves Olvasó, miként őrizhették meg emlékeiket elődeink, mikor az írás még ki sem alakult? És azon, hogy mi lehet a valóság alapja a legrégebbi legendáinknak? Honnan eredhet Ádám és Éva története? Ki lehetett Ábrahám valójában? Miért van az, hogy egymástól távoli kultúrákban hasonló mítoszok születtek? A legendákat sokáig a szájhagyomány tartotta életben, a történet azonban minden elmesélésnél változhatott. De mi is történt valójában? REIZINGER TIBOR eljátszott a gondolataival. Alternatív történelmi kalandregényének helyszíne az Éden. Az ismert történet új megvilágításba kerül, a szabadon szárnyaló fantázia átírja a megszokottat, és végül elhisszük, hogy akár Így is történhetett…

Vélemény: ez a könyv bekerült örök kedvenceim közé. Habár sokban különbözik az A világ végére és a Fény az óceán felett című regényektől, ugyanúgy az emberi lelket próbára tevő események és döntések feldolgozásáról és megértéséről szól, habár sokkal filozófikusabban tárgyal a témáról, mint a fent említett két könyv.

Egy alternatív Ádám és Éva történetet mutat be a szerző, amelyben Ábrahám kortársaiként ismerkednek meg közösen a hittel, a jóval és a rosszal, saját magukkal, a lélek világával. A regény egyik legfőbb üzenete az - amit habár mindenki tud, sokan elfelejtenek - hogy rossz nélkül nincsen jó sem. A pillanatnyi kellemetlenségek, a fájdalom arra valók, hogy értékelni tudjuk azok hiányát. Ezen logikát követve, a kellemetlennek, sőt félelmetesnek ható változás talán rossznak tűnik eleinte, valójában viszont valami sokkal jobb felé is vezethet.

Ha bele gondolok, ha az a sok rossz amit átéltem nem történik meg velem, most más ember lennék: nem élnék Magyarországon, nem lenne ugyanaz a személy a legjobb barátom, nem lennék együtt öt éve egy csodálatos pasival stb. De ez nem minden, hiszen a kellemetlen, fájdalmas események nem csak hogy ide vezettek, hanem erősebbé is tettek, sokat tanultam belőlük, és tapasztalatot szerezvén, képes lehetek a hasonló gondokkal küzdők megsegítésére. A könyv másik fontos üzenete ugyanis az, hogy a jó cselekedet megtérül. Nem feltétlenül megfogható javakban, hanem lelki gazdagságban, hiszen az embernek általában jól esik, ha másoknak segíthet. Annak, akinek lehetősége adatik segíteni másokon - mert van megosztható tapasztalata, szaktudása, lelki ereje, pénze - annak igenis kötelessége megtenni, törekedni kell rá.

A regény egyik számomra legfontosabb aspektusa mégis inkább az elején lejátszódó konfliktus, hiszen aktualitása miatt mindenképpen gondolkodóba ejtheti az embert. Adam az Eden nevezetű területen élő törzs főnöke. Ez a hely egy oázis a puszta közepén, amelyet kívülről nagyon nehéz megközelíteni, hiszen magas sziklák védelmezik a behatolóktól. Nincsenek gondjaik, földjük bőséggel megterem mindent, amire szükségük van. A pusztán élők azonban szenvednek, éhen halnak, betegeskednek. Egy nap elérnek Éden kapujába és segítséget kérnek annak lakóitól, szeretnék, ha beengednék őket is az oázisba, hogy többet ne kelljen éhezniük. Éden azonban viszonylag kis terület, két nép már nem férne meg benne úgy, hogy az ott élők továbbra is ugyanolyan színvonalon élhessék életüket. Mi ilyenkor a teendő? Beengedjék őket, vagy saját érdekeiket védve ítéljék őket lassú és fájdalmas halálra?

A gazdasági bevándorlókkal és a menekültekkel kapcsolatban rengetegszer felmerül a kérdés a valóságban is. Akárhogy is, ez egy morális dilemma, hiszen arról van szó, hogy segítsünk-e másokon vagy nem. Ha nem segítünk nekik, akkor meghalnak, ha segítünk, akkor az bizony lemondással jár. Oldalakat tudnék erről írni, de nem szeretném elárulni, hogy mi történik a regényben. Csak annyit mondanék el, hogy nekem nagyon tetszett az, amit Reizinger Tibor írt benne a lemondásról és az önérdekek hajszolásáról, azok hatásairól.

A regényben az Atya, vagy az Úr tanításai világosak, a katolikus (főleg az Új Testamentumból, ami a tanításokat illeti) és a keleti világ hitrendszeréből (ami a regény végén elhangzó reinkarnációról szóló párbeszédet illeti) merített a szerző. Azt gondolom, hogy igenis ehhez a szeretettel és megértéssel teli megközelítésre lenne szükségünk ahhoz, hogy megoldjuk problémáinkat, hiszen hibáinkból okulva rájöhettünk volna már arra, hogy az agresszió csakis agressziót szül, ördögi kört indítva el, amelyből hihetetlenül nehéz, talán lehetetlen kilépni.

Engem meghatott ez a regény, sőt megszólított. Az olvasása olyan érzés volt, mint ha megint gyermek lennék és puha, meleg takaróba tekerve ringattak volna a szüleim. Ártatlanság, kedvesség és szeretet árad minden egyes oldalból, szívet melengető élményt nyújtott nekem. Mindenképpen ajánlom hát, ha szívesen elgondolkoztok az élet értelmén, ha szerettek jóról és rosszról filozofálni, érdekel mi lehet a halál után, vagy ha csak elolvasnátok valami kellemeset, amely utána jó érzéssel tölt el.