Az árulás szíve - spoileres kritika

Író: Mary E. Pearson

Fordító: Miks-Rédai Viktória

Eredeti cím: The Heart of Betrayal

Kiadó: Gabo Kiadó

Kiadás éve: 2016

ISBN: 978 963 406 254 7

Fülszöveg: A Venda barbár birodalmában foglyul esett Lia és Rafe számára alig van esély a menekülésre. Kaden, hogy megmentse Liát, akit korábban meg kellett volna ölnie, most azt állítja, hogy a hercegnő különleges adottságot birtokol – ez pedig felkelti a vendai komizár érdeklődését.

Semmi sem fekete vagy fehér többé. Rafe hazudott Liának, ám feláldozta a szabadságát, hogy megvédje. Kaden az életére tört, most mégis megmenti. A vendaiakról pedig, akiket Lia világéletében barbárnak hitt, kiderül, hogy távolról sem azok.
Liának meg kell küzdenie a neveltetésével, az adottságával és saját érzéseivel, miközben veszedelmes játékba fog az ellenséges főváros szívében… és döntései mindörökre megváltoztatják hazája, Morrighan és a saját sorsát.

Figyelem: ez a kritika cselekmény leírást tartalmaz. Ha a spoiler mentes kritika érdekel, kattints a következő linkre.

Ahogyan az első kötetben, úgy ebben a folytatásban is váltott szemszögből figyelhetjük meg a történet haladását: Lia, Rafe, Kaden és - szerencsére csak ritkán - Paulinéból. Ha az arányokat nézzük, akkor legtöbbször a főszereplőn, azaz Lián keresztül értesülünk a helyzet alakulásáról.

A könyv összesen hatvannégy fejezetes, ebből:

• 38 jut Liára
• 11 jut Rafe-re
• 11 jut Kadenre 
• 4 jut Pauline-ra

Számomra nagyon különös volt a könyv szerkezeti felosztása, a fejezetek ugyanis különböző hosszúságúak voltak, olvasásuk még csak körülbelül sem tartottak ugyanolyan sokáig. Nagyon rövidek voltak például olyankor, amikor nem a főszereplő szemszögéből íródtak (min. másfél oldal, max. három oldal). Volt azonban olyan, amikor három egymást követő fejezet is Lia szemszögéből íródott, az első nyolc és fél, a következő másfél, a harmadik pedig tizenkét oldalas volt; habár valóban egymástól elkülönülő történéseket dolgoztak fel, nagyon furcsa volt ez a hatalmas különbség. Visszanézve ez volt a helyzet már az első kötetnél is, de akkor valahogy nem keltette fel a figyelmemet úgy, ahogyan most.

A szereplők

A fontosabb szereplők továbbra is ugyanazok, mint az első kötetben, azaz:

• Lia - Arabella Celestine Idris Jezelia, morrighani hercegnő
• Rafe - Jaxon Tyrus Rafferty, Dalbreck hercege és egyetlen örököse
• Kaden - vendai orgyilkos
• Pauline - Lia egykori szobalánya és legjobb barátnője

De most kiegészül a Komizárral, aki a könyv végéig a legtöbb jelenetben szintén szerepel. Magáról a Komizár személyéről keveset tudunk meg ebben a kötetben. Calantha és Kaden úgy gondolják, hogy egykor jó ember volt, én azonban kételkedem abban, hogy valaha más lett volna a személyisége. A segítségét legalábbis ebben a részben mindig manipulatív hátsó szándékkal nyújtotta, így kedveltetve meg magát a néppel és környezetével.

Liának is saját céljai elérésére érdekében kegyelmez meg, amikor látja, hogy milyen szívesen fogadják őt a vendaiak többsége. a lány karizmája hatással lévén népére, úgy dönt, hogy maga mellett tartja (esküvővel) a lányt, de a férfi megmutatja szeme fehérjét amint az több "követőre" lel, mint az tetszene a Komizárnak.

Egy másik új szereplő Calantha, az előző Komizár bántalmazott lánya, akit az új (azaz aktuális) Komizár mentett meg (ezzel is népszerűségre téve szert, hiszen a lányt sokan szerették). A lányt gyakran megverte apja, az egyik ilyen alkalommal majdnem bele is halt sérüléseibe. Szeretője, aki az esemény kiváltó oka volt , el is hunyt az véreskezű apa által okozott sérülésekbe. A Komizár iránt érzett hála miatt nehezen tudja eldönteni, hogy kinek az oldalán áll.

Karakterfejlődés leginkább Kaden esetében történik. Az olvasó is megismeri történetének egy részét, így könnyebb vele szimpatizálni. Kiderül ugyanis, hogy egy Merighani nemes törvénytelen gyermeke, akit anyja halála után bántalmazott az apja, majd eladott egy koldus csoportnak. A koldusok éheztették a gyermek Kadent, hogy jobban megeshessen rajta az emberek szíve és így több pénzt tudjon kéregetni. Ha nem tért vissza elegendő pénzzel, akkor megverték. Ilyen állapotban talált rá az akkor még orvgyilkosként tevékenykedő jövendőbeli Komizár, és magával vitte, megmentve a gyermek életét. A férfi bosszút esküdött apja ellen, minden egyes tette ezt szolgálja és a tervezett morrighani háborút is eszköznek tekinti célja elérésében.

Kaden végtelenül hálás a Komizárnak, erős kötelék fűzik őket egymáshoz, már-már testvéri szeretet. A férfi Lia iránt érzett érzelmei azonban rossz hatással vannak erre a kapcsolatra és tanúi lehetünk a két szereplő eltávolodásának.

Lia tovább erősödik, óvatos szárnypróbálgatásokba kezd az adottságát illetően, habár még nehezen tudja elfogadni a természetnek ezt a logikusan megmagyarázhatatlan oldalát. Tartózkodása miatt mindent racionálisabban próbál megközelíteni mint általában, és éppen ez akadályozza meg szerintem abban, hogy képességének teljes hatalmát élvezhesse. Minél több különös dolog történik vele, annál földhözragadtabban gondolkozik, ez pedig megnehezíti adottságénak kiteljesedését. A főszereplőnk azonban ebben fejlődik leginkább a regény során, a végére már úgy éreztem, hogy kezdi elfogadni a dolgokat.

Rafe viszonylag háttérszerepbe kényszerül, legnagyobb sajnálatomra. Belőle merít Lia lelkierőt a mindennapokban, de ennél sajnos nincs nagyobb szerepe, hiszen a szökést sem ő szervezi. A rab státusz miatt és a lelki manipulációi sikerének érdekében a Komizár általában távol tartja őket egymástól, így ebben a kötetben sokkal kevesebb a romantikus jelenet, azok viszont nagyon jók, hiszen ilyenkor lélegezhet fel az olvasó, amolyan "szünet" szerepet töltenek be. 

 

Lia sorsa

Lia sorsát úgy tűnik, hogy egy szokásos kiválasztottságra utaló jövendölés, jóslat határozza meg, amely a következőképpen hangzik:

Morrighan ágyékából,

a pusztulás távolából,

uralkodók fondorkodásából,

a királynő félelméből

remény születik.

A halál túloldalán,

a nagy szakadékon átkelvén,

ahol az éhség lelkeket zabál,

ezer könnyet sírnak majd el.

A sárkány feléled majd,

ezer arcot vesz fel,

becsapja az elnyomottakat, összegyűjti a gonoszokat,

istenként, megállíthatatlanul csap le,

ítélete kérlelhetetlen,

törvénye hajthatatlan,

elrabolja az álmokat,

eltapossa a reményt.

Míg egy hatalmasabb nem támad,

a nyomorúság gyermeke,

aki gyenge volt,

akit meghurcoltak,

akit karommal és indákkal jelöltek meg,

aki titokban kapta meg a Jezelia nevet.

A sajátjai árulják el,

megverik és megalázzák,

mégis felfedi a gonoszt,

mert a százarcú sárkány

nem ismer határokat.

És meglehet, hosszan vártok,

de az ígéret hatalmas:

a Jezeliának nevezett

élete lesz az áldozat

a ti életetek reményéért.

1. versszak: ez a leírás bármilyen morrighani uralkodótól született személyre illik, lehetne akár Lia egyik testvére, de akár lehet egy már meghalt, vagy még meg sem született ember is.

2. versszak: ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy a vers Liáról szól, akkor ez a leírás vonatkozhat arra az időszakra, amikor a hercegnőt rabként Terravinből Vendába viszik, hiszen egy sivatagon kelnek át, majd a folyó felett egy hídon Vendába. Persze jelenthet teljesen mást, és talán szó szerint a halálra vonatkoztatható, nem pedig egy halott vidékre, főleg ha arra gondolunk, hogy a második kötet végén Lia a halálán van.

3. versszak: a korábban vázolt feltételezésből kiindulva, az első kötet olvasása után azt gondoltam, hogy ez a rész a Komizárról szólhat, hiszen láthatóan nem csak Vendaiakat gyűjtött maga köré: Kadenről például kiderült, hogy morrighani származású. Szintén illik a Komizárra az a kijelentés, hogy elnyomottakat használ ki, hiszen Kadenről és Ebenről is tudni lehet, hogy a morrighani rendszer keményen elbánt velük, menekülniük kellett az országból. Valószínűleg az ilyen emberek ellenérzéseire épít a Komizár, hiszen őket lehet legjobban fanatizálni. Az ezer arc pedig utalhat arra, hogy milyen manipulatív személy, más-más arcot mutat attól függően, hogy mit akar elérni.
A második kötet végén azonban Lia halálosan megsebesíti a Komizárt. Habár nem látjuk konkrétan, hogy meghalt (szerintem nem is), ha ez mégis megtörténne, akkor ez a versszak nem szólhat a Komizárról. Ez esetben azonban talán nem is egyetlen személyről szól, hanem általánosan az emberekben rejlő gonoszra utal, hiszen rengeteg emberről kiderül, hogy elárulták népüket, sokan akarhatják ezt a háborút.

4. versszak: ez az a rész, amely egyértelműen Liára utal. A lány kavahja (a hátára festett tetoválás) a morrighani és a dalbrecki királyság jelképeinek összefonódását ábrázolja: az oroszlán és a szőlő indák, tehát szó szerint "karommal és indákkal jelölték meg". Liát valójában Arabella Celestine Idris Jezeliának hívják, beceneve a Jezelia rövidítése. A nevet édesanyjától kapta úgy, hogy apja nem egyezett bele.
Az utolsó versszaknak csupán az első szava, a "Míg" szócska utal arra, hogy mi lehet Lia feladata: valószínűleg a "sárkányt" kell megállítania valahogy.

5. versszak: az ötödik és a hatodik új, eddig ismeretlen versszakok, amelyekre csak a második rész végén derül fény. Az, hogy a "száz arcú sárkány nem ismer határokat" alátámaszthatja azt az elméletet, miszerint nem egy személyről, hanem egy szervezetről, vagy az emberi gonoszság általános megszemélyesítéséről van szó. Jelentheti azonban azt is, hogy a Komizár hatalma mindenhova elér, előle nem menekülhet senki.
Az, hogy a sajátjai elárulják utalhat arra, hogy a morrighaniak hátat fordítottak neki: először amikor vérdíjat tűztek ki rá, majd amikor elhitték, hogy saját akaratából lett a Komizár felesége, és árulónak bélyegezték. Szólhat azonban egy jövőbeni árulásról, talán Rafe, vagy Pauline részéről (nagyon remélem, hogy nem).

6. versszak: ez a versszak szerintem Lia halálát vetíti előre, hiszen majdnem azt mondja, hogy életével kell áldoznia a nagyobb jó érdekében.

 

Venda

A többi királyságról nem igen esett szó ebben a kötetben, azok szokásairól és hitrendszeréről az előző kötet kritikájában olvashattok, ezen a linken.

Többet tudtunk meg viszont Venda politikai struktúrájáról. Az országot a Komizár irányítja. Az emberből Komizár csak akkor lehet, ha megöli az elődjét (ez az összes hatalmi pozícióval így van). Állítólag a pozíció rejtette életveszély miatt nem olyan gyakori a váltás. A Komizár munkáját egy tanács segíti, amely a következőkből áll:

• 10 rahtan: jelentése - aki soha nem hibázik. A Komizár legmegbízhatóbb emberei, fő tanácsadói. A rahtanok egyike az orgyilkos.
• 14 kormányzó: Venda 14 tartományának vezetői
• 5 chievdar: katonai vezetők
• a Komizár

Venda kopár vidék, ahol nehezen terem meg az élethez szükséges élelem. A nép tehát többnyire éhezik, főleg mióta egy hatalmas sereget is etetnie kell. Az ott élők ebből adódóan nagyon babonásak, hisznek a régi énekekben, reménykedni akarnak, ezért könnyen manipulálhatók. Csak egy szokásukról szerzünk tudomást, egy különös asztali áldás féleségről, amely egy köszönetmondó szöveg elmondása után, egy csont övre akasztásával zárul.

 

Helyszín

Venda fővárosa (Sanctum) nagy valószínűséggel az "egykori" Washington területén fekszik, a városnézés közben ugyanis Kaden megmutat Liának néhány romot. Az egyik ilyen egy egykori, majdnem száznyolcvan méter magas torony szerű építményé, amelyet az Ősök egy vezetőjük emlékére állítottak. A másik egy szobor, amely "egy férfi fejét és vállait ábrázolta. Az arc nem egy isten tökéletes arca volt, nem is az ideális katonáé. Különös árnyakkal bírt: a homloka túl széles volt, az orra hatalmas, kiemelkedő járomcsontja miatt úgy tűnt, mint aki éhezik." Szerintem az egykori National Mall parkban állnak és a Washington-, illetve a Lincoln-emlékművek romjait csodálják. A leírás mindenesetre illik rá, a fehér márvány, a templomszerű épület romjai a szobor mögött mind-mind az Egyesült Államok fővárosának két legismertebb emlékműjére utal.

Azt gondolom, hogy mindez alátámasztja a hipotézisemet, mely szerint a regény egy posztapokaliptikus jövőben játszódik. Habár naivan úgy gondoltam, hogy Európa egykori területén zajlanak a könyv történései, megelégszem Amerikával is. A klíma azonban különös, de ezt okozhatta az "apokalipszis".

 

Kérdések

Az első kötet elolvasása után maradtak bennem kérdések. Lássuk, hogy kaptunk-e rájuk választ.

1. A vendaiak miért is támadják szomszédaikat/mik a Komizár motivációi? 

A Komizár csak még több hatalmat szeretne, illetve egy termékenyebb, kellemesebb klímájú országot. Több ezres sereget állított fel ennek elérése érdekében és az Ősök könyveiből rengeteg katonai eszközt (lőszer, stb) épített, mindezt persze népe jólétének árán, hiszen mindezek költségeit egyre nehezebben tudják megfizetni.

2. Kaden múltjában mi történhetett, ami Vendába taszította? 

A férfi egy morrighani nemes törvénytelen fia volt. Apja bántalmazta, majd anyja halála után eladta őt koldusoknak, akik éheztették őt. A Komizár ebből a helyzetből mentette ki, így nyerve el bizalmát és örök hűségét, amelyet a morrighaniak ellen érzett gyűlölet is táplál.

3. Mi pontosan az adottság? 

Az adottságról még nem derült ki sok minden, de jelenleg úgy tűnik, hogy ősök által "suttogott" vagy "énekelt" megérzés szerűség. A regény közepétől fogva még emberi alakot, Venda személyében meg is jelenik Liának.

4. Mire lett Lia "kiválasztva"? 

Ez még nem derül ki pontosabban, habár az erről szóló vers bővült két versszakkal. Majdnem biztos, hogy valamilyen áldozatot kell hoznia, hacsak nem ő az áldozat, azaz életével kell áldoznia.

5. Mi vagy van-e a királyságok között történelmi és kulturális kapocs? 

Van, de nem derült fény részletekre.

6. Miért nem bízik egymásban a morrighani és a dalbercki királyság? 

Csak annyi derült ki, hogy többször is átverték egymást, illetve hogy Dalbreck igényt tart egy kikötőre, amely szerinte őt illeti.

7. Most komolyan, Eben lovának megölése előtt mit mond Lia vendaiul? Ez csak engem foglalkoztat? 

Nem derült ki, de elég csúnya lehetett.

Újabb kérdések is felmerültek:

1. Megbízhatunk-e Gwynethben? Hiszen megtudjuk, hogy a Kancellártól született gyermeke, neki kémkedett sokáig.

2. Lia népe miért hiszi el, hogy önszántából megy feleségül a Komizárhoz azok után, hogy Pauline szólt Lia testvéreinek arról, hogy a lányt elrabolták? 

3. Meghalt-e a Komizár? Ha igen, ki veszi át a helyét és ő is akar-e majd háborút?

4. Túl éli-e Lia a sérüléseit? Ha igen, most hova mennek?

5. Miért nem maradt Lia, hogy ő legyen az új Komizár miután megölte az előzőt? Hiszen ezzel talán megakadályozhatna egy háborút.

 

Összesítés

Nagyon tetszett a regénynek ez a folytatása, amint ez a bőbeszédű kritikámból talán érződik is. Természetesen számítottam a váltott szemszögre, hiszen furcsa lett volna most váltani, mégis zavart néha, leginkább akkor, amikor Pauline-ra váltottunk. Ezek a részek szerencsére rövidek voltak, de szerintem feleslegesek, hiszen mindezt később Liának is elmesélhette volna barátnője, vagy más szemtanú.

A regény továbbra is jól kidolgozott. bonyolult kultúrával és hitrendszerrel operál, ami reálissá, könnyen elképzelhetővé varázsolja a történetet. A szereplők is emberiek, nem tökéletesek, megvannak a maguk hibái, mégis szerethetők. Jól működik Rafe és Lia kapcsolata, és a Kadenhez fűződő testvéri érzelmek sincsenek eltúlozva, nincs kellemetlenkedő szerelmi háromszög (csak Kaden részéről, de szerintem ő úgyis Pauline-nal jön majd össze, hiszen ugyanazokkal a jelzőkkel illette a lányt, mint saját anyját, ez pedig jel).

Én mindenképpen ajánlom mindenkinek, aki szívesen olvas olyan regényt, amelynek erős női főszereplője van. Lia általában nem szorul segítségre, sőt, gyakran ő ment meg másokat. Nem az a típus, aki arra vár, hogy fehér paripáján megérkezzen a szőke herceg, hanem kezébe veszi az irányítást, és megoldja.

Oda vagyok Az árulás szívéért, és alig várom már a harmadik, egyben utolsó kötet megjelenését (habár nem tudom, hogy lehetne mindezt egy kötetben lezárni).

Ha kíváncsiak vagytok az első kötet kritikájára, ezen a linken találjátok.

Ezen a linken találhattok egyéb információkat a Gabo SFF és a Könyvjelző blogoknak köszönhetően.