Fordító: Lázár Júlia
Eredeti cím: Dash and Lily's Book of Dares
Kiadó: Tilos az Á könyvek
Kiadás éve: 2015
ISBN: 978 963 410 100 0
Fülszöveg: Kétféle ember létezik: aki imádja a karácsonyt, és aki szívből gyűlöli. Dash az utóbbi csoporthoz tartozik. Ám úgy tűnik, ez a karácsony más lesz, mint a többi: egy könyvesboltban – kedvenc írója műveinek szomszédságában – egy piros noteszt talál. A füzetke eredeti gazdája, Lily, aki rajong a karácsony minden szépségéért, különös rejtvényeket agyalt ki a szerencsés megtalálónak. Dash úgy dönt, belemegy a játékba. Elkezdik egymásnak küldözgetni a piros noteszt különböző kihívásokkal, mégpedig csodabogár rokonok és barátok segítségével. Hiszen idén úgyis mindketten szülők nélkül maradtak karácsonykor: az övék az élet és New York! És hogy Lily és Dash végül összetalálkoznak-e? És elég az a szerelemhez, ha két vadidegen – egy mogorva és egy széplélek – egy füzet lapjain levelezget egymással? Aki tudni szeretné a választ, olvassa el, milyen kihívásoknak kell megfelelniük, hogy erre egyáltalán esélyük legyen, és közben merüljön el a városok városának ünnepi forgatagában!
Vélemény: Hihetetlenül aranyos, szívet melengető történet arról, hogy nem szégyen másnak lenni, mint a többiek.
Általános iskolában és a gimi első éveiben nem nagyon voltak barátaim (kb nyolc évig), mert a mentalitásom és prioritásaim nem nagyon illettek kortársaiméhoz. Nem hibáztatom egykori osztálytársaimat, amiért kirekesztettek, vagy amiért nem barátkoztak velem, hiszen mint minden kapcsolat, ez is mindkét félen múlik. Egyszerűen nem illettünk össze, ez ellen pedig nem lehetett mit tenni. A baj viszont az volt, hogy ezt nem engedték nekem elfogadni. Nincs semmi baj a magánnyal, nincs semmi baj azzal sem, ha az ember nem olyan mint a többiek, társadalmunk azonban az összetartást részesíti előnyben és keményen bünteti azokat, akik ezt az egységet megbontják. A probléma akkoriban az volt hogy mindenki természetellenesnek tekintette a magányomat, és abban próbáltak megerősíteni, hogy ez ellen tennem kell. Rossz érzést keltett ez bennem, hiszen ez azt jelentette, hogy velem van valami baj, én nem működök megfelelően, más vagyok. Nagyon nehéz időszak volt ez nekem, és addig tartott, amíg rá nem ébredtem, hogy nem így van ez. Természetesen nekem is szükségem van emberi kapcsolatokra, de megvagyok magamban, és ezzel nincs semmi baj. Amikor erre ráébredtem, és végre meg tudtam békélni magammal, akkor tudtam csak jól érezni magam a bőrömben, akkor vált lehetővé a barátkozás is. Mert ha te nem szereted magad, akkor hogyan is várhatnád el, hogy mások szeressenek?
Miért is meséltem ezt el? A regény mindkét főszereplője különc, és ezzel rendben is vannak. Egy pillanatra sem merül fel bennük, hogy megkérdőjelezzék önmagukat, ahogyan környezetük (család és barátok) sem teszi ezt. Azt hiszem, ez a történet legszebb üzenete. Lily, Dash és barátaik mind különlegesek, egyikük sem átlagos, de egy pillanatra sem tesz úgy a regény, mint ha ez fura lenne, vagy természetellenes. Lily meleg bátyját, vagy Dash szellemileg visszamaradott legjobb barátját egyszer sem, vagy a lány és a fiú különleges stílusát, életfilozófiáját egyszer sem kérdőjelezi meg a regény, úgy mutatja be őket, mint ha semmi nem lenne ezeknél természetesebb. Nekem ez tetszett benne a legjobban. Ez az elfogadás, elfogadás nélkül nincs boldogság.
Na de hogy konkrétumokkal is szolgáljak a regénnyel kapcsolatban: a könyvet két szerző írta, első szám első személyben, Dash és Lily váltott szemszögéből. Általában nem szeretem az ilyet, de a kihívások könyvének vándorlása miatt mindenképpen van létjogosultsága, működik, és így nem zavart annyira.
 |
| Noxavis fanart |
A két főszereplő nagyon különc, néha egy kicsit túlzásnak is éreztem, de a fent említett okok miatt nem haragszom a szélsőséges személyiségekért, hiszen megfelel a célnak. Karakterfejlődés nem nagyon történik a regény folyamán. Dash megnyílik a végére, de úgy érzem, hogy már a történet elején benne volt a vágy, így nem igazán nevezném fejlődésnek, inkább kiteljesedésnek. Lily pedig semmit nem változik. Valahogy merészebbé kellene válnia a történet szerint, de én már az elején is annak éreztem, szóval nem tudom... Mindkettőben benne volt már az első oldalaktól fogva a potenciál arra, amivé váltak, ezért volt kevésbé érzékelhető a fejlődés (húha, gondolom érezni, hogy most írás közben gondolkodom; bocs, de ez most így alakult).
A mellékszereplők, itt tényleg nagyon mellékes szerepet töltenek be: általában futárként, hírhozóként működnek, illetve kicsit színezik a történetet, de más dolguk nincsen, csak a másság normalitásának megerősítése.
A történet humoros, kedves, egyenletes tempóban halad előre, nincsenek benne váratlan fordulatok. Kiszámítható, de éppen ezért megnyugtató is, pont olyan, amilyennek egy karácsonyi regénynek lennie kell. Mindenképpen ajánlom mindenkinek, forrócsoki vagy meleg tea kíséretében bearanyozza majd a téli estéket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése