Gyilkosság világvége előtt

Író: Ben H. Winters
Fordító:Falvay Dóra
Eredeti cím: The Last Policeman
Kiadó: Agave kiadó
Kiadás éve: 2015
ISBN: 978 615 552 239 0

Fülszöveg: Mi értelme gyilkosok után nyomozni, ha hamarosan úgyis mind meghalunk?

Hank Palace nyomozó már számtalanszor szembesült ezzel a kérdéssel, mióta a 2011GV1 jelű aszteroida megjelent a kutatók radarján. Többé ugyanis nincs esély a megmenekülésre, nincs remény. Csupán hat hónapnyi drága idő maradt a becsapódásig, aztán a Föld elpusztul. A visszaszámlálás során lenyűgöző képet kapunk az apokalipszisbe rohanó Egyesült Államokról: gazdasága összeroppant, a termény a földeken rohad. Zsúfoltak a templomok, zsinagógák. Az emberek világszerte hagyják félbe munkájukat – de nem úgy Hank Palace.

Ő a végére akar járni egy látszólagos öngyilkosságnak, abban a városban, ahol hetente tucatjával történik ilyesmi – csakhogy ez az egy valamiért gyanús neki. Ő az egyetlen, aki mindenáron tudni akarja az igazat, ám nyomozása során sokkal keményebb kérdésekkel is szembesülnie kell annál, mint hogy „ki a bűnös”: Milyen alapokon áll civilizációnk? Mit ér egy élet? Mit tenne bármelyikünk, mit tennénk igazából, ha tudnánk, hogy napjaink meg vannak számlálva?

A krimi mellett a sci-fi felé is kitekintő Gyilkosság világvége előtt a bűnügyi rejtély megoldását egy közelgő apokalipszis előterébe helyezi. 2012-es megjelenését követően viharos kritikai sikert aratott, és Winters megkapta érte a műfajban legrangosabbnak számító Edgar Allan Poe-díjat, az Amazon pedig beválogatta az év legjobb száz könyve közé.

Vélemény: A legrosszabb amit tehetsz egy könyvvel az, ha magas elvárásokkal állsz neki az olvasásnak, hiszen az is egyfajta előítélet, ráadásul olyan, aminek lehetetlen megfelelni. Még nem jelent meg magyarul a regény, amikor én először hallottam róla, és tűkön ülve vártam, hogy mikor is tarthatom végre kezemben a saját példányomat. Nos, megtörtént, elolvastam.

Azt gondolom a magyar kiadás legnagyobb problémája a könyv címe és a fülszövege. A regényt ugyanis úgy írták meg, hogy sokáig "nem tudni", milyen katasztrófa következtében viselkedik a társadalom úgy, ahogy. A magyar kiadás azonban a címben, a borítón és a fülszövegben is lelövi a poént, így pedig rém unalmassá válik a könyv egy-egy részlete, amiben információkat csepegtet a főszereplő a Földet és az embereket sújtó tragédiáról. Emiatt megint olyan könyv volt ez számomra, amelyiknek első felét nem igen tudtam élvezni, a második felét azonban mindenképpen érdekesnek találtam.

A másik probléma számomra, hogy többször is megakadtam gépelési hibákon. Tudom, hogy általában marad egy-kettő, de az utóbbi időben olvasott könyvekben én nem találtam (vagy nem volt annyira észrevehető), így a regény olvasása közben mindig megakadtam rajtuk. Az egyik mondatban pedig egyenesen úgy éreztem, hogy egy egész szó hiányzik, mert valahogy nem volt értelme, lógott a levegőben.

Utánanéztem a kiadás folyamatának, és teljes mértékben megértem, hogy mennyi munka és fáradság van emögött. Én magam is fordítok (habár nem műfordítással foglalkozom), így ismerem a munkafolyamatot, a nehézségeket. Tudom, hogy a műfordítást nem fizetik meg rendesen, értem, hogy a fordító talán egyszerre több könyvön is dolgozik, ahogyan a szerkesztő is. Mindezek ellenére azt gondolom, hogy az olvasó egy termékért fizet (nem is keveset), a pénzéért pedig a lehető legjobb minőséget kell kapnia. Nem célom bárkit is megbántani, és nem is akarok pocskondiázni. Azt gondolom azonban, hogy a "megértés" egy dolog, az "elfogadás" pedig egy másik. Attól, hogy megértem az okát, nem kell elfogadnom. Ha csak csendben tűrném, hogy a pénzemért rossz minőségű terméket kapok, akkor magamra vethetnék amiért folyton újabb hibás könyveket kell olvasnom, ha pedig elmondom a véleményemet, akkor reménykedhetem abban, hogy ezt építő jellegű kritikának fogják majd fel az illetékesek, és tesznek majd valamit a fejlődés érdekében.

Mindezekkel együtt, körülbelül a könyv felétől kezdtem igazán élvezni a történetet, amikor jobban beindul a nyomozás. Korábban is voltak érdekes pillanatok, főleg azok tetszettek, amelyek a közelgő tragédiával kapcsolatos társadalmi reakcióját mutatták be. Tetszett, hogy nem a kollektív pánik mellett döntött a szerző, hanem vette a fáradtságot, és végig gondolta, hogy a különböző személyiség típusok vajon hogyan viselnék a közelgő biztos halál gondolatát. Van, aki továbbra is rendesen járna munkába, a normális életbe kapaszkodna, mások mindent feladnának a boldogság hajszolásáért, bakancslistájuk tételeinek teljesítéséért, egyesek beleőrülnének, mások katatón állapotba kerülnének. A lehetőségek tárháza végtelen, hiszen minden ember más, így hát máshogy is reagál egy ilyen hírre.

Na de mi motiválhatna egy embert gyilkosságra, ha nem sokára úgyis meghal mindenki? Ez volt a történet legfőbb kérdése, aminek megoldására rá kellett jönni ahhoz, hogy kiderüljön az igazság és meglegyen a tettes.

Személy szerint én a gyilkos első megjelenésének pillanatában tudtam, hogy ő lesz az, habár a motivációban nem voltam biztos. Ez egy másik oka talán annak, hogy nem tudtam úgy élvezni ezt a történetet, ahogyan szerettem volna, hiszen nem viseltem türelmesen azt, hogy a nyomozó nem gyanakszik eléggé az illetőre. Mindezek ellenére nem találtam rossznak a könyvet, talán inkább az olvasás körülményei, a hangulatom nem voltak megfelelőek.

Így mindenképpen ajánlom abban az esetben, ha szívesen olvasol disztópikus, világvégéről szóló realisztikus történeteket, ha szereted a krimi műfaját, és ha nem zavar, ha regény lassan halad csak előre.

(A borító nagyon tetszik, szeretem az egyszerűségét, de még jobbnak találom az eredeti amerikai borítót.)