Megkarcolt élet

Író: Kate Bennett
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2016
ISBN: 978 615 525 2877




















Fülszöveg: Scarlett Anderson sikeres írónő. Könyvei a sikerlisták élén állnak, életének eseményeit rajongók hada figyeli árgus szemekkel. Művei megfilmesítésre várnak, és az egyik legnagyobb csatorna tévésztárja ostromolja szerelmével
Scarlett Anderson rettegő nő.
Éjszakánként rémálmok kínozzák, sokszor mintha kihagyna az emlékezete, és körülötte egyre csak szaporodnak a gyanús, megmagyarázhatatlan dolgok. Mélyen eltemette magában az időt, mikor Ted, szadista férje rabságban tartotta, s rajta élte ki perverz vágyait. Egy ördögi pszichopata, akitől csak gyilkosság árán sikerült megszabadulnia…
New York környékén a titokzatos Marionett Mester szedi áldozatait. Fiatal nőket, akiket megkínoz, megöl, majd perverz módon a nyilvánosság elé vet. A rendőrség tehetetlen, a szálak azonban mintha egyre inkább Scarlett Anderson irányába vezetnének.
Kate Bennett debütáló thrillere folyamatosan izgalomban tartja olvasóját, miközben az első betűjétől az utolsóig fokozza a feszültséget.

Vélemény: Nem jelöltem a molyon, hogy olvastam a könyvet, ennek pedig két oka van: 1. egy ültömben olvastam ki az egészet, mire észbe kaptam volna, már nem lett volna értelme bejelölni ; 2. nem tudom hogyan csillagozzam, mert egyszerre adnék neki kettőt és ötöt. Na de mi ennek az oka?

A regény első szám harmadik személyben íródott. A regény különböző "fejezetei" két személyre osztódnak, váltakozik a történetvezetés szemszöge. Egy fejezet mindig egy dátum és egy város megnevezésével kezdődik. Az elején összezavart a dátum/helyszín dolog, amíg hozzá nem szoktam, hogy azt jelenti inkább, hogy "és eközben valahol máshol". A regény enyhe thriller, már-már a krimi műfajába sorolható.

Olvasás közben azonnal érezni, hogy első könyves íróval van dolgunk. A történet románcának kidolgozása például stílusában inkább hasonlít az olcsó ponyvákéhoz, ez pedig hatalmas ellentétben áll a pszichés állapot mélységeit ábrázoló részekkel. A két szál valahogy nem illett össze: az egyik rózsaszín ködben úszott, a másik pedig a sötétség legmélyebb bugyraiban vert tanyát, a kontraszt pedig hatalmas. Mivel a regény első felének többsége a románccal foglalkozik, nehezemre esett az olvasást folytatni, csakis a sorozatgyilkos szálnak köszönhető, hogy nem tettem le végül a könyvet, és milyen jól tettem. Az első pánikrohamoktól fogva (azaz a könyv kb. közepétől) válnak végre érdekessé a dolgok. A szerelem még ott, van, de már nem azé a főszerep, így már nem is zavaró, sőt egyre értékesebbé válik ahogy halad a történet.

Nagyon tetszett maga az alapötlet. Általában nem olvasok thrillereket, vagy a krimik thrillerhez hasonlító típusait, így lehet, hogy emiatt érzem annyira egyedinek az alapgondolatot. Mindenesetre megfogott a bántalmazás pszichés utóhatásainak felhasználása a sötét hangulat megteremtéséhez. Hozzá tenném, hogy a szerző a részletekig kidolgozottan, hitelesen ábrázolta a főszereplő által érzett lelki fájdalmat, látszik, hogy találkozott már ezzel (lásd. szerzői adatlap). Fontos, hogy a saját tapasztalat nem kisebbíti az érdemet, hiszen ez nem feltétlenül könnyíti meg azt, hogy szavakba öntse ezeket az érzéseket, ehhez más készségek és tudás szükséges, amivel láthatóan rendelkezik az írónő.
Különösen elnyerte tetszésemet, hogy a hitelességnek köszönhetően a könyvet arra is fel lehet használni, hogy megértsd egy bántalmazott személyek lelkivilágát. Miért nem hagyja el a bántalmazót? Miért nem fordul segítséghez? Ezek mind olyan kérdések, amiket feltesznek azok az emberek, akik még soha nem éltek meg hasonló helyzetet és nem értik az illető viselkedését. Bemutatja az alá-fölé rendelt viszony súlyos pszichés hatásait: a bántalmazó valóban az érzelmi zsarolás a lelkiismeret-furdalás keltésével operál, ez a lelki terror pedig teljesen legyengíti az elszenvedőt, aki így képtelen elég bátorságot, de főleg magabiztosságot ahhoz, hogy elhagyja a másikat. A másik nehezítő körülmény, hogy gyakran kell szembesülnie azzal, hogy nem hisznek neki, vagy őt hibáztatják a helyzetért, így pedig nem talál segítséget az illető.
A rémálomnak pedig akkor sincs vége, ha az ember kiszabadul egy ilyen helyzetből, hiszen a félelem, a bizonytalanság sokáig megmarad, illetve újra fel kell építenie a személyiségét, ehhez pedig rendkívül nehéz, szomorú, félelmetes folyamat vezet.

A karakterek hagynak maguk után némi kívánnivalót. A főszereplőt részletesen kidolgozta a szerző, mély, rétegelt, sokszínű. Az ember együtt érez vele, mert részletesen bemutatja életének nehéz pillanatait, megnyert és elveszített küzdelmeit. Nagyon megszerettem Scarlettet. A többi szereplővel viszont nem ez a helyzet. Habár tudjuk, hogy a lány szerelme, Daniel Soretto is kemény dolgokat élt meg, egyszer sem részletezik, hogy mi is történt vele kiskorában. Persze sejtjük, hogy elmondta Scarlettnek, de mivel én olvasóként nem tudok róla semmit, igazságtalannak érzem a helyzetet az után, hogy a lány meg részletesen elmesélt neki mindent. Kiegyensúlyozatlannak éreztem emiatt a kettejük viszonyát, a nagy megértést és bizalmat pedig nehezen érthetőnek.
A többi mellékszereplővel is hasonló a helyzet, megjelennek, de mivel kevés információval rendelkezünk velük kapcsolatban, két dimenziósak maradnak. Talán a nyomozó volt az egyetlen karakter, aki Scarletten kívül hús-vér embernek hatott.

Mindez persze ne riasszon el titeket a regény elolvasásától, hiszen ahogy az első mondatban írtam: egy ültömben kiolvastam, annyira tudni akartam, mi a vége. Igazából, ha átlendülsz a regény első felén, akkor nagyon izgalmas történetet tartasz a kezedben, mindenképpen érdemes neki esélyt adni. Na és valljuk be, sokan szeretik a nyálas romantikus részeket, szóval egyéni ízlés kérdése, hogy kinek mi tetszik.
Én ígéretesnek tartom Kate Bennett első regényét. Érezni rajta, hogy még csak szárnypróbálgatás, de azt is, hogy egy nap képes lesz magasra lendülni. Mindenképpen kíváncsi lennék a következő regényére, úgy érzem meg van benne minden, ami egy jó írónak kell.