2015. június 15., hétfő

Kimaradt klasszikusok

Csatlakozom Reához (letehetetlen) és én is elolvasom a valamilyen oknál fogva kimaradt klasszikusokat. A molyon van ebben a témában kihívás is, amelynek keretében decemberig 15 klasszikust kell elolvasni. A kihíváshoz a felsorolt 104 könyv közül kell választani.

Eddig elolvastam:

Emily Brontë: Üvöltő szelek

Emily Brontë stílusa fantasztikus, ezt aláírom, de ez a történet… Valószínűleg nem nekem találták ki. A főszereplők kiakasztanak önzésükkel és néha a butaságot súroló viselkedésükkel. Ennek ellenére az szerző tehetségének köszönhetően élvezhetőnek találtam az olvasást, de biztos, hogy nem veszem újra kézbe ezt a könyvet.










Émile Zola: Hölgyek öröme

Elkövettem azt a hibát, hogy a sorozat megnézése után olvastam el a könyvet. Úgy érzem ez tipikusan az az eset, amikor fordítva kellett volna, hiszen így mindkettővel szemben más elvárásokkal indul az ember.
Zola stílusával természetesen nincsen baj, csupán a szereplők különböznek nagyon a sorozatbeli változattól. Mivel a XX. század elején játszódik, a nőkkel teljesen máshogy bántak, mint most. Octave Mouret, a tulajdonos elég idegesítő jellemmel bír és olyannyira különbözik a fiatal Denise-től, hogy én nehezen tudtam felfogni, miért is szerettek egymásba. A lány itt sokkal kisebb szerephez jut, sokkal kevesebb ötlete is van.
Ne tévesszen meg titeket ez a kritika, mert biztos vagyok abban, hogy sokkal jobban tetszett volna a regény, ha előbb olvasom el, mint hogy megnézem a sorozatot.



Charlotte Brontë: Jane Eyre

Minden egyes alkalommal elképeszt, hogy milyen fantasztikusan megírott regényt volt szerencsém olvasni. A főszereplő egyértelmű Disney-s (gonosz mostoha mellett felnövő árva lány beleszeret az első férfibe, akivel találkozik) vonásait és naivitását figyelmen kívül hagyva, a történetvezetés és a mellékszereplők kidolgozottsága példa értékű. Már az első oldalaktól magába szippant a történet, és nem enged, hiszen olyan könnyű Jane-nel együtt éreznünk, hogy mindenképpen tudnunk, kell, hogyan alakul sorsa.
A történet átmehetne az említett szórakoztatóipari társaság stílusába, nyálassá válhatna az egész, de a háttérben megbúvó sötét titkok, tragédiák, a férfi szereplő összetettsége és a romantikus száll olyan erős és kidolgozott, hogy az embernek mégsem jut eszébe olvasás közben, hogy mennyire hasonlít a történet a gyerekkorunkban látott mesékhez.
Nekem nagyon tetszett, mindenkinek melegen ajánlom ezt a klasszikust.


 


Guy de Maupassant: A szépfiú

Guy de Maupassant stílusa nagyon tetszik, ez a történet azonban nagyon távol áll tőlem. Egyszer már olvastam, reméltem, hogy így érettebb fejjel jobban tudom majd értékelni a regényt, de sajnos nem ez történt.
Egyszerűen nem tudom élvezni az olyan történeteket, amelyekben megcsalás is szerepel, ez a regény pedig semmi másról nem szól, csak erről és a nők kihasználásáról. Egy csinos pofa, és minden ajtó megnyílik az ember előtt. Az értékelésem tehát ezt, nem pedig az irodalmi értéket tükrözi.








Lev Tolsztoj: Anna Karenina


Mostanában szerencsésem kifogom a megcsalás témakörben játszódó regényeket, amik garantáltan nem fognak tetszeni. Mint sok más klasszikus szerző esetében, Tolsztoj stílusával sincsen semmi gond. Gyönyörűen fogalmazza meg a szereplőket mardosó érzelmeket, a tájat, a hangulatot. A témából adódóan azonban nem tetszett a regény, főleg a főszereplő miatt, aki az őrületbe kergetett. Van egy szerető (oké, kicsit unalmas), megbocsátó férje, ő mégis minden lehetőséget megragad, hogy megbántsa, illetve minden hidat feléget maga mögött. Egyszerűen kiakasztanak az ilyen önző emberek, főleg regényekben.

2 megjegyzés:

  1. Jobban haladsz, mint én! :D A nagy Gatsby-t ajánlom, ha még nem volt meg ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még nem volt meg, úgyhogy köszi az ajánlást :) Be fogom szerezni

      Törlés