2015. június 3., szerda

Ha maradnék

Író: Gayle Forman
Fordító: Rudolf Anna
Eredeti cím: If I Stay
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2011
ISBN: 978 963 539 902 4
























Fülszöveg: Mia egész élete egy pillanat alatt hullik darabokra, és csak kérdések maradnak. Mit tegyen? Elmenjen? Maradjon? Szeressen?
Megindító, felkavaró, romantikus történet veszteségről, szeretetről és reményről. A bátorságról, hogy jól tudj dönteni, amikor a saját kezedbe kerül az életed.



Vélemény: Nehezen tudom szavakba önteni azt, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem ez a regény. Nem ezt tartom a legjobb idén olvasott könyvnek, témáját tekintve pedig furcsán csengene a "fantasztikus" jelzővel illetni.

A fülszövegből nem derül ki sok minden: Mia egy végzős gimnazista lány, aki nagyon jól csellózik. Egy havas napon szüleivel és öccsével beülnek a kocsiba, hogy meglátogassák régi ismerőseiket, de út közben baleset éri őket. Mia szülei ott helyben meghalnak, a lány és öccse állapota pedig kritikus. Mia kikerül a testéből, mindennek tudatában van, mindent lát és hall. Rájön, neki kell döntenie arról, hogy marad-e, vagy tovább lép.

---- Cselekményleírást tartalmazó rész következik (másképpen nem is lehetne róla beszélni) ----

Mondhatnám, hogy a szeretetről és a nehéz döntésekről szól, de úgy érzem, ennél sokkal több. A regénynek szerintem nincsen üzenete (akkor hogyan szólhatna sokkal többről? - merülhet fel bennetek a kérdés, jogosan). Nos, aki elolvassa a regény végén található utószót és a szerzővel készített interjút, kiderülhet számára, hogy igaz történet alapján íródott. Gayle Forman ismert egy olyan családot, amelynek minden tagja meghalt egy autóbaleset következtében. Az ő esetében azonban senki nem élte túl a balesetet, a család egyik tagja azonban a többiek után halt meg, mint ha ő döntött volna arról, hogy a szülei és testvére nélkül nem akar élni. A szerző saját bevallása szerint, ez az egész nem regénynek készült, nem tervezte kiadni. A gyász feldolgozásának, a barátai előtti tisztelgésnek egy formája volt, amolyan terápia féleség. A könyvben előforduló szereplők szerinte csak távolról hasonlítanak a barátaira, a karakterek többségét tehát nem róluk mintázta. A szerző testvére szerint például a főhős, Mia nagyon hasonlít Gayle-re (amivel ő nem ért egyet, szerinte Mia bátrabb és erősebb nála, sokkal jobban hasonlít Willowra), ezért is esett nehezére elolvasni a könyvet.
A könyv megírása közben a szerző maga állítólag nem tudta, a végén hogyan dönt majd Mia, hanem csak akkor derült ki számára is, amikor írás közben elérkezett ehhez a pillanathoz. Szerintem pedig onnantól fogva, hogy kiderül, Mia dönthet arról, hogy él-e vagy meghal, érezhető miképpen alakulnak majd a dolgok. Nem a személyes életútja, vagy a gondolkodás módja alapján érzi ezt az ember, hanem éppen hogy a szerzővel való kapcsolata miatt. Az első oldaltól fogva érezni szerintem, mennyire szereti őt Gayle Forman, és mennyire ragaszkodik hozzá. Legalább a regényében életben tarthatott valakit, ha már a saját életében nem tehetett semmit barátaiért.

A történetnek van egy romantikus szála is, mégsem nevezném romantikus regénynek ezt a könyvet. Különös, mert Adam és Mia kapcsolata valójában központi szerepet kap. Talán én nem éreztem úgy, hogy ez lenne a legfontosabb eleme, hiszen ugyanolyan erős szeretett fűzi a lányt a szüleihez és testvéréhez. Habár Adam nagyon sokat jelentett számára és a srácnak nagy szerepe van Mia végső döntésére, a szeretet, mint általános erő, sokkal jelentősebb pozícióba kerül, mint a szerelem. A szülei barátai, a nagyszülők, a nagynénék, nagybácsik és unokatestvérek, Mia legjobb barátnője és annak anyukája, Adam bandájának tagjai mind ott vannak a kórházban, mind szurkolnak neki és Teddynek. Szeretik őket és Mia minden kellemes emlékében jelen vannak. Úgy gondolom, hogy mindez a szeretet az, amely végül befolyásolja Mia döntését.

---- Cselekményleírás vége ----

Megint egy olyan regényt olvastam el, amibe nem az izgalom miatt szeret bele az ember, hanem az érzések miatt, amit olvasás közben keltett bennünk a szerző. Ez az őszinte, egyszerű történet szívtől szívhez szól, ebben van az ereje, ettől válik felejthetetlenné. A szerző több díjat is kapott érte, én magam azonban nem ezt tartom a valaha olvasott legjobb történetnek, habár megrázott és mindenképpen örökre megmarad bennem az élmény. Tetszett, így ajánlom mindenkinek, aki olvasna a veszteség feldolgozásáról és a szeretetről szóló komoly hangvételű regényt.

------------------------------------------------------------------------

A regénynek folytatása is van Hova tűntél? címen. Engem bevallom nem érdekel különösebben, hiszen a lényeg ebben a regényben elhangzott, úgy érzem egy folytatás csak rontana az élményen, sekélyessé tenné az eredeti történetet.

A könyv alapján azonos című film is készült, ami nagyon hű maradt a regényhez. Ha tetszett a könyv, akkor tetszeni fog a film is (illetve fordítva is igaz).


2 megjegyzés:

  1. Szerintem érdemes lesz ám belenézni a Hová tűntél?-be. Nem szigorúan vett folytatása vagy következménye az ennek a könyvnek, hanem egy másik történet, másik hangvétel, ami persze valamelyest kapcsolódik ide -- fura is lenne, ha nem kapcsolódna -- de másik világ. És nagyon jó is.

    Egyébéként meg abszolút megértelek, mert nekem se volt hozzá kedvem, nem is értettem, mit lehet még ezen folytatni, de hát a munka az munka, muszáj volt elolvasni :) Aztán kiderült, hogy még jobban szerettem, mint az elsőt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Poggi,
      Valószínűleg igazad van, nem lenne szabad ennyire elzárkóznom a dologtól. Annyira ideges lettem azonban, amikor elolvastam a fülszövegét. Három évvel a baleset után játszódik, Adam szemszögéből van leírva, már nincsenek együtt, mert Mia szakított vele, amikor a Julliardra ment...
      Úgy érezni - talán tévesen? - hogy ebben a regényben már csak a romantikán a hangsúly. Na meg miért szakítottak? Végül is többé-kevésbé neki köszönheti Mia, hogy él... Szóval kicsit kiakasztott a fülszöveg, de lehet, hogy csak időre van szükségem ahhoz, hogy kicsit el tudjak vonatkoztatni az első regénytől.

      Törlés