Dallos Sándor

Dallos Sándor (Győrszentmárton, 1901. október 31. – Budapest, 1964. március 10.) József Attila-díjas (1953) magyar író, újságíró, forgatókönyvíró.
Iskoláit Komáromban és Győrben végezte. 1925-től a Magyarság és az Új Magyarság című lapok újságírójaként dolgozott a fővárosban. Az 1930-as években tűnt fel szépirodalmi műveivel. 1945-1949 között a Hírlapnál dolgozott. 1949-1953 között a Magyar Nemzet, 1952-1955 között a Hunnia Filmgyár munkatársa volt.
Legnagyobb élménye a szegénység. Elbeszélései, regényei gyakran viszik az olvasót a munkanélküliek, a csavargók világába. Stílusa szuggesztív, bár művészete nem mindig mentes a naturalizmustól és a misztikától.
Regényeken és elbeszéléseken kívül számos filmforgatókönyvet is írt. Legfontosabb alkotása e műfajban a Szabó Pál regényéből készült Talpalatnyi föld, valamint a Semmelweis című film, amelyért József Attila-díjat kapott.
Munkácsy Mihály kétkötetes, regényes életrajza (A nap szerelmese, Aranyecset) első ízben 1957–1958-ban jelent meg. Ez a regény egyszersmind Dallos Sándor legnépszerűbb és legjelentősebb alkotása (forrás: Wikipédia).

Megjelent könyvei

Gomblyukban piros virág (regény, 1931)
Mint kóbor kutyák (elbeszélés, 1935)
Dunántúli legendás könyv (1937)
Az ember nyomában (önéletrajzi regény, 1938)
A vándor elindul (regény, 1938)
Mezei mirákulum (novellák, 1940)
A fehér ménes (elbeszélés, 1940)
Nagy János megadja magát (regény, 1942)
A nap szerelmese (Munkácsy Mihály életrajzi regénye, 1958)
Az aranyecset (Munkácsy Mihály életrajzi regénye, 1958)
Déli szél (elbeszélés, 1960)
Támadás a Szellő utcában (elbeszélés, 1975)
Élet az ecetfák alatt (elbeszélés, 1981)
Sátorom az ég (elbeszélés, 1986)