Fordító: Szabó István
Teljes cím: A képhamisító - Igaz történet Vermerről, a nácikról és a 20. száza legnagyobb képhamisítójáról.
Eredeti cím: The Forger's Spell
Kiadás éve: 2015
Kiadó: General Press
ISBN: 978 963 643 681 0
Fülszöveg: Mit tehet egy kisstílű festő, ha elismerésre vágyik, ám az mégsem adatik meg neki? Hogyan sáfárkodhat úgy vélt vagy valós tehetségével, hogy azzal mégis kivívja mások megbecsülését? Történetünk főhőse, Han van Meegeren úgy döntött, megleckézteti azokat, akik egy jó szóra sem méltatták művészetét. Elhatározta, hogy képeket hamisít, ráadásul nem is akárki, hanem a nagy Johannes Vermeer festményeit. És tette mindezt a második világháború idején, a németek által megszállt és felforgatott Hollandiában, a teljes zűrzavar közepette. Pitiáner bűnöző volt, vagy zseniális elme? Gátlástalan csaló vagy tehetséges művész?
A megtörtént eseményeket feldolgozó, lenyűgöző és lebilincselő történet egy hajmeresztő képhamisításról és három emberről szól: a nagyra becsült németalföldi festőművészről, Vermeerről, a Lány, gyöngy fülbevalóval és a Delft látképe alkotójáról; egy jelentéktelen holland festőről, aki úgy döntött, Vermeer bőrébe bújva teszi lóvá a világot, illetve egyik áldozatáról, Hermann Göringről, a fanatikus műgyűjtőről, a náci Németország egyik leghírhedtebb vezetőjéről.
Vélemény: Ezt a regényt a Könyvhéten szereztem be, és ez az egyetlen, amit amolyan coup de coeur-re vettem meg (megláttam, és bele szerettem). Vermeer a kedvenc festőm, minden érdekel, ami vele kapcsolatos, így mi is lehetne jobb egy, a képeinek hamisításáról szóló történelmi regénynél?
Természetesen ott helyben, a nagy tömegben és melegben nem tudtam beleolvasni a könyvbe, így gondolom el tudjátok képzelni meglepetésemet, amikor otthon elővettem, belelapoztam, és kiderült, hogy nem regényről van szó. Egyetértetek velem abban, hogy a fülszövegből ez nem derül ki?
Eleinte csalódottságomban félre akartam tenni, de aztán erőt vettem magamon - hiszen erre pénzt költöttem - és arra gondoltam, ha már megvettem, elolvasom. Nem lehet rossz, ha már Vermeerről szól... és milyen jól tettem!
Habár nem történelmi regény, a könyv nagyon olvasmányos, könnyen és gördülékenyen haladtam vele. Ha stílusát valamihez hasonlítani szeretném, akkor az élőszereplős dokumentumfilmek jutnak először eszembe. Biztosan láttatok már hasonlót: úgy tesznek egy dokumentumfilmet színesebbé és érdekesebbé, hogy bizonyos részeit színészek játsszák el, amolyan illusztrációként. Pont olyan érzés volt ezt a könyvet olvasni, mint egy nagyon jó ismeretterjesztő filmet megnézni. Valószínűleg nem veszem meg, ha tudom, hogy nem regény. Nagy hiba lett volna, mert nem csak tanulságosnak, hanem nagyon érdekesnek is bizonyult.
A szerző mindenféle szempontból világítja meg a helyzetet: a háborús időszak, a Vermeer-láz, a pszichológiai tényezők, a szakértők és a hamisítók mind górcső alá kerülnek. A legérdekesebb, hogy többször is kijelenti, a képhamisítók nem afféle Robin Hoodok, önérdekből cselekednek és nem érdemelnek csodálatot; végig úgy érezni azonban, mint ha van Meegerennek szurkolna, nem pedig a hírnevüket kockára tevő szakértőknek, akiket leginkább felfuvalkodott hólyagoknak, vagy a pénzüket szóró műgyűjtőknek, akiket tudatlannak tart. Ez a félig-meddig titkolt hozzáállás némi ironikus felhanggal fűszerezi a könyvet, amitől szerintem még érdekesebbé válik. Mindenképpen érdemes tehát megjegyezni: nem tudományos, objektív leírást kapunk a korról és történtekről, még ha tényeken is alapul a mű. Rengeteg levelet és naplót idéz a szerző, illetve több szakértőt is felkeresett a témában, így van némi tudományos megalapozottsága, de a sorok között erősen jelen van Edward Dolnick személyes véleménye is, amely könnyen befolyásolhatja az olvasót, ezért nem nevezhető tudományos értekezésnek a mű. Ne felejtsük el, hogy Dolnick újságíró, aki abból él, hogy felkelti az emberek figyelmét.
Ennek ellenére, vagy pont emiatt, nagyon élvezetes olvasmánynak találtam A képhamisítót. Mindenkinek melegen ajánlom, akit érdekel a festészet, Vermeer, a hamisítások, vagy az évszázad egyik legnagyobb átverése. A szerző a részletekbe menőkig vizsgálja van Meegeren sikerének titkát, ismerteti a képhamisítás nehézségeit és azok megoldásait. A művészet alvilágát és a művészettörténészek világát behatóan mutatja be, annak minden szépségével és hibájával együtt. Ami azonban leginkább megfogja az olvasót, az a jó és rossz közötti ingadozás. Van Meegeren meg nem értett művésznek tartotta magát, bosszúból kezdett hamisítani: átverte a nagyképűnek tartott szakértőket, és hőssé vált, amikor kiderült, hogy Göringet és magát Hitlert is megtévesztette. Festményeit mindenki szerette, habár Vermeer műveinek tartották. Mit gondoljon így róla az ember? Megbüntetni, vagy éljenezni kell? Művésznek, vagy csalónak kiáltsuk ki?
"Ez a festmény tegnap még több millió guldent ért, a világ minden részéről özönlöttek a szakemberek, a festmények szerelmesei, és fizettek azért, hogy egy pillantást vethessenek rá.Ma semmit sem ér, és az emberek az utca másik oldalára sem mennének át, hogy - akár ingyen is - megnézzék. Pedig a festmény ugyanaz maradt. De akkor mi változott meg?" - van Meegeren, a tárgyalásán.
Mindenképpen érdekes könyv, amelyet büszkén helyezek el a könyvespolcomra, "csak azért is" a történelmi regények polcára.
A Fake or fortune egyik epizódja is Han van Meegren hamisítványaival foglalkozik:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése