Eleanor és Park

Író: Rainbow Rowell
Fordító: Simonyi Ágnes
Cím: Eleanor és Park
Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2014
ISBN: 978 963 244 535 9



















Összefoglalás: Park Sheridan tökéletesen kigondolta. Ha senki sem látja, senki sem fogja zavarni sem. Ha láthatatlanná tud válni, mindenki békén hagyja majd. Eleanor Douglas akkor sem lenne képes eltűnni, ha megpróbálná. Minden túl sok rajta – őrült vörös haja, fantasztikus ruhái, a szokatlan bolondságok, amik elhagyják a száját. Mikor Eleanor feltűnik Park iskolabuszán, a fiú nem tudja eldönteni, hogy bátor-e, vagy kész öngyilkosság, amit csinál… De képtelen kiverni a fejéből a hozzá hasonlóan örök kívülálló lányt.
Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart örökké, de elég bátrak és elszántak, hogy mégis megpróbálják.
„Ebben a szexi, okos és gyengéd történetben a punk rock és az igaz szerelem lüktet. Az olvasók el fognak ájulni az Eleanor és Parktól.”  (Gayle Forman, New York Times bestseller szerző)
„A tinik közötti barátság ábrázolása hiteles és felkavaró. [...] Kötelező olvasmány azoknak, akik imádják a szeszélyes szerelmes történeteket vagy a nyolcvanas évek popkultúráját.” (School Library Journal)

Vélemény: Most olvastam ki a könyvet néhány óra alatt, de nehezemre esett megírni ezt a kritikát. Egyrészt emésztenem kellett még a regényt, másrészt nem tudtam kategóriába sorolni. A fülszöveg és az összefoglalók alapján könnyed szerelmes történetnek ígérkezik az Eleanor és Park, de már most szólok, hogy nem az. Ha egy kellemes limonádéra vágynál, mint amilyenek a Ahern könyvek, akkor ezt ne is vedd kézbe.

Nem igazán tudtam hányadán állok Rainbow Rowellel, mert sokféle kritikát olvastam már a műveiről. Tudtam, hogy főleg romantikus történeteket ír, illetve, hogy többségük fiataloknak készült. Nagyon sok booktubernek tetszett azonban, így úgy döntöttem, egyszer majd adok neki egy esélyt. Elkövetkezett ez a nap, amikor a könyvfesztiválon megpillantottam a Scolar standjánál egyetlen magyarul megjelent könyvének jellegzetes borítóját.

Ma reggel a vonaton kezdtem olvasni, fél órája tettem le a regényt. Nem bántam meg, hogy elolvastam, mert egyáltalán nem volt olyan, mint amire számítottam. Eleanor és Park szerelmének története bonyolult és a legkevésbé ideális körülmények között zajlik. Nem villámcsapásként éri őket a szerelem felismerése, és főleg nem első találkozásukkor. Gimnazisták, és pont olyan ügyetlenek, mint ahogyan ilyen korban mindenki. Az író nem idealizálta kettejük románcát, minden első szerelem, csók, testi vonzalom kínos pillanatát megjeleníti, amiket mi is biztosan megéltünk valamikor. Nagyon tetszett ez a hozzáállás, hiszen ilyen valójában a szerelem: rém ügyetlen, mégis fantasztikus és felemelő.

Ugyanilyen valóságosak a történet főszereplői. Eleanore duci, szeplős, vörös hajú, különösen öltözködő lány, Park pedig anyai ágon koreai, punkot hallgat és folyton feketébe öltözik. Tizenhat évesek, gimnazisták, a lány pedig új diákként érkezik. Senki nem ismeri, de különös öltözködésével már az iskolabuszon magára vonzza a többiek figyelmét és lenézését. Gúnyolódnak rajta, soha senki nem sejtette meg, mi áll a különös stílus hátterében.

!!! Cselekményleírás !!!

Park édesanyja fodrász és sminkes, a garázsukból átalakított szépségszalonban dolgozik, míg édesapja taekwondo edzéseket tart. Van egy tizenhárom éves öccse is, aki nála sokkal tehetségesebb a sportban, a vezetésben és minden fiús tevékenységben. Park azonban érzékeny lelkű, elsírta magát a fácánvadászaton, ideges apja mellett pedig képtelen elindítani az autót.

Eleanore legszívesebben eltűnne. Elvált szülei új életében mint ha nem maradt volna számára hely. Édesapja ott hagyta őket, azóta is csak ritkán beszélnek. Édesanyja pedig egy részeges, agresszív férfihez ment hozzá, aki esténként rajta tölti ki a dühét. Négy testvérével osztozik egy apró szobán, fogkefére nem futja, hatalmas férfi ingekkel kénytelen lyukas nadrágjait elfedni. Eleanore nem hívhat meg magukhoz senkit, nem lehetnek barátai, de főleg fiúja nem lehet. Mégis beleszeret a srácba, aki első nap csúnyán rászólt a buszon, hogy üljön már le mellé.
Hogyan lehetne ennek a történetnek jó vége? Eleanore elképzelni sem tudja, nem is akarja. A lány a mának él, mégis minden este félve lopózik haza attól tartva, hogy nevelőapja rájön féltve őrzött titkára.

Spoiler vége

A történet felváltva a lány és a fiú szemszögéből folyik, de végig első szám harmadik személyben, így igazából nem érzékelhető nagy különbség, nem annyira zavaró. A két szereplő nagyban különböző életkörülményei és problémái miatt szükséges is az elbeszélésnek ez a fajtája.
(Lassan kezdenék hozzászokni? Miért válik egyre gyakoribbá ez a megoldás?)
A fordítás elég jó, bár össze kellene hasonlítani az eredeti írással ahhoz, hogy biztosan kijelenthessem a dolgot. Nem tetszett ugyanis az egyszerű fogalmazás. Talán a célközönség életkorából adódóan döntött az író a könnyű fogalmazás mellett, talán a fordító végzett rossz munkát; nem tudom. Igazából ez az egyetlen negatívum, amit a regénnyel szemben fel tudok hozni.

Nagyon tetszett a szereplők karakterének kidolgozottsága, bonyolultsága és életszerűsége. A regény története akár a valóságban is bármikor megtörténhetne (van egy olyan sanda gyanúm, hogy meg is történt) és ettől válik letehetetlenné a könyv. Az olvasó végig szurkol nekik, hogy összejöjjön a dolog, hogy leküzdjék a nehézségeket, és végre együtt lehessenek. A valóságban azonban semmi sem ennyire egyszerű. Nagyon tetszett, hogy a szerző nem futamodott meg, és ehhez az eszméhez hű lezárást írt a könyvnek.

Mindenkinek ajánlom tehát, aki szereti, ha egy szerelmi történetnek van valami mondanivalója is. Ha azonban csak könnyedségről és egyszerű, laza románcról olvasnál, semmiképpen se az Eleanor és Parkot vedd kézbe, mert elrontaná a kedved és többé nem is próbálkoznál meg vele. Azt gondolom ugyanis, hogy ez egyike azoknak a regényeknek, amiket egyszer mindenképpen el kell olvasni, mert egyrészt adnak valami pluszt, másrészt bepillantást engednek egy sokak számára ismeretlen élethelyzetbe. És mostanra biztosan tudjátok: fontosnak tartom, hogy képesek legyünk bárkinek a helyébe képzelni magunkat, amit csak akkor érhetünk el, ha láttunk is hasonlót. Ez a könyv megmutatja, és ebben rejlik igazi értéke.

A képek Simini Blocker fantasztikus művei.