2015. április 8., szerda

J'avais 12 ans, j'ai pris mon vélo et je suis partie à l'école...

Szerző: Sabine Dardenne
Cím: J'avais 12 ans, j'ai pris mon vélo et je suis partie à l'école...
Kiadó: Oh! Éditions
Kiadás éve: 2004
ISBN: 226 615 366 8















Fülszöveg: Le 28 mai 1996. Sabine Dardenne, 12 ans, est enlevée par Marc Dutroux sur le chemin de l'école. Après quatre-vingts jours d'enfermement, elle va être sauvée de la mort dans des circonstances extraordinaires. Sabine Dardenne a longtemps attendu avant de nous livrer ce témoignage exceptionnel, qui donne une voix à toutes les victimes, et doit faire cesser la fascination pour les monstres.
„ Je suis l'une des rares survivantes qui aient eu la chance d'échapper à ce genre d'assassin. Ce récit m'était nécessaire et si j'ai eu le courage de reconstituer ce calvaire, c'est avant tout pour qu'un juge ne relâche plus les pédophiles à la moitié de leur peine pour 'bonne conduite' et sans autre forme de précaution… ”

Vélemény: A Dutroux-ügy hatalmas visszhangot keltett, annyira, hogy még én is emlékeztem rá, pedig hat évesen nem nagyon érdekeltek a hírek. Leginkább azért fogott meg, mert az egyik eltűnt kislány nagymamám szerint hasonlított rám (szerintem nem), ami nagyon megviselte őt (azóta is emlegeti).

Annak, aki nem tudná, Marc Dutroux (felesége és egy barátja segítségével) a kilencvenes években lányokat rabolt el, zárt be egy pincébe, megerőszakolta, majd megölte őket. Ha mindez nem volna elég, a férfit korábban többször is letartóztatták nemi erőszakért, de jó magaviselet miatt ki is engedték.


A könyvet a borzalom egyik túlélője, Sabine Dardenne írta saját szemszögéből, első szám első személyben. Egy ilyen könyvnél nem tudok stílusról, a történet élvezhetőségéről írni, és azt hiszem nem is kell. Hogy mit tudok erről mondani? Hogy beszélni kell róla. Beszélnünk kell az emberrablásról, a nemi erőszakról, a bántalmazásról, mert ezek Magyarországon is nap mint nap előforduló problémák, amelyeket hatalmas csend övez. Hány eltűnt személy fényképe kering a Facebookon? Ebből a többség gyermek (legalábbis azok, amelyek hozzám is eljutnak). Az ember alig győzi megosztani őket, el is gondolkozik, hogy érdemes-e egyáltalán. Mi történik ezekkel a személyekkel? Csak elszöktek otthonról, vagy elrabolták őket? Az ügyek többségében sosem derül ki mi történt, vagy csak évekkel később találnak rá a holttestekre. Nem tudom, hogyan lehetne és egyáltalán lehet-e megoldást találni a problémára. A gyerekeknek persze meg kell tanítani, hogy ne menjenek el idegenekkel, még ha azt is mondják, hogy a mami kórházba került és őt küldték érte. Lehet jelszókat kitalálni, amelyeknek ismerete biztosíthatja a gyereket arról, hogy az illetőt tényleg a szülők küldték. Mint látjuk ebben a könyvben azonban nem mindig kerül sor beszélgetésre. Egyszerűen elindulsz otthonról biciklivel, melléd fordul egy kis teherautó, aminek hirtelen kinyílik az ajtaja és két kéz behúz és lefog.
Azt gondolom, egy ilyen könyvet mindenképpen el kell olvasni legalább egyszer, hogy ne tudjuk le a problémát egy vállvonogatással, amikor Facebookon arra kérnek, hogy oszd meg egy eltűnt kislány vagy kisfiú képét, mert ez jelentheti a különbséget élet és halál között.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése