Lelkek könyvtára

Író: Ransom Riggs
Fordító: Gálvölgyi Judit
Eredeti cím: Library of Souls
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2016
ISBN: 978 963 098 481 2


















Fülszöveg: A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeiben kezdődött és az Üresek városában folytatódott kaland izgalmas véget ér a Lelkek könyvtárában.
A történet elején a tizenhat éves Jacob felismeri nagy erejű, új képességét, és kisvártatva alámerül a történelembe, hogy kimentse különleges társait egy szigorúan őrzött erődből. Jacobot az útján elkíséri Emma Bloom, a lángoló ujjú lány, és Addison MacHenry, az elveszett gyerekeket kiszimatoló kutya. A mai Londonból a Devil's Acre, az Ördög Hektárjának, a Viktória-korabeli Anglia legszörnyűbb nyomornegyedének labirintusszerű sikátoraiba utaznak. Ezen a helyen dől el örökre a világ összes különleges gyermekének sorsa.
Ahogyan az előző két kötet, a Lelkek könyvtára is a fantázia és a még sosem publikált régi fényképek elegyítésével nyújt egyedülálló olvasmányélményt.

Vélemény: Végre magyarul is kapható a Vándorsólyom különleges gyermekei trilógia utolsó kötete. Olyan gyorsan olvastam ki ezt a 468 oldalas regényt, hogy most nehezemre esik felfogni, hogy vége. Nagy valószínűséggel újra olvasom majd az egész sorozatot, és majd egy összefoglaló kritikát is írok róla.

A Lelkek könyvtára továbbra is feszített tempóban halad a történettel, hiszen ahogy a két első kötet, úgy ez is körülbelül három nap történéseit foglalja magában. Ennek hatására viszont nagyon sok az izgalmas jelenet: sem a szereplőknek, sem az olvasónak nem jut lélegzetvételnyi ideje az események feldolgozására.
Ebben a könyvben egy harmadik világba kerülnek, amelynek szabályai merőben különböznek a korábban látogatott hurkokétól. Így utólagosan azt gondolom, hogy nem ártott volna kicsit lassítani a tempón, és többet beszélni arról, mi hogyan működik és miért. Az őszinteség kedvéért azonban itt meg kell jegyeznem, hogy olvasás közben egyáltalán nem zavart a magyarázatok hiánya, hiszen a lényeget így is tökéletesen érteni. Igazából csak a világ iránti kíváncsiságom ébredt fel, és ezért gondolom azt, hogy egy kicsit több információ megosztása nem ártott volna.
A blog visszatérő olvasói valószínűleg tudják már, mennyire szeretem a lassúbb folyású regényeket. A Lelkek könyvtára azonban gyorsan halad előre, mégis imádtam minden egyes betűjét. Ez egyrészt a szerző, Ransom Riggs fantasztikus stílusának (és a fordító kiváló munkájának) köszönhető, a magába szippantó történetnek, a realisztikus karakterábrázolásnak és a regény három kötetét belengő különleges hangulatnak.

A regény ott veszi fel a fonalat, ahol a második kötetben elejtette. Jacobot, Emmát és Addisont (a beszélő kutya) a sors elszakította különleges barátaiktól, akiket lelkük kiszipolyozására raboltak el Caul (Vándorsólyom kisasszony öccse) és emberei. A triónak meg kell mentenie a gyerekeket, de persze erre egyedül nem lennének képesek. A keresés során eljutnak Devil's Acre-ba, az egyik talán legborzalmasabb hurokba, hiszen oda száműzik az ymbrynék a különleges világ bűnözőit. Nekem nagyon tetszett ennek a huroknak a leírása, mert úgy éreztem, hogy a szerző objektívan állt hozzá az ott folyó üzelmekhez, az ottani élethez és kultúrához. Minden borzalmát megmutatja az olvasónak, és valahogy mégsem érezni, hogy ítélkezne az ott élőkön. Imádom az objektivitást, hiszen nem szabad elfelejtenünk, hogy az éremnek mindig két oldala van, Ransom Riggs pedig minden esetben megmutatja mindketttőt.
A szereplők (Caul kivételével) például nem jók vagy rosszak, hanem a morális spektrum különböző helyein állnak. Jelen helyzetük, múltjuk, ismeretségi körük határozzák meg őket, és képesek a változásra. Nem egy karakter esetében tapasztalhatunk személyiségbeli fejlődést a történet előrehaladtával.
Jacob például tele van kétséggel saját képességeit és a történetben foglalt szerepét illetően. A regény elején csak Emma tartja benne a lelket, de ahogy kezdi érteni képességének működését és egyre magabiztosabban használja, úgy végre képes határozottabb döntések hozatalára.
Emma tüzes karaktere még mindig olyan lenyűgöző, mint az elején, erős mellékszereplő, aki nélkül Jacob biztosan nem jutott volna idáig. Lobbanékonysága gyakran sodorná veszélybe, de a könyv végére úgy érzem ő is sokat tanult magáról.

Orandi et Legendi

Mint ahogyan a korábbi két kötetben, úgy most is tele volt fényképekkel a regény. Leginkább illusztrációként szolgáltak, szerintem sokkal inkább, mint az első könyvekben. Korábban úgy éreztem, hogy sokat adnak hozzá a történet hangulatához, segítettek elképzelni azt, amit a leírás alapján néha nem volt könnyű, illetve kicsit nyugtalanítóak voltak. Lehet, hogy hozzászoktam a fekete-fehér képek hangulatához, de most nem egy kép esetében sem éreztem azt a különös borzongást, amit korábban igen. Valahogy nem voltak olyan furák, tényleg csak illusztráltak.






Az általam olvasott könyvekkel ellentétben, ebben a regényben nem igen van társadalmi problémákra utaló részek, sem megoldások, vagy azok hiányának kiemelése. Vannak természetesen morális dilemmák, hiszen azok nélkül nem regény a regény, de azok sem olyan súlyosak, hogy hatással lennének az ember hangulatára. Itt az emberi kapcsolatok és az akció a lényeg, a regény mozgatórugója pedig a baráti szeretet. A történetnek egyetlen célja van, a szórakoztatás, azt pedig mesteri szintre emeli. Pillanatok alatt beszippant a könyv, és többé biztosan nem ereszt. Engem mindenesetre magával ragadott, úgyhogy igazán sajnálom, hogy ezzel a kötettel véget is ér a történet.