2015. június 15., hétfő

Horgonyhely

Író: Moskát Anita
Cím: Horgonyhely
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2015
ISBN: 978 963 406 037 6




















Fülszöveg: Egy birodalomban, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak. Ebben a nők uralta, különös mágiával átitatott világrendben három rendkívüli személy keresi a kitörés lehetőségét.
A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól, ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha teherbe esik, minél előbb. Lars a férfiak számára tiltott föld mágiáját űzi, ami által különleges hatalomra tesz szert – ez pedig az egész világukat felforgathatja.
Moskát Anita merész témát feszegető, lenyűgöző regénye felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.



Vélemény: Van amikor egy borító, egy cím és egy rövid fülszöveg alapján amolyan megérzésem támad a regénnyel kapcsolatban, érzem, hogy ez jó lesz; aztán folyamatosan tartok attól, hogy a magas elvárások miatt kell majd csalódnom a műben. Ezzel a könyvvel kapcsolatban is hasonló érzéseket tápláltam: egyrészt olyan kíváncsi voltam rá, hogy legszívesebben azonnal elolvastam volna, amint megvettem; másrészt azonban nehezen vágtam bele, mert féltem a csalódástól.
A hétvégén végül összeszedtem minden bátorságomat, és belevágtam.... Nem bántam meg, ez a regény egyszerűen fantasztikus.

Engem már az első oldalaktól beszippantott a Moskát Anita által teremtett különleges világ, amelyben csak a terhes nők képesek utazni, így ők válnak a társadalom vezetőivé. A főszereplők sorsának alakulása hamar fontossá válik az olvasó számára, hiszen könnyen szerethetők. A nehezen megnyíló és érzelmeit csak bajosan kifejező Vazil, akit a nők megsebeztek és egyetlen szerelmének tett ígéretét próbálván betartani, kutatásba fog, hogy rájöjjön, miért képesek a várandós nők a vándorlása. Leányát pedig az apa nők iránt érzett haragja megzavarja, a férfi szűkszavúságát és különös kutatását félreértelmezi, ennek hatására pedig sorsfordító döntést kénytelen hozni.
a fülszöveg megemlít még egy szereplőt,  Larst... A történet haladása és a csavarok szempontjából ő lenne a regény főszereplője, az olvasó mégis úgy fogja érezni, hogy ezt a szerepet a korábban említett két személy tölti be. Larsról nem nagyon tudok úgy beszélni, hogy beszámolóm ne tartalmazzon cselekményleírást.
A szereplők valóságosnak hatnak. Problémáik, válságaik, gondolkodásuk érthető, felismerhetjük benne magunkat, ha kipattannának a regényből és beolvadnának a társadalmunkban (öltözködés), senki nem venné észre, hogy nem idevalósiak. Ettől válnak olyan érdekessé, ez az egyik oka annak, hogy letehetetlen ez a könyv.
Mindhárom szereplő a helyét keresi ebben a világban, mindegyikük változtatni akar rajta és erre
más-más megoldást keresnek és találnak. Melyik változat lehet sikeres?

Ebben a regényben a valóságunkban ismert hatalmi felállás megfordul, a nők irányítanak mindent. Mégsem a "gyengébbik" nem felsőbbrendűségéről szól a történet, hanem a hatalommal való visszaélés veszélyeiről, a szubjektív tények alapján hozott és elhamarkodott döntésekről. A legfontosabb üzenete azonban szerintem az, hogy nem általánosíthatunk. Nem mondhatjuk azt, hogy a társadalomnak egy bizonyos csoportja rossz. Nem tarthatunk felelőssé egy csoportot egyes tagjainak tetteiért. Nincs olyan, hogy mindenki jó, illetve mindenki rossz, mert mind különbözünk. Vazil a férfiak elnyomása ellen harcol, de sokan félreértik őt és úgy hiszik, radikálisabb nézeteket vall, mint valójában, mert önmagukból indulnak ki: egyes férfiak az összes nőt büntetnék néhányuk bűneiért, pedig legtöbbjük nem tehet a kialakult rendszerről. Egyértelmű üzenete van: a nemek közötti konfliktusokat csak együtt oldhatják meg, hiszen az emberi faj csak férfiak és nők közös erőfeszítései árán maradhat fenn, hiszen egyik nem sem képes egyedül szaporodni. Akkor pedig miért harcoljanak egymás ellen? Vazil a nemek közötti egyenlőség lehetősége érdekében végzi kutatásait, remélve hogy egy nap a két nem együtt irányíthatja társadalmuk sorsát egy egészségesebb rendszerben.

Persze mindezt most kihegyeztem, eltúloztam, a regénynek nem ez süt minden oldaláról. Moskát Anita nagyon szépen keveri mondanivalóját a történetbe úgy, hogy egyszer sem érezni olvasás közben, hogy a nemek közötti egyenlőségről szóló kiáltványt olvasna az ember. Nincsen kimondva, inkább az olvasóban merül fel a gondolat, mint ha nem is a regényből került volna az agyába.
A regény négy-öt szálon fut, a szerző mégsem gabalyodott bele. Gyönyörűen halad a történet, a megértéshez szükséges információkat, illetve a szereplőket érő válságokat megfelelően adagolta ahhoz, hogy érdeklődésünket folyamatosan fenntartsa. A különös világrend működésére szépen lassan fény derül, a történet alakulása egyáltalán nem kiszámítható, több csavar is van benne, így garantálom, hogy mindenki meglepődik majd a szépen megírt befejezésen.

Nekem nagyon tetszett a történet, a szereplők, a világ és a fordulatok is. Ebben a könyvben nem nagyon vannak jók és rosszak, nincs fehér és fekete, hanem hatalmas szürkeség, különösen ez nyerte el a tetszésemet.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem romantikus regény, nem is humoros. Komoly, elgondolkoztató történetet olvashatunk, amely mindenképpen feledhetetlen élményt nyújt majd minden olvasójának.

2 megjegyzés:

  1. A Horgonyhely végre nem egy tucat könyv, és nagy fantázia kellett a felépítéséhez. Örülök, hogy Neked is elnyerte a tetszésed! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hihetetlenül egyedi, és ez ragadott meg leginkább ebben a történetben. Először Moskát Anita blogján olvastam róla: rögtön tudtam, hogy el kell majd olvasnom :)

      Törlés