2015. június 16., kedd

A lány a vonaton

Író: Paula Hawkins
Fordító: Tomori Gábor
Eredeti cím: The Girl on the Train
Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadás éve: 2015
ISBN: 978 615 537 362 6














Fülszöveg: Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra.
És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.
A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.
Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton!

Vélemény: Ez a kritika most elég rövid lesz. A könyv két szereplő szemszögéből íródott - Rachel és Megan - napló bejegyzés szerűen (annak ellenére, hogy egyik szereplő sem ír naplót). Már a szereplőváltogatás is egy olyan dolog, amit nem szeretek a regényekben, de ez soha nem akadályozott meg abban, hogy végigolvassak egy könyvet, hiszen a történet ennek ellenére nagyon jó is lehet. Hogy mi az eset ezzel a művel kapcsolatban? Fogalmam sincs. Nem tudom, hogyan alakul a történet, milyen a történetvezetés, érdekessé válnak-e a karakterek, mert csak az 56. oldalig jutottam. Nem a szerző tehet róla, nem a könyv a hibás. Van egy bekattanásom: nem szeretek megcsalásról olvasni. Egy megcsalás miatt azonban még nem tenném le a könyvet (habár rögtön tudnám, hogy tegyen akármit a szerző, nem fogja tudni megszerettetni velem a történetet), de kettő már sok nekem. Mindkét szereplő bele kerül ugyanis egy ilyen helyzetbe - őt csalják meg, vagy ő csal meg. Úgyhogy letettem a könyvet és valószínűleg sose fogom végig olvasni.
Sajnálom, hogy így történt, mert a fülszöveg alapján izgalmasnak ígérkezik. Van olyan téma, ami hasonló undort vált ki belőletek is? Tehet-e olyat egy szereplő, aminek hatására leteszitek a könyvet?

5 megjegyzés:

  1. Nem undort vált ki belőlem, de nem szeretem a háborús regényeket, főleg ha megtörtént háborúkról szól. Az élet teli van borzalmakkal és könyvben nem szívesen olvasom ezeket. A brutális leírás is ilyen, nem szeretem ha fröcsög a vér.
    Mondjuk a fantasykat szeretem, de azok többsége nagyon elrugaszkodik a valóságtól... de azokba se szeretem, ha nagyon véresek. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A vér fröcsögésért én sem vagyok oda, de könyvben valahogy nem zavar annyira, mint filmben, mert egyszerűen nem képzelem bele, ha pl krimit olvasok. Horrort mondjuk soha nem vettem a kezemben és nem is fogok, szóval kibelezős dolgokra nem tudom, hogyan reagálnék.

      Törlés
    2. Hát nekem már a Harry Potterben is sok volt, hogy hullák voltak a tóban xD

      Törlés
  2. Én most olvastam el a hétvégén, az érzelmeim vegyesek vele kapcsolatban. Jó az alapötlet, jók (lennének) a szereplők, de a kivitelezés gagyi. Hogy ez az író hibája, vagy a fordításé, nem tudom, de inkább az előbbi. Pl. a szereplők elnagyoltak (egyébként 3 nő szemszögéből van, mert később Anna néhány napját is olvashatjuk), hiába három nő írja, a stílus ugyanaz, nem érzed közöttük a különbséget. A cselekmény egy idő után unalmas, és lehet tudni, hogy ki a gyilkos. A szöveg néhol gyerekes, egyáltalán nincs jól megírva, néhol már nekem is feltűntek a szóismétlések, pedig én csak egy olvasó vagyok.
    Komolyan, szerintem fanfic oldalakon jobb írásokat lehet olvasni, nemhogy Agatha Christie-hez hasonlítani...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsi, hogy csak most válaszolok, valamiért a spamek közé került a kommented.
      Én magam nem olvastam csak öt fejezetet, de én is hasonlóképpen éreztem közben. Nem mertem azonban ilyen határozott véleményt írni róla, hiszen nem olvastam végig a könyvet és arra gondoltam, hogy talán javul a stílus.

      Köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat :)

      Törlés