Megmaradt Alice-nek

Író: Lisa Genova
Cím: Megmaradt Alice-nek
Fordító: Neset Adrienn
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2012
ISBN: 978 963 245 718 5













Fülszöveg: A háromgyerekes, boldog házasságban élő harvardi professzorasszony, Alice a karrierje csúcsán van, amikor azt veszi észre, hogy egyre feledékenyebb. Az idő haladtával gondolatai is összekuszálódnak, memóriája egyre gyakrabban hagyja cserben. A diagnózis: Alzheimer-kór, korai stádiumban. A függetlenségére mindig büszke Alice összeszorított foggal igyekszik ugyanúgy élni az életét, mint korábban, és csak a jelennel foglalkozni, de a betegség lassan úrrá lesz rajta.
Egyszerre gyönyörű és rémisztő történet, az Alzheimer-kór megható életszerű leírásai pedig pont olyan lenyűgözővé teszik, mint amilyen Az egy csodálatos elme vagy a Közönséges emberek.

Vélemény: Egészen érdekes regényről van szó. Nem életrajzi, azaz a benne szereplő személyek kitaláltak, de az Alzheimer-kórral kapcsolatos információk gyógyszerekről és biológiai kérdésekről mind helytállóak (az egyetlen kitalált gyógykezelés az Amylix).

A fordítás elég jó, de azért néhány elütés ide is becsúszott, sajnos az megy csoda számban, ha ilyen nem fordul elő. Fordítási hibát nem nagyon találtam benne, úgyhogy a könyv olvashatósági szempontból nagyon jó volt.

Az írónő alapos kutatási munkát végzett a regény megírása előtt, a diagnózis, a kezelés, a betegség lefolyása hiteles, ettől pedig valószerűvé válik a történet, könnyen magába szippant, közelebb hozza Alice karakterét, érthetőbbé válik milyen lehet egy ilyen betegségtől szenvedni.
A történet Alice szemszögéből íródott, de első szám harmadik személyben (szerencsére, mert nagyon nehezen tudom elviselni az első szám első személyben írt könyveket). Ahogyan haladunk előre a történetben és romlik a főszereplő állapota, úgy válik az elbeszélés is egyre megbízhatatlanabbá, hiszen embereket nem ismer fel, vagy kever össze másokkal, stb.
A történet kezdetén természetesen már sejthető, hogy mi lesz a vége, hiszen tudjuk, milyen a betegség lefolyása. A szálakat az viszi előre, ahogyan Alice megküzd (milyen trükköket eszel ki arra, hogy emlékezzen), vagy épp feladja a küzdelmet a kórral. Megismerjük a családját, az életét, tudjuk, mikor mit veszít el és az mennyire fontos volt egykor neki.
A mellékszereplők is részletesen ki lettek dolgozva, nagyon tetszettek az olyan részletek, mint például, ahogyan John (Alice férje) a jegygyűrűjét csavargatta ahányszor szóba került felesége elmeállapota, tükrözve azt a vívódást, amelyet végig érezhetett, hiszen döntenie kellett, hogy eleget tesz házastársi kötelezettségeinek (felesége gondját viseli), vagy saját vágyai beteljesítését (karrierépítés) helyezi előtérbe.

Nagyon szeretem azokat a könyveket, amelyeknek köszönhetően egy teljesen váratlan élethelyzetbe tudom elképzelni magam, hiszen így válik megérthetővé az, mit is érezhetnek a hasonló problémáktól szenvedők és családjuk. Több könyvet is olvastam ilyen céllal, de ez valamiért nem fogott meg úgy, ahogyan a többi, annak ellenére, hogy - mint már kifejtettem - jó regényről van szó. Az a gond, hogy nem tudom igazán megfogalmazni, mi is az, ami miatt nem tudott magával ragadni. Több nap alatt olvastam el, probléma nélkül tettem le a könyvet, nem zavart, hogy később tudom meg, hogyan alakul a főszereplő sorsa. Az biztos, hogy nem azért volt, mert előre tudtam, mi lesz a vége, hiszen a legtöbb betegséggel kapcsolatos olvasmánnyal így van ez. A történetvezetés okos, megfelelő ütemben haladt előre a történetben, tetszett, hogy tanúi lehettünk annak a folyamatnak, amelynek a végén Alice felismeri, hogy valami nincs rendben vele, majd azt is figyelemmel kísérhetjük, hogyan dolgozza fel a diagnózist. Nem az okozott gondot tehát, hogy lassan haladt a történet, hiszen enélkül nem lett volna hiteles, nem tudtam volna úgy megérteni mi megy végbe a nő lelkében. Talán maga Alice személyisége az, amivel nem tudok úgy együtt érezni? Tény, hogy távol áll tőlem a viselkedése, így lehet, hogy ez az, ami gondot okozott.

Mindenesetre ajánlom mindenkinek ezt a regényt, mert nagyon tanulságos. Ritkán ilyen mély nyerhetünk betekintést az Alzheimer-kórral küzdők életébe, illetve rengeteg információt is megtudhatunk a betegségről, kialakulásáról, hatásairól és nehézségeiről. Mindenki hallott már róla, de kevesen tudják, hogy pontosan mit is takar, mert nem beszélünk róla, hiszen: "Ha szembenéznek vele, akkor elméjük törékenysége köszönne vissza rájuk, és az az elkerülhetetlen gondolat, hogy egy szempillantás alatt velük is megtörténhet mindez. Ijesztő volt Alice-szel szembenézni."