2015. március 27., péntek

Le liseur du 6h27

Író: Jean-Paul Didierlaurent
Cím: Le liseur du 6h27
Kiadó: Au Diable Vauvert
Kiadás éve: 2014
ISBN: 284 626 801 0 














Fülszöveg: Employé discret, Guylain Vignolles travaille au pilon, au service d'une redoutable broyeuse de livres invendus, la Zerstor 500. Il mène une existence maussade mais chaque matin en allant travailler, il lit aux passagers du RER de 6h27 les feuillets sauvés la veille des dents de fer de la machine ...
Dans des décors familiers transformés par la magie des personnages hauts en couleurs, voici un magnifique conte moderne, drôle, poétique et généreux : un de ces livres qu'on rencontre rarement.

"Peu importait le fond pour Guylain. Seul l'acte de lire revêtait de l'importance à ses yeux. Il débitait les textes avec une même application acharnée. Et à chaque fois, la magie opérait. Les mots en quittant ses lèvres emportaient avec eux un peu de cet écœurement qui l'étouffait à l'approche de l'usine."

Jean-Paul Didierlaurent vit dans les Vosges. Le Liseur du 6h27 est le premier roman de ce nouvelliste exceptionnel, lauréat à deux reprises du fameux Prix Hemingway.

Vélemény:
Összefoglalás magyarul: Vignolles Guylain mindig is arról álmodott, hogy író lesz, de legalább könyvkiadó. Ehhez képest egy borzalmas könyvmegsemmisítő gép, a Zerstor 500 kezelésével foglalkozik. Minden nap a gyomrába mászik, hogy kipucolja, az ilyenkor megmentett könyvlapok tartalmát pedig minden reggel felolvassa a hat huszonhetes HÉV utasközönségének. Az emberek eleinte őrültnek tartják, majd megszokják, hamarosan pedig megszeretik a reggeli felolvasást.
Guylain élete színtelen és unalmas, amíg egy nap, a HÉV-en számára mindig szabadon hagyott ülésén egy pendrive-ot talál. Egy hölgy naplóját tartalmazza, amit Guylain el is olvas annak érdekében, hogy megtalálhassa az eszköz tulajdonosát és visszaszolgáltathassa neki.

Én egyszerűen beleszerettem ebbe a könnyed, szívmelengető regénybe. Valamikor ősszel vettem meg és olvastam el, de már tavasszal felkeltette az érdeklődésemet és azóta folyamatosan eszembe jutott, hogy meg kellene venni. Végre sikerült és nem bántam meg azóta sem, nagy kedvencem lett ez a rövid történet.
Maga az író stílusa, humora és iróniája nagyon tetszett. Szól természetesen a könyvek és az irodalom szeretetéről, erejéről, ami önmagában is elég lehetne ahhoz, hogy elnyerje tetszésemet (lásd Tintaszív). Nagyon fontos azonban, hogy egy gyakran előforduló élethelyzetről is szól: az, amikor egy ember neki nem tetsző munkát végez. Nagyon sok ilyen személyt ismerek, nap mint nap figyelem, ahogy felemészti, depresszióba taszítja őket a rég megutált napi rutin, unalmas feladatok, a kihívások hiánya. Mit tegyünk, ha nem valósíthatjuk meg álmainkat? Habár én azt válaszolnám erre, hogy csak azért is valósítsd meg őket, tudom, hogy sokan nem érzik magukban erre az energiát. Guylainhez hasonlóan azonban kezdhetjük azzal, hogy megtaláljuk a minden feladatban fellelhető érdekességet, szépséget.

Franciául olvastam a könyvet, így a fordításról nem tudok nyilatkozni. Idén jelent meg magyarul is, az "A 6:27-es felolvasó" címen kapható (a Libri honlapján láttam, a Magvető kiadása, Tótfalusi Ágnes fordította). Mindenképpen ajánlom mindenkinek - eredeti nyelven annak, aki beszéli a nyelvet és be tudja szerezni -, mert szerintem üdítő hatással van még a legkomorabb élethelyzetekben is. Akkoriban vettem meg, amikor nekem sem ment még olyan jól minden a munka területén, olvasása után azonban újult erővel álltam neki feladataimnak.
Szerintem tökéletes téli olvasmány, mert felráz az ebben az évszakban ránk telepedő álmosságból. Én rendszerint tejszínhabos kakaót szürcsölgetve olvastam, de ha követitek példámat, akkor nagyon vigyázzatok a könyvre, ne hogy baleset érje (majdnem rácsöppent a kakaó).




(Közeledik a könyvfesztivál!!!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése