Fordító: Catherine Gibert
Eredeti cím: The Boy in the Striped Pyjamas
Kiadó: Éditions Gallimard Jeunesse
Kiadás éve: 2007
ISBN: 978 207 061 298 7
A francia kiadás hátán az áll: elég annyit tudni a történetről, hogy egy Bruno nevű kisfiúról szól, mert ennek a könyvnek jobb úgy neki vágni, hogy az ember minél kevesebbet tud róla. A regény elolvasása után azt kell mondanom, hogy egyetértek, máshogy álltam volna hozzá, ha részletes fülszövegben összefoglalták volna a történetet.
Mindezek hatására ez egy igen különös könyvkritika lesz, hiszen a történetről csak a keveset árulhatok el. Egy hete gondolkozom azon, hogyan is oldjam meg ezt a problémát, hiszen nehéz úgy véleményt mondani, hogy az egyik legfontosabb kritériumról nem szólhatok sokat.
A történet tehát egy igazán különös időszak igazán különös körülményei közé sodort nyolc esztendős fiú egy évét dolgozza fel. A történet az ő szemszögéből íródott, az utolsó fejezeten kívül ő a narrátor, így a környező világot egy gyerek értelmi képességeinek szűrőjén keresztül ismerhetjük meg, ami ebben a különleges időszakban kimondottan érdekes.
Először olvastam úgy könyvet, hogy halvány lila gőzöm sem volt arról, mire számítsak. Persze a címből adódóan, illetve a borító alapján kikövetkeztettem néhány dolgot, amik később félre is vezettek. Ennek a "becsapásnak" nagyon örültem, mert így váratlan fordulatot vett a történet, új megvilágításba helyezte a szereplőket és az eseményeket. Voltak számomra homlokon csapós részek, amikor végre rájöttem, hogy mit is takartak a Bruno által félreértett szavak és kifejezések, és ezek minden egyes alkalommal újabb jelentésréteget adtak a történetnek. Korából adódóan tehát Bruno nem a legmegbízhatóbb mesélő, ártatlansága azonban bájossá, néha viccessé teszi a könyvet, annak ellenére, hogy milyen nehéz témát dolgoz fel. Olvasás közben végig ellentétes érzések kavarogtak bennem, ettől is vált különösen emlékezetessé számomra.
Több könyvet is olvastam, amely gyerek szemszögéből játszódnak, de először éreztem úgy, hogy a narrátor valóban nyolc éves. Egy felnőttnek ugyanis (láthatóan) nehezére esik egy általános iskolás fejével gondolkodni, annak ellenére, hogy egyszer maga is az volt. Egy gyereknek mások a prioritásai, más dolgok érdeklik, így nehéz lehet egy egész regényt hitelesen előadni a szemszögükből. A csíkos pizsamás fiú azonban ilyen szempontból nem okoz csalódást, szerintem az öcsém is valahogy így mesélné el egy napját: a leírások, a felnőttek ábrázolása, az őt foglalkoztató problémák mind-mind olyanok, amilyennek ilyen korban lenniük kell.
Nekem nagyon tetszett ez a regény, gyerekeknek is emészthető. Sőt, azt gondolom, hogy ha ezt a kort szeretnénk elmagyarázni, ennek a könyvnek a közös elolvasása jó kiindulópont lehet. Sok közhelyesnek tűnő, mégis fontos dolgot lehet a könyvből tanulni: hogy nem minden fekete vagy fehér, az éremnek két oldala van, egyenlőek vagyunk, az egyenlőtlenségeket csakis mi teremtjük, nem velünk született tulajdonságunk. Mindenkinek ajánlom ezt a regényt, kicsiknek és nagyoknak, lányoknak és fiúknak, mert aranyos, ártatlan, megható és tanulságos történet.
A könyv alapján film is készült ugyanezen a címen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése