Fordító: Rátkai Ferenc
Cím: A felolvasó
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2009
ISBN: 978 963 254 231 7
Fülszöveg: A kamasz Michael Berg hosszú betegségből lábadozik, amikor megismerkedik a nála húsz évvel idősebb Hannával. Szenvedélyes szerelem szövődik a „fiúcska" és a nő között, amelyben a testi gyönyör éppolyan fontos kapocs, mint a könyvek szeretete. Évekkel később Michael megdöbbentő részleteket tud meg Hanna múltjáról, és kénytelen szembenézni a náci kegyetlenségekkel, egy új generáció szemével. Bernhard Schlink minden idők egyik legsikeresebb regényének szerzője, a német irodalom ünnepelt csillaga. A felolvasó az összes neves nemzetközi díjban részesült, világszerte hétmillió példányban adták el, harminchét nyelven. A hatvanhárom éves szerző ma Berlinben és New Yorkban él.
Vélemény: Előre leszögezném, hogy ez a könyv nem mindenkinek való. Tudom, hogy vannak emberek, akik egyszerűen nem bírják, ha egy szerelmespár két tagja között ekkora a korkülönbség. A korkülönbség, a pedofília problémája előtérbe kerül, hiszen ez a történet központi témája. Milyen hatással lehet az emberre egy ilyen kapcsolat? Szerintem semmiképpen nem tesz jót egy fiatal lánynak/fiúnak az, ha egy nála ennyivel idősebb férfival/nővel van kapcsolatban. A gyerek valószínűleg inkább pótszülőket keres a párjában, megerősítésre, szeretetre van szüksége, de többre nem. A későbbi életére is káros hatással lehet, ha első kapcsolata ilyen, bizonytalanná válhat, főleg amikor megtanulja, hogy nem ez a társadalmilag elfogadott viselkedés. A felnőtt szempontjából is meg tudom érteni (habár egyáltalán nem helyeslem), hogy mi tetszik neki egy gyerekben. Azt hiszem ilyenkor az illető az ártatlanságba, az elveszett gyerekkorába lesz szerelmes, ez vonzza a nála jóval fiatalabb partnerébe. [Fontos, hogy végig olyan párkapcsolatról beszélek itt, amely mindkét fél beleegyezésén alapul. Egy pedofil indíttatású nemi erőszak motivációi teljesen mások]. A felnőtt-gyerek kapcsolat társadalmilag konstruált tabu (a tabuk általában káros viselkedési formákat próbálnak megelőzni, de néha maguk is károssá válhatnak), keveset beszélünk erről a kérdésről, pedig úgy gondolom sokkal gyakoribb probléma, mint ahogy érzékeljük a mindennapokban.
Amiért nekem nagyon tetszett a könyv, hogy egy másik, általánosan megoldott erkölcsi kérdést is új nézőpontból világít meg a szerző és ez volt az, amely engem valójában izgatott. A munkatáborokban dolgozó személyek, a nácikat szolgálók rossz emberek voltak. Valóban? Biztos? Az ember hajlamos elítélni őket anélkül, hogy belegondolnának helyzetükbe, pedig gyakran (persze nem minden esetben) találhatunk enyhítő körülményeket is. Egy jól fizetett munka egy háború idején dönthet saját családod túléléséről is, de kényszeríthették is rá (ha katona volt az illető). Mit és mennyire lehet megbocsátani, megérteni? Hol a határ emberség és kegyetlenség között? Felelős néhány ember haláláért, vagy részt vett a halálukhoz vezető folyamatban, de megmentette saját családját. Elképzeltük-e valaha, hogy a második világháború korabeli Németországban milyen lehetőségeink lettek volna és mi hogyan döntöttünk volna?
Én mindenképpen ajánlom ezt a kisregényt mindenkinek, akit nem hoz zavarba az ehhez hasonló, igenis zavarba ejtő kérdések feltevése, és szívesen elgondolkodik a válaszon. Rövid terjedelme miatt hamar el lehet olvasni, a téma az, amely miatt az ember kicsit lassít. Rátkai Ferenc jó munkát végzett, mert a fordítás nagyon jó, nem találtam benne hibákat, és képes a hangulat átadására.
