Író: Ugron Zsolna
Cím: Úrilányok Erdélyben
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2010
ISBN: 978 963 254 434 2
Fúlszöveg: "Ugron Zsolna erdélyi úrilány: összegyűjtötte főnemesi retyerutyája
legjobb családi anekdotáit, ezeket szellemesen és szórakoztatóan fűzte
fel egy talán nem véletlenül életszagú, romantikus történetre, és mert
az anekdotákban mindig esznek, megtoldotta a kötetet a nagymamája
szakácskönyvéből vett százéves receptekkel. Ezekből aztán kiderül, hogy
az őzgerincet fel lehet adni ribizlizselével, de hecsedlilekvárral
töltött, borban párolt almával is. S hogy a ma méltatlanul mellőzött
pástétomok igen jól megállják a helyüket uzsonnára, legyenek akár
borjúból vagy nyúlból. Hogyan lesznek az erdélyi történelmi családok
ünnepnapjainak ételei egy ízig-vérig huszonegyedik századi fiatalasszony
hétköznapjainak szerves alkotóelemei - ehhez már el kell olvasni a
könyvet. A legtöbbünk számára súlyos és könyvszagú erdélyi történelem
természetes, kézzelfogható, életszerű képekben és történetekben kerül
elénk, elveszti iskolai tananyag jellegét, és hirtelen rádöbbenünk: ha
nem is élünk mindannyian kastélyokban, ha nem is mozgunk ennyire
otthonosan történelmi helyszíneken, a saját felmenőink történetén
keresztül mi is ilyen magától értetődő módon kapcsolódunk a múlthoz, a
magyar történelem zivataros századaihoz..." - Lévai Anikó
Vélemény: Végre egy magyar író, mondhatnátok joggal. Az igazság az, hogy kevés magyar szerző által írt regényt olvastam (a kötelezőkön kívül), amit szégyellek is. Ígérem, pótolni fogom a lemaradást. Na de térjünk rá a lényegre...
"A történet helyszínei többnyire képzeletbeliek, szereplői kitaláltak" írja a szerző az előszóban. Azért persze a regényen érezni, hogy az élet őt is "egy ehhez hasonló (lány)regénybe írta bele", főleg ha az ember utánanéz Ugron Zsolnának.
Nagyon különösnek találtam ezt a regényt, de nehezen tudnám megfogalmazni, hogy miért. Nem volt rossz, hiszen egy szuszra végig olvastam, de mégis furcsa érzéssel töltött el. Talán a szerző különös stílusa nem passzol hozzám, talán a számomra néhol kaotikus történetvezetés idegenítette el, nem tudom. Mindenesetre tökéletes vonat-, repülő-, vagy kocsiúthoz, vagy egyszerűen szórakozás céljából olvasni egy olyan hideg este, amikor a hosszú munkanap után már nincs kedved sokat gondolkodni. Aranyos regény, amit végül is mindenkinek tudok ajánlani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése