Fordító: Alföldi Zsófia
Cím: Nyár Capri szigetén
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2007
ISBN: 978 963 975 250 4
Fülszöveg: Vitorlázzon, szeressen és nyomozzon a nápolyi öbölben egy mesés jachton! Elizabeth Adler, számos pazar helyszíneken játszódó romantikus regény világhírű szerzője Toszkána és Amalfi után, most Capri varázslatos mediterrán szigetére repít el minket, ahol mindenki gyanús, akár a legjobb Agatha Christie regényekben. Egy dúsgazdag angol iparmágnás titokzatos körülmények között életét veszti, de levelet hagy hátra, amelyben hat nevet említ, akik a halálát akarhatták. Daisy Keane, a minden lében kanál titkárnő, és Harry Montana magánnyomozó összefog, hogy a gyanúsítottakat mesés földközi-tengeri hajóútra vigye, amelynek költségét a néhai Sir Robert állja. Miközben megjárják a kaszinók fényeitől csillogó Monte Carlót, St-Tropez-t és Sorrentót, a rejtély egyre kibogozhatatlanabb lesz, ahogy a gyilkos egy lépéssel mindig előttük jár, ráadásul a nyomozó páros is lángra lobban egymás iránt… A földközi-tengeri üdülőhelyek szépsége, a varázslatos hajóút, a szenvedélyek fellobbanása és a Villa Belkisz szépsége a zálog arra, hogy végleg beleszeressünk Adler regényeibe.
Vélemény: Én ezt a regényt, és Adler további műveit is, a lightos-romantikus-krimi kategóriába sorolnám. Könnyű, kellemes, szórakoztató nyári olvasmányok ezek, amelyekkel hosszú, meleg napokon tökéletesen el lehet ütni az időt, a homokos tengerparton, vagy a füves Balaton parton tökéletes kísérője a napozásnak (csupa nyári olvasmányt ajánlok mostanában, mert már nagyon vágyom a melegre).
Ez az első Adler regény, amit valaha olvastam, és ez lett a kedvencem is. Valószínűleg azért, mert a Bűnös gazdagok című regényén kívül, a többi mind egy kaptafára megy: Valaki meghal, egy rokon vagy ismerős egy nyomozó segítségével próbál rájönni arra, mi történt, közben pedig egymásba szeretnek. A hasonló történet felépítés ellenére élvezhetők ezek, de nem ajánlom, hogy egymás után olvassátok őket, mert még megunnátok.
Ha önmagában nézzük ezt a könyvét, a többitől elvonatkoztatva, akkor a történetvezetést hibátlannak mondanám, a krimi szálat jól vezeti és megfelelő ütemben adagolja az új információkat. Ugyanezt mondanám a romantikus szálról is, szerintem megfelelő ritmusban halad a két szereplő kapcsolata, nem éreztem túl gyorsnak, sem túl lassúnak. Mivel a főszereplő nem rokona, hanem munkatársa az elhunyt gazdag férfinak, nem is érzem olyan lehetetlennek, hogy beleszaladjon egy ilyen kapcsolatba ilyen rövid idővel a haláleset után.
Összességébe véve tehát jól megírt regénynek találtam Adler művét, többször is olvastam, ami valóban azt jelenti, hogy tetszett nekem. Mindig is szerettem a krimiket, és mielőtt kezembe vettem volna a szerző regényeit, soha nem olvastam olyat, amibe romantika is keveredett. Kellemessé, könnyedebbé teszi a történetet, kevésbé lesz sötét és nyomasztó a hangulata, ezért találom tökéletes útitársnak.
Úgyhogy ajánlom mindenkinek, aki éppen nem szeretne sokat gondolkodni, csak szórakozás céljából olvasna, mert arra tökéletes. Limonádé (mert mégis csak az) kíséretében tökéletes délutáni olvasmány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése