A beavatott trilógia

Író: Veronica Roth
Fordító: Logos
Kiadó: Ciceró Könystúdió

1. A beavatott
Kiadás éve: 2012
ISBN: 978 963 539 761 7

2. A lázadó
Kiadás éve: 2013
ISBN: 978 963 539 781 5

3. A hűséges
Kiadás éve: 2014
ISBN: 978 963 539 876 8





Saját összefoglalás: A regénysorozat egy disztópikus világban játszódik, Chicagoban. A várost hatalmas falakkal vették körül, hogy lakosait ezzel védjék a Nagy Háború után tönkre tett világ veszélyeitől. Társadalmuk öt csoportra oszlik: Önfeláldozók, Barátságosak, Őszinték, Műveltek és Bátrak. A fiatalok egy alkalmassági vizsga eredménye alapján tizenhat évesen eldönthetik, hogy maradnak-e abban a csoportban, amelyikbe születtek, vagy átmennek egy újba. Akárhogy is döntenek, nem gondolhatják meg magukat, és ha mégsem felelnek meg választott csoportjuk követelményeinek, csoportnélküliekké válnak, ami kirekesztettséggel, szegénységgel, éhezéssel jár. Vannak azonban olyan személyek, akik több csoport tulajdonságait is viselik, őket Elfajzottaknak hívják, a társadalmuk pedig vadászik rájuk, hiszen őket egyedi gondolkodásmódjuk miatt nem olyan könnyű befolyásolni, mint a többieket, így veszélyeztethetik az általuk nagyra tartott rendszert és békét.

A történet főhőse, Tris is Elfajzott, mindent meg kell hát tennie azért, hogy soha ne derüljön ki róla, hogy több csoportba is illene, így valójában egyikbe sem. Vajon fény derül a titkára? Miért is olyan rossz dolog Elfajzottnak lenni? Milyen határai vannak a csoportrendszernek? Mi van a falakon túl?

Vélemény: A regények első szám első személyben íródtak, a két első Tris, az utolsó pedig felváltva Tris és Négyes szemszögéből. Én nagyon nem szeretem, amikor így váltogatják a nézőpontot, mert ezt szerintem nagyon nehéz jól csinálni, bizonyíték erre az, hogy eddig egyetlen egy regénysorozatban sikerült úgy, hogy engem ne zavart volna, a Csodaidőkben. Szerintem tehát az utolsó kötetre ez a döntés is rányomja bélyegét akkor is, ha a regény végére érve érthetővé válik, miért is volt szükség erre.

Ha a történet megfogalmazása az eredeti nyelven is ilyen egyszerű volt, akkor a fordítással nem volt gond, kevés elütéssel és még kevesebb fordítási hibával találkoztam (de a legjobb a harmadik kötet következő mondata volt: "Látom, amint előttem guggol, átgombolja félregombolt gombjaimat"). Ifjúsági regényről lévén szó, értem én, hogy miért írhatta meg a szerzőnő ilyen egyszerűnek, de én mindig is azt gondoltam, attól, hogy valaki fiatal, még megérti a hosszabb mondatokat és a választékos szóhasználatot (sőt, fejleszti képességeit, ha ilyen regényeket olvas). Engem zavar (talán mert már 25 éves vagyok), amikor úgy érzem, egy író hülyének néz és talán ezért nem fogalmaz rendesen, még ha tudom is, hogy valószínűleg nem erről van szó. Félreértés ne essék, ez majdnem minden ifjúsági könyvben hiba, nem csak erre a három kötetes műre jellemző. 

Na és most a történetről... A történetvezetés tetszett nekem, szerintem Veronica Roth jól adagolta az új információkat, a szereplőkkel együtt ugyanolyan értetlenül állunk bizonyos események előtt és velük együtt fejtjük és értjük meg mi történik valójában. Tetszenek a szereplők jelleme is, senki nem fekete vagy fehér, hanem bonyolult emberi lények, akinek különböző motivációi vannak. Nem mindig értjük meg elsőre mit miért tesznek, de ahogy megismerjük őket és egyre többet tudunk meg róluk, kiderül az is, bizonyos esetekben miért is viselkednek úgy ahogy. A szereplők mélyebb megismerése az egyetlen, amiért a nézőpont váltás jó lehet egy regényben, az utolsó kötetben így beleláthatunk Négyes fejébe és sokkal jobban érthetjük meg döntéseit (még ha ennek ellenére idegesítőek maradnak).

--- A következő rész cselekmény leírást tartalmazhat, ezért azokat a részeket csak akkor láthatjátok, ha kijelölitek. ---

Ha magát a történetet nézzük, akkor nekem az első két kötet tetszett leginkább, a harmadik már nem annyira. Ezt a befejezéstől függetlenül mondom, már a kötet közepén forgattam a szememet, és mondogattam közben magamban, hogy "ne már".

Az első kettő azért volt jó, mert egyre jobban megismerhettük a társadalmat, amelyben a főszereplők élnek. Bevallom én mindig is szerettem az ehhez hasonló részeket, így hát talán elfogult vagyok. Nincs érdekesebb annál, egyének hogyan viselkednek csoportosan, milyen társadalmi rendszereket építenek fel és ezek milyen hiedelmeken alapulnak. Érdekes azt is látni, hogy egy ilyen felépítésnek hol vannak a határai, miért működhet jól, vagy rosszul, mik az előnyei és hátrányai.

Szintén érdekel az egyén működése. Hogyan lehet befolyásolni valakit, mire hogy reagálnak. Hogyan válhat egy rossz emberből mindenki által törvényesen elfogadott diktátor. A politikai propaganda, az információ visszatartása, cenzúrázása, átformálása mind olyan eszközök, amelyek már beváltak néhányszor, és amelyek még ma is sok helyen megfigyelhetőek.

Ezen felül persze tetszett a Tris és Négyes között alakuló kapcsolat is, szerintem ezt is nagyon jól írta meg a szerző, megfelelően időzítve a vonzalom fejlődésének momentumait. Tetszik, hogy nem a szex a lényeg (a harmadik kötetig meg sem történik), hogy a kapcsolatban egyenrangú félként kezelik egymást, nem pedig az határozza meg, ki a nő és ki a férfi. Négyes nem azért védelmezi Trist, mert lány, hanem mert szereti, és szerintem ez a regénysorozat második legfontosabb tanulsága.

És hogy mi az első?

Az emberiség a történelem során többször is megpróbálta kategorizálni önmagát, és ez általában nem sült el jól, illetve - sokak reményeivel ellentétben - még mindig így van. Hiszen nem tekintünk ugyanúgy a cigányra, mint társadalmunk halványabb bőrszínű személyeire. Ugyanezen az alapon, valaki nem ér kevesebbet azért, mert beteg, hiszen ugyanúgy ember marad, mint eddig volt, hatással van környezetére, akár jóban, akár rosszban. A kategorizálás azonban nem csak faji vagy egészségi állapoton alapul: nagyobb státusa van egy orvosnak, mint egy asszisztensnek, egy politikusnak, mint egy kukásnak. Pedig egyik sem élhet a másik nélkül. Mire menne az orvos, ha nem lenne asszisztense, aki kezeli helyette a beteg adatait, rendezi az időpontjait, stb? Ideje sem maradna a gyógyításra. Mire mennénk a kukások nélkül? Koszban élnénk, betegségek terjednének. Szükségünk van egymásra, társadalmunk minden egyes elemeire. Valakit nem az határoz meg, hogy milyen a bőrszíne, vagy mi a foglalkozása, mert ennél jóval több. Visszatérve a regényhez, egyértelműen kiderül belőle, hogy nem sorolhatunk be embereket csoportokba, egyetlen tulajdonságuk alapján, hiszen ennél minden egyes megjelenő szereplő sokkal több, rétegesebb. Kiderül például Négyesről, hogy nem Elfajzott, személyiségének sokrétűsége, intelligenciája, kedvessége tehát nem is abból ered, hogy a teszt alapján elvileg több csoportba is illene, vagy egy "tiszta genetikai képpel" rendelkezne.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a sci-fi és a disztópikus regényeket, melyek társadalmunk hanyatlásáról és bukásáról szólnak. Tetszik a Vernica Roth által felépített világ, még ha úgy is érzem az utolsó regényből rengeteg információ hiányzik az új helyzettel kapcsolatban (olvasd el és meglátod miről is beszélek). Mindenképpen magával ragad Tris karaktere, az izgalmas történet, a megismerésre váró társadalmi rendszer. Nem fogod tudni letenni a könyvet amíg végig nem olvastad a három kötetet (én összesen két nap alatt olvastam ki őket). Szerintem egy olvasást mindenképpen megér, mert van fontos tanulsága, mondanivalója, még ha a történet néhol sutának is hat (főleg az utolsó kötetre értem).

Én előbb láttam a filmeket és utána olvastam a könyveket... Nem igazán tudom, hogyan oldják majd meg, hogy hasonló végkimenetele legyen, mert a második film, nagyon nagyon nagyon sokban eltér a könyvtől... Nem is értem, hogyan és miért döntöttek így, mit akarnak kihozni ebből. Ennek ellenére önmagukban igenis élvezhetők, csupán el kell vonatkoztatni az olvasottaktól.